Alig várod, hogy gyermeked legyen? Ezekre a változásokra nem fogsz tudni felkészülni

Írta: ,

Anyává válni csodálatos és felemelő, de nem feltétlenül érzi ezt mindenki azonnal. Sőt, sokan vannak, akik hosszú hónapok, esetleg évek után jutnak el először oda, hogy azt mondhassák, mindez igazán megérte. Mások persze sokkal pozitívabban és könnyebben veszik az akadályokat, de az alábbi változásokra akkor sem fogsz tudni teljesen felkészülni, ha az összes témába vágó könyvet és fórumot kiolvastad.

A kínzó kialvatlanság

Vannak olyan mázlista szülők, akiknek szinte az első pillanattól kezdve átalussza a gyermekük az éjszakát, még enni is csak elvétve kel fel. Ők legfeljebb a betegségek, fogzás alatt fogják megtapasztalni, milyen tud lenni a kialvatlanság, amitől mások nem ritkán évekig szenvednek. Nem csoda, hogy az alvásmegvonás egy kínzási eszköz, hiszen testi-lelki létszükséglet a pihenés, ezért iszonyúan megterhelő, ha a gyermeked szinte alig alszik.

Amennyiben mégis sikerül végre elaltatni, ott marad az állandósuló idegesség, hogy vajon mikor és mire fog megébredni, és vissza tudod-e egyáltalán altatni.

Ráadásul nem túl könnyű egy csecsemőhöz igazítani a saját bioritmusunkat, jellemző módon nem akkor ébreszt a csöppség, amikor egyébként is olyan őrült könnyen felkelnél. Sajnos akár a kapcsolatotokat is komolyan megterhelheti az alváshiány, hiszen, ha nem pihensz eleget, akkor egyértelműen ingerültté, türelmetlenné és feszültté válsz, amire még a hormonok is rátesznek egy lapáttal.

A kialvatlanság tehát pontosan egy olyan dolog, amire képtelenség felkészülni. Sem lelkileg, sem testileg nem lehet ráhangolódni, emiatt tényleg fontos, hogy az első néhány hétben, hónapban te is azonnal próbálj aludni, amint lehetőséged adódik rá.

A szülővé válás folyamata

Mindenki ábrándozik arról, milyen érzés lesz anyává válni, de ez megint olyan dolog, amit nem lehet leírni, és amire nem lehet felkészülni. Eleve azért, mert kicsit mindenkinek mást jelent, és mindenki másként áll hozzá, ráadásul iszonyúan sokat számítanak a körülmények is. Ha olyan kisbabád lesz, aki nagyjából eszik-alszik, közte édesen mosolyog, akkor nyilván sokkal könnyebb ráhangolódni a gondoskodó szerepre. Azonban lehet, hogy éjjel-nappal dajkálnod kell, küszködni fogsz a szoptatással, és sokat fog sírni a hasfájás miatt – ekkor egyértelmű, hogy nehezebb lesz elfogadnod ezt a szerepet, és normális, ha néha kifejezetten tehernek érzed az egészet.

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy az elképzelésnek és elvárásoknak megfelelő gyermek ne változzon igazi kisördöggé a későbbiek során, és fordítva. Az mindenesetre biztos, hogy a szülőség legalább akkora áldás, mint amekkora nyomasztó felelősség. Ha anyává válsz, akkor óhatatlanul magad mögött hagyod a régebbi énedet, hiába is próbálsz meg görcsösen ragaszkodni egykori darabkáidba. Ez nem feltétlenül baj, a többségnek éppen magabiztosságot ad az anyaság és persze még sok minden mást is. De ezt az utat végig kell járni, ami magában sem egyszerű, pláne nem egy néhány hetes csöppség mellett.

Az alárendeltség

A szülővé váláshoz hozzátartozik egyfajta alárendeltség, amire nagyon nehéz felkészülni, és igazából nem is lehet. Bár tisztában lehetsz vele, hogy a gyermeked fog az első helyre kerülni az életedben sőt, akár azt is gondolhatod, hogy ez kifejezetten jó dolog. Azonban egészen más, amikor ezt megtapasztalod a valóságban, és 0-24 órában igaz is lesz az életedre. Természetes, hogy ő kap először enni, hogy az ő igényei kerülnek a sor elejére, az ő kényelme lesz az elsődleges.

