Korán jöttem, de ez nem számít! – Három koraszülött baba története

Írta: ,

Sok szülő úgy véli, ha gyermeke koraszülöttként jön világra, sokkal nehezebben tud majd boldogulni az életben. A modern orvostudomány, a szakképzett ápolók és orvosok, valamint a kiváló szakemberek segítségével azonban ez a kezdeti hátrány ledolgozható. Az alábbi három koragyermek története pontosan arra mutat rá, hogy a nehéz időszak igenis leküzdhetõ!

Szülőként is átéltem

Tóthné Glázer Virág (37) tíz héttel hamarabb jött világra, mint ahogyan a szülei várták. Az 1250 grammos csöppség azonban rácáfolt a közhiedelemre, és viszonylagos gyors tempóban kezdte behozni a lemaradását.

– Vidéken születtem, de mivel ott nem volt koraszülöttosztály, ezért szinte azonnal átszállítottak Budapestre a SOTE II. számú Gyermekgyógyászati Klinikára. Itt inkubátorba tettek, mivel CPAP-készülékkel kellett segíteni a légzésemet. Ennek lényege, hogy folyamatos pozitív légúti nyomást kap a kisbaba tüdeje. Nekem is szükségem volt rá, mert vészes vérszegénység alakult ki nálam, illetve a laboreredményeim sem lettek igazán jók.

Virág két hónapot töltött kórházban, mivel ennyi idõ alatt érte el a 2000 grammot, amely ahhoz szükséges, hogy hazaengedjék. A gyors súlygyarapodásban valószínûleg az is közrejátszott, hogy a kislányt már a kórházban anyatejjel táplálták, és az édesanyja otthon is tudta szoptatni. Ennek köszönhetõen nagyjából hasonló iramban fejlõdött, mint az idõre érkezett babák. Virág a koraszülöttségébõl fakadóan nem szenvedett semmilyen betegségben, amely kihatással lett volna a fejlõdésére. Talán egyetlenegy dolgot tudtak csak visszavezetni korai érkezésére, mégpedig a figyelemzavart.

– Ugyanolyan ütemben fejlõdtem, mint a kortársaim. Ám késõbb kiderült, hogy nagyon hiperaktív voltam, ráadásul figyelemzavaros. Ezt a diagnózist ugyan csak felnõttfejjel állapítottuk meg, de szüleim már gyerekkoromban igyekeztek kezelni, így édesanyám hetedikes koromig velem tanult. Idõvel aztán megtanultam kontrollálni a dolgokat, ezért késõbb már nem igazán befolyásolta az életemet. Sikeresen elvégeztem a fõiskolát, diplomás szakápoló végzettséget szereztem, most szakasszisztensként dolgozom egy tüdõgyógyászati osztályon.

Virág sikeresen ledolgozta kezdeti hátrányát, és ma büszke családanyaként éli a mindennapjait. Ám felnõttként maga is átélte azt, amit édesanyja érzett, amikor az inkubátor mellett állt.

Fotó: Nádudvari Petra, a kép szerzői jogvédelem alatt áll.

– Mindkét gyermekem koraszülött volt. Levente tíz és fél éves, õ 2400 grammal született, az orvosok azt mondták, hogy nem fejlõdött rendesen méhen belül. Krisztián most kilencéves, õ 1910 grammal jött a világra, vele egy egész hónapot töltöttünk a kórházban. Nagyon rémisztõ volt átélni ezt az idõszakot, még úgy is, hogy szakmabeli vagyok. A várandósságaim alatt semmi probléma nem adódott, de vélhetõen a terhességi cukorbetegség, valamint a méhnyakgyengeségem okozhatta a koraszüléseket. Az egyik orvos azt mondta, hogy a hajlam öröklõdik, vagyis mivel én koraszülött voltam, így nagy esélye volt annak, hogy a gyermekeim is azok lesznek. A kisebbik fiamnál sajnos fellépett egy oxigénhiányos állapot is, amely hála égnek csak nagyon kis mértékben érintette a beszédközpontját. Vele emiatt jártunk logopédiai kezelésre. Ami még érdekes, hogy mindkét gyermekemnél megjelent a figyelemzavar, ami valószínûleg ugyanúgy visszavezethetõ a koraszülöttségre. Nagyon sok fejlesztésre járnak a fiúk ma is, illetve beiktattuk az életükbe a sportot, ami igencsak hasznos minden szempontból. Szerencsésnek érzem magam, mert nekünk tényleg sokat segítenek a szakemberek, sõt már a kórházban is rengeteget segítettek az orvosok. A kezdeti hátrányukból mindössze annyi maradt, hogy egy kicsit csúnyán írnak. Ugyan azt mondják, hogy a koraszülött gyerekek körülbelül másfél év idegrendszeri lemaradásban vannak a társaikhoz képes, nálunk ez inkább Krisztiánon látszódik, de ettõl függetlenül teljes életet élünk mindannyian.

A legszebb meglepetés voltam

Péter (31) amellett, hogy koraszülöttként érkezett, még egy meglepetést is tartogatott a szülei számára.

– Egészen a születésem pillanatáig nem tudta az édesanyám, hogy egy fia is lesz. A szülõszobában derült ki ugyanis, hogy ikrekkel várandós. Az összes magzati ultrahangon csak a nõvérem látszódott, mivel nekem mindig sikerült valahogy úgy helyezkednem, hogy teljesen kitakarjon a testvérem. Tovább nehezítette a dolgot, hogy a szívünk is egyszerre dobogott, így még abból sem tudták megállapítani, hogy valójában ketten vagyunk. Én voltam az egyik legszebb meglepetés az édesanyámnak.

Péter és nõvére születése között mindössze tíz perc különbség van, ám a súlyukban ennél kicsit nagyobb volt az eltérés. Míg nõvére, Petra 2300 grammal született, addig Péter csak 1900 grammot nyomott.

A teljes cikket a Családi Lap 2016 novemberi számában olvashatod el!

Szerző: Csombok Zsuzsanna