A legnagyobb különbségek az első és második gyerek között - anyukák vallanak

Írta: ,

Az anyaság egy olyan szerep, amire fel lehet ugyan készülni, a gyakorlat sokszor felülírja az előzetes elképzeléseket. Persze, számít a rutin is, így nem ritka, hogy a második gyereknél már sok mindent másképp csinál az ember, mint az elsőnél. Anyukák vallanak a témában.

Zsuzsa (28), három kislány anyukája

„Mikor a második kislányommal terhes lettem, csak arra emlékszem, hogy nonstop fekszem, vagy a mosdóban vagyok… Így szegény nagyobbik lányom 10-12 hós kora konkrétan kimaradt az életemből. A szoptatást abszolút máshogy csináltam a másodiknál, már nem hittem el a három óránkénti rizsát, hanem igény szerint kapott - sokkal kényelmesebb volt így és ez a gyarapodásán is meglátszott.

Már nem görcsöltem a napirenden és az alváson. Ha valami fél órával előbb vagy később történt nem dőlt össze a világ. Aludni meg mindenki ott és úgy, ahogy akart, a lényeg, hogy mindannyian a lehető legtöbbhöz juthassunk belőle.

A többi dolgot nagyjából ugyanúgy csináltam. Szerintem a kulcsa abban volt ennek a változásnak, hogy már nem akartam külső elvárásoknak megfelelni, hanem úgy tettem mindent, ahogy nekünk jó, és magasról tojtam volna rá, ha valakinek meg lett volna a véleménye róla, mit hogyan csinálunk.„

Szabina (33), egy kislány és egy kisfiú anyukája

„A második várandósságom alatt nagyon elfáradtam estére munka után, így már nem tudtam annyit a kislányommal foglalkozni. Ez nagyon fájt a szívemnek.

Szinte csak úgy eltelt a várandósság egy része. Onnantól volt befelé és egymásra figyelés a kisfiammal igazán, mikor hazajöttem táppénzre a hetedik hónapban. Nem érzem úgy, hogy sok mindent másképp csináltunk volna a két gyerekkel.

A lányomnál is volt egy elképzelés, és azt igazítottuk az igényeihez, amikor megszületett. Aztán a fiamnál is ez volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy most már két igény van a sajátunkon kívül… Optimalizálni igyekszünk, és ez a kemény meló. Most épp a fogzással küzdünk, a kialvatlanság szinte állandó tényező, a kisfiam pedig matrica…”