De hol vagy te? A legtöbb családban még mindig a nő az, akinek gyakorlatilag kötelező otthon maradnia a gyermekével, ezért nyomasztó súlyként nehezedhet a vállaidra a sok-sok új feladat (miközben a régiek legtöbbször ugyanúgy megmaradnak).

Úgy érezheted, mindenről lemaradsz, teljesen elveszítetted az önmagaddal való kapcsolatot, és belesüppedtél az anyaság igencsak nehéz feladatába.

A szerető gondoskodásnak alapvetőnek kell lennie az anya-gyermek kapcsolatot illetően, de egyáltalán nem könnyű magunkat folyton a második helyre sorolni. Ez azért is nehéz, mert ránk nehezedik egyfajta társadalmi nyomás, mely szerint, ha ennek nem teszünk eleget, akkor nem is vagyunk jó anyák.

Sajnos vannak nők, akik annyira azonosulnak ezekkel az elvárásokkal, hogy tényleg évekig nem jutalmazzák meg magukat szinte semmivel, és ebben az esetben valóban bele lehet rokkanni az alárendeltség szerepébe. Persze nem kell ennek így lennie, de az biztos, hogy amíg nincs gyereked, addig fogalmad sincs, mennyire nehéz éjjel-nappal készenlétben állni, és olyasvalakinek a gondját viselni, akinek a jóléte szinte teljesen tőled függ.

A változások és tervek végeláthatatlan sora

Az anyaság telis tele van változások végeláthatatlan sorozatával. Kezdve ott, hogy felépítitek a kapcsolatotokat, az életeteket, majd a fogantatással igen látványos változások mennek végbe a szervezetedben. A szülés csodájával világra jön a gyermeked, és a tested ismét komoly átalakuláson megy át. Ez már önmagában nagyon megterhelő tud lenni, különösen akkor, ha nagyon megváltozik minden, és ideiglenesen a legkevésbé sem vagy elégedett magaddal.

De a változások még csak most jönnek! A csecsemőknek nem igazán van napirendjük, ha mégis, akkor mire kialakul a rutin, garantáltan új szokások jönnek, és ismét borul minden. Mire rendeződnének az éjszakák, addigra beindulnak a fogak, mire kialakulna egy alvási rend, megcsúszik az egész nap felépítése, és így tovább.

Az első egy évben a gyermekek hatalmas átalakuláson mennek át, agyuk hihetetlen mértékben fejlődik, és a magatehetetlen csecsemőkből egy éves korukra totyogó, vagy éppen magabiztosan lépkedő kisgyermekekké válnak.

Ez az év valóban nagyon mozgalmas és egyúttal mindenki számára megterhelő, hiszen nem csak a kicsiknek nehéz alkalmazkodni a világhoz és a körülményekhez, hanem a szülőknek is nehéz idomulni az új felálláshoz. Ez részben a korábban is említett alárendeltségből fakad, részben pedig onnan, hogy felnőttként is ragaszkodunk a saját rutinjainkhoz. Ezekről gyakorlatilag teljesen le kell mondani a gyermekek születésekor, még ha nem is örökre, de ideiglenesen jegelned kell őket.

Komoly szervezés lesz egy édes kettesben eltöltött vacsora, mozi, de egy sima ügyintézés is – ha magaddal viszed a babát, akkor azért, ha pedig nem, és még szoptatsz, akkor azért. Ez az időszak szinte kizárólag tervekről és újratervezésről szól, tehát minél görcsösebben próbálsz ragaszkodni az elképzeléseidhez és a régi rutinjaidhoz, annál nehezebb lesz az egész. Igaz, erre sem lehet felkészülni, azért mindenki óhatatlanul tervez: mit fog majd másként csinálni, mit nem enged majd meg a saját gyermekének. Aztán jön a kőkemény valóság, és a legfontosabb dolog leginkább az lesz, hogy valahogy átvészeljétek a napokat.

Készülődni, tervezgetni, álmodozni tehát fontos, és igenis van értelme annak, hogy utánajárj bizonyos praktikáknak, megfogadj néhány tanácsot. De bármennyire is nehéz dolog anyává válni, valahogy mégis a vérünkben van, mi a legjobb magunknak és a gyermekünknek. Ha erre az ösztönre sikerül hallgatnod, akkor már nagy baj nem lehet!

Képek forrása: unsplash.com