„6 ok, amiért nem akarok gyereket” – egy fiatal nő vallomása

Írta: ,

Sezin Koehler fiatal és sikeres. Mégis rengeteg kritika éri, mert nyilvánosság előtt vállalja, hogy nem akar gyereket. Mivel szövegíróként is dolgozik, úgy döntött: a Huffington Post hasábjain vesézi ki az érveit – amelyekért sokan még inkább támadják, mások pedig hálásak az őszinte kinyilatkoztatásért.

A gyerek drága

1/6 A gyerek drága

Sezin szociológus is egyben, így nem tőle távol az elemzés, miszerint 2013 augusztusában egy átlagos amerikai középosztálybeli családnak 74 millió forintnak megfelelő összegbe került egyetlen csemete felnevelése.

A szülés maga 800 ezer és 9 millió forint között mozog az ellátástól függően, a felcseperedő poronty egyetlen felsőoktatásban töltött éve pedig 2,2-5,4 millióba fáj.

„A számolgatás után egy jó erős italra volt szükségem, annyira megszédültem tőle” – mondta Sezin, akinek az adatai nem vonatkoztathatóak ugyan maradéktalanul a magyar viszonyokra, viszont nyilvánvaló: a saját bevételéhez képest szinte mindenkinek horribilis összegről van szó.

Logisztikai gondok

2/6 Logisztikai gondok

A társadalmi és kulturális változások mellett is tény, hogy szinte mindig az anya felel a gyermek ellátásáért, legalábbis az első esztendőkben.

Márpedig az iskolába menetel előtt több mint teljes munkaidős elfoglaltságot jelent a dolog.

A hét minden napján, a nap 24 órában oda kell figyelni a csemetére, és Sezin hozzátette: itt nincs „jó magaviselet miatti enyhítés”.

Ő úgy érzi, semmiképpen sem akarja alváshiányos állapotban tölteni az idejét, ráadásul arra sem vágyik, hogy valaki minden tekintetben tőle függjön.

„Minden tekintetben!” – ismételte szörnyülködve.

Fizikai trauma

3/6 Fizikai trauma

„Elég trauma érte a testemet azalatt a 35 év alatt, amióta erre a világra pottyantam” – sóhajtott Sezin, aki túlélt egy fegyveres támadást, utána pedig poszttraumás stressz szindrómában szenvedett, ami az ő szavaival élve „tönkrevágta az idegrendszerét”.

Vidéken nőtt fel, így felnőttként kellett hozzászoknia az élelmiszerekben található tartósítószerekhez, illetve más adalékanyagokhoz.

Számításai szerint esélytelen lenne az organikus, „tiszta” táplálkozás a továbbiakban, ha gyermeket vállalna – mégpedig azért, mert egyszerűen nem telne rá.

„És éppenséggel rákra sem telik” – teszi hozzá.

Lelki megpróbáltatás

4/6 Lelki megpróbáltatás

„Még most is minden áldott nap megküzdök a poszttraumás stressz szindrómával.

Az isten ajándéka volt, hogy nem tudtam aludni a cunami idején, máskor pedig feloldozást jelent számomra a 12 órás, megszakítás nélküli pihenés.

Otthonról dolgozom, akkor, amikor én akarok, ez az ideális számomra. Egy gyerekkel vajon mi történne, ha a depresszió mélypontján nem tudnék kikelni az ágyból?

Vagy ha egy hétig csak sírnék? Vagy ha olyan dührohamot kapnék, hogy teljesen elveszíteném a fejemet?” – teszi fel Sezin a költői kérdéseket.

Társadalmi gondok

5/6 Társadalmi gondok

„Amikor a legutóbb kinéztem az ablakon, a világ még mindig elcseszett volt” – vélekedik Sezin, akinek a hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban szinte heti rendszerességű az iskolai lövöldözés.

A szexualitás szélsőségesen eltorzult formáját előtérbe helyező „erőszakkultúra” az élet valamennyi területére beette magát.

Sezin szerint a mai gyerekek többsége elkövető vagy áldozat lesz – és nem érzi úgy, hogy ez ellen egy szülő bármit is tehetne.

Azt a nézetet vallja tehát, amit Magyarországon is sokan hangoztatnak: hogy ilyen közegbe egyszerűen nem érdemes szülni.

„Nem érdekel!”

6/6 „Nem érdekel!”

„Egyszerűen nem érdekel az a rakás szörnyűség, ami óhatatlanul a várandóssággal és a gyermekneveléssel jár.

A hüvelyrepedés, az aranyér, a székrekedés, a fájások, a váladék, a hányás, a hasmenés, a fenéktörlés és a nyilvános hisztik, majd a tinédzserkori tombolás...” – sorolta Sezin, aki attól tart, hogy ez az egész a saját egyéniségének a feladását jelentené.

„Köszönöm, ebből nem kérek. Szeretek aludni, szeretem magam beosztani az időmet, szeretek egyedül lenni, szeretek írni, szeretek álmodozni, szeretem a hétvégéket, amikor azt csinálhatom, ami csak tetszik” – tette hozzá a publicista.

Neked mi a véleményed az álláspontjáról? Osztod, vagy inkább felháborodsz rajta?