A legnagyobb társadalmi nehézségek, amivel egy (magyar) kismama találkozik

Zabolai Margit
Írta: ,

Aki úgy dönt, hogy gyermeket vállal, az bizonyára egyetért: a babavárás, majd a kicsi megérkezése az életének egyik, ha nem a legkülönlegesebb időszaka. Ám még egy egészséges, gondtalan várandósság és komplikációmentes szülés esetén sem fenékig tejfel az anyává válás. A kialvatlanságra vagy a kakis pelenkákra lelkileg felkészülhet az ember, de vannak olyan társadalmi kihívások, amelyeken sokkal nehezebb túllépni.

Egészségügy – úgy általában

Aki fordult már meg magyar egészségügyi intézményben, az tudja, hogy a dolgok koránt sincsenek teljes egészében rendben, hogy finoman fogalmazzunk. Van, ahol mogorva, életunt dolgozó alázza porrá az ellátásra jelentkezőket, és olyan is, nagyon, nagyon sok helyen, ahol a végletekig kimerült és alulfizetett egészségügyi alkalmazottak erejükön felül, elképesztő teherbírással igyekeznek mindent megtenni, hogy a hozzájuk fordulóknak a lehető legmagasabb minőségben legyenek a segítségükre.

De sajnos az anyagi háttér hiányát, a hosszú várólistákat, a túlbonyolított rendszert ők sem tudják semmissé tenni.

Mégis azt gondolom, a legtöbb dolog a hozzáálláson múlik.

Sosem fogom elfelejteni, amikor 8 hónapos terhesen egy kerületi rendelő betegirányítójában kétrét görnyedve hajoltam a parányi ablak elé, hogy időpontot egyeztessek a mögötte ülővel, és arra gondoltam: ez a baj az egészségüggyel. Ezek a kicsi ablakok. Ahol a betegnek kell féltérdre ereszkedni, hogy egyáltalán szóba álljanak vele. Nem is lehetne ennél tökéletesebb szimbólum erre.

Nem fogom elfelejteni a nőgyógyászt sem, aki a kiírt időpontom előtti utolsó vizsgálaton bőszen pecsételgette az asztalánál ülve a papírokat, és miután egyet véletlenül lesepert a földre, rám sem nézve annyit mondott: „Hoppá! Ez a magáé! Föl tudja venni?

De nem fogom soha elfelejteni az ultrahangos orvost sem, aki bár nem fizetett betege voltam, mindent megtett, hogy a kötelező vizsgálat után még kilesse nekem a babám nemét is.

Nem fogom elfelejteni a doktornőt, aki vizsgálat közben felém fordította a monitort, hogy én is lássam, amit ő.

Nem fogom elfelejteni a szülésznőt, aki megengedte, hogy megfogjam a kezét, mikor nagyon félni kezdtem, és azt mondta, nincs miért aggódnom, mindent jól csinálok, és nem fogom elfelejteni a védőnőt, aki a szülés után először jött be hozzám, és hatalmas, őszinte mosollyal mondta: gratulálok!

Az egészségügy helyzete egyértelműen kihívást jelenthet egy várandós számára (is), ám az egészségügyi dolgozók hozzáállása elképesztő mértékben könnyítheti ezt meg.

A támogatás hiánya

Gyereket nevelni mindenki tud, kivéve az, akinek van. Az ember saját gyerekéhez általában jobban ért az ember nagyanyja, a védőnő, a zöldséges, a villamosvezető és egy random néni is a postán sorban állva. De legalábbis biztos, hogy bele fognak valamibe szólni.

Kép: AllaSerebrina/depositphotos.com

A segítség persze elkél olykor, és van, hogy az embernek tényleg szüksége van tapasztalatra vagy egy szakmai tanácsra - a gond ott kezdődik, amikor ezek kéretlenül, vagy saját hatáskörüket túllépve érkeznek. Miközben mindenhonnan azt halljuk, hogy egy „rendes nő” márpedig szül, a gyermekvárás és gyermeknevelés embert próbáló és sokszor nagyon-nagyon érzékeny pillanataiban a legtöbben semmiféle támogatásra nem számíthatnak, sőt az a nő, aki gyereket nevel, egyenesen céltáblájává lesz a kritikának.

Eleve a társadalmunk sem úgy van berendezkedve, hogy előzékeny legyen a kismamákkal. Hiába szeretjük hangoztatni, hogy a kisgyermekes vagy várandós nő maga a csoda, korántsem egyértelmű, hogy aki óriási pocakkal száll a metróra, annak lesz majd ülőhelye, aki fáradt és síró gyerekkel áll be a pénztárnál a sorba, azt előre engedik, hogy kicsit könnyebb legyen az élete, vagy legalább is nem néznek végig rajta megsemmisítő pillantással, esetleg még meg is mondják neki, mit kellene tennie.

Nincs olyan anya, aki néha ne bizonytalanodna el, ne kérdőjelezné meg önmagát és a döntéseit, hiszen elképesztő felelősség nyomja a vállukat.

Egy-egy jó szó ilyenkor a világot jelenti, a foghegyről odavetett félmondatok azonban még hetekig, hónapokig, néha évekig is velünk maradnak.

Pénz, munka, karrier

Bár Magyarországon szinte példátlanul szerencsés helyzetben vagyunk a szülés utáni szabadság idejét illetően, a gyermekvállalás a legtöbbeknek azért így is komoly fejfájást okozhat anyagi téren, hiszen eleve megteremteni a szükséges feltételeket (például csak a lakhatást) sokaknak elérhetetlen álom, sokaknak pedig elképesztően nehéz feladat.

A szülési szabadság idején járó GYED és GYES kiesést jelent a fizetéshez képest, amit a legtöbb család megérez.

De talán ennél is nagyobb baj, hogy elég nehéz kezelni a helyzetet, hiszen még mindig nagyon kevés munkahely szavaz bizalmat az otthonról, vagy félállásból dolgozó kismamáknak, ha pedig sikerül is ezt megoldani, egyszer sem biztos, hogy a munka idejére sikerül bölcsődei ellátást biztosítani a gyermekünknek. Így a munkába való visszatérés kisgyermek mellett korántsem egyszerű, és akkor még nem is beszéltünk arról, mi történik, ha egy édesanya nem kizárólag csak egy kis plusz pénzt szeretne hozni a konyhára, de aktívan építené a karrierjét is…