A legnagyobb különbségek az első és második gyerek között - anyukák vallanak

Írta: ,

Az anyaság egy olyan szerep, amire fel lehet ugyan készülni, a gyakorlat sokszor felülírja az előzetes elképzeléseket. Persze, számít a rutin is, így nem ritka, hogy a második gyereknél már sok mindent másképp csinál az ember, mint az elsőnél. Anyukák vallanak a témában.

Zsuzsa (28), három kislány anyukája

1/4 Zsuzsa (28), három kislány anyukája

„Mikor a második kislányommal terhes lettem, csak arra emlékszem, hogy nonstop fekszem, vagy a mosdóban vagyok… Így szegény nagyobbik lányom 10-12 hós kora konkrétan kimaradt az életemből. A szoptatást abszolút máshogy csináltam a másodiknál, már nem hittem el a három óránkénti rizsát, hanem igény szerint kapott - sokkal kényelmesebb volt így és ez a gyarapodásán is meglátszott.

Már nem görcsöltem a napirenden és az alváson. Ha valami fél órával előbb vagy később történt nem dőlt össze a világ. Aludni meg mindenki ott és úgy, ahogy akart, a lényeg, hogy mindannyian a lehető legtöbbhöz juthassunk belőle.

A többi dolgot nagyjából ugyanúgy csináltam. Szerintem a kulcsa abban volt ennek a változásnak, hogy már nem akartam külső elvárásoknak megfelelni, hanem úgy tettem mindent, ahogy nekünk jó, és magasról tojtam volna rá, ha valakinek meg lett volna a véleménye róla, mit hogyan csinálunk.„

Szabina (33), egy kislány és egy kisfiú anyukája

2/4 Szabina (33), egy kislány és egy kisfiú anyukája

„A második várandósságom alatt nagyon elfáradtam estére munka után, így már nem tudtam annyit a kislányommal foglalkozni. Ez nagyon fájt a szívemnek.

Szinte csak úgy eltelt a várandósság egy része. Onnantól volt befelé és egymásra figyelés a kisfiammal igazán, mikor hazajöttem táppénzre a hetedik hónapban. Nem érzem úgy, hogy sok mindent másképp csináltunk volna a két gyerekkel.

A lányomnál is volt egy elképzelés, és azt igazítottuk az igényeihez, amikor megszületett. Aztán a fiamnál is ez volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy most már két igény van a sajátunkon kívül… Optimalizálni igyekszünk, és ez a kemény meló. Most épp a fogzással küzdünk, a kialvatlanság szinte állandó tényező, a kisfiam pedig matrica…”

Florina (43) két kisfiú és egy kislány anyukája

3/4 Florina (43) két kisfiú és egy kislány anyukája

„Nekem minden terhességem nagyon különbözött. Egyetlen közös, hogy sohasem volt a tipikus hányós első 12 hét és a kivirulsz és kicsattansz az energiától második trimeszter. Az elsővel vizesedtem nagyon, a másik kettővel egyáltalán nem. A másodiknál már gyorsabban eltelt a terhesség, mindig azon kaptam magam, hogy ’jé, már megint menni kell a dokihoz’. Az elsőnél mindent pontosan tudtam és számolgattam, mikor kell menni legközelebb. Nekem a második terhesség egy rohanásnak tűnt, de nem csoda, hisz közben egy egyéves után tényleg rohangáltam. A szoptatás és napirend kérdésében soha nem voltam paramami, ahogy az együttalvásban és a pelenkáról leszoktatásban sem. Igény szerint szoptattam már az elsőt is- közeli családi példa után -, és mindenki akkor aludt, amikor tudott.

Szerintem az a kulcs, hogy ne akarjuk a mi igényeinkhez igazítani a piciket. Én elszántan ragaszkodtam a szoptatáshoz akármennyire is fájdalmas volt mindