Apás szülés – Tényleg akkora traumát jelent a férfiaknak?

Írta: ,

Magyarországon először 1984-ben, Debrecenben nyílt lehetőség arra, hogy hozzátartozó is jelen lehessen a szülőszobán – ezt követően terjedt el országszerte a családcentrikus szülészeti gyakorlat, az úgynevezett „együttszülés”. Ma már olyannyira népszerű a gyermeket váró párok körében, hogy a születések közel 2/3-ánál jelen van a kispapa is.

Az, hogy a szülés során a nő a főszereplő, biológiailag meghatározott, nem választás kérdése. Az apai jelenlét, habár napjainkban egyáltalán nem meglepő, sajnos nem biztos, hogy feltétlenül őszinte döntés eredménye. Ez pedig hosszú távon – akár tudat alatt is – a nő-férfi kapcsolatra nézve káros hatással lehet. Fontos tehát, hogy mindenkét fél úgy élje meg ezt a néhány meghatározó, szélsőséges érzelmekkel tarkított (megterhelő, de magasztos) órát, hogy az valóban közös, jó élmény legyen. Ehhez elengedhetetlen, hogy az apa mint kísérő is valóban akarja az együttszülést, és ismerje is annak várható körülményeit, ne pedig nyomás hatására, megfelelni vágyásból lépje át a szülőszoba küszöbét.

Nincsen általános elvárás az apás szülést illetően, minden párnak más a jó. A kommunikáció, mint minden kapcsolat alappillére, itt is sarkalatos pont: a kisbabát váró szülőpáros nyíltan beszélje meg érzéseit, igényeit a témával kapcsolatban, hogy végül igaz, közös döntésre juthassanak ebben a fontos kérdésben.

Íme néhány tipikus érv az apák szülőszobai szereplése mellett és ellen, hogy egy kis kapaszkodót adjunk a dilemmázó pároknak.