Halogatva - Napi 1perces

Írta: ,

Barbara nagy tervekkel indult útnak. Telve volt kiapadhatatlan energiával – mindig csak előre nézve menetelt egyre feljebb és feljebb, egyenesen a céljai felé. A karrierépítés csatazajában azonban sok dologra nem volt sem ideje, sem igénye.

Elhanyagolta a rokonait, lemorzsolódtak mellőle a barátok, a nagy szerelem pedig – nos, ő elunta a várakozást, és családot alapított mással.

– Ej, kislányom! Mikor mész már férjhez, mikor szülsz már nekünk unokákat? Lassan negyvenéves leszel… Ideje lenne már… – mondogatta az édesanyja, de ő meg sem hallotta.

Aztán egy verőfényes tavaszi napon, amint éppen kilépett az irodaház ajtaján összeütközött egy babakocsit tologató anyukával.

A sűrű bocsánatkérések közepette megakadt a tekintete a babakocsiban ficánkoló apróságon – és életében most először valami furcsa, megmagyarázhatatlan vibrálást érzett a lelkében. Akkor még nem értette mi ez – csak egyre jobban zavarta a munkájában, már nem tudott koncentrálni, nem tudott logikus döntéseket hozni, szétszórttá, és szórakozottá tette. 

– Gyereket akarok! – mondta ki végre a párjának, aki elborzadva nézett a teljesen kicserélődött nőre.

– Én meg nem… Mint tudod, nekem van belőlük három… Csak a baj van velük… – hárított a férfi, utalva kudarcba fulladt első házasságára. – Miért nem veszel inkább egy kutyát? Vagy egy kanárit? Esetleg egy hörcsögöt… – próbált meg viccelődni.

De Barbara egyiket sem tartotta jó ötletnek. Látva a férfi konok elhatárolódását, és a kapcsolatukhoz való ilyen viszonyulását, úgy döntött – most is, mint eddig mindig –, hogy a saját kezébe veszi az irányítást.  

Abbahagyta a gyógyszer szedését, s 2 hónap múlva már boldogan nézte a pozitív tesztet –majd rövid úton megvált az állítólagos szerelmétől. Csakis előre nézve menetelt egyre feljebb és feljebb, egyenesen a céljai felé: és 9 hónap múlva már a karjaiban is tartotta a gyermekét, akinek soha nem mesélte el, hogy 40 éven át még csak vágyni sem vágyott rá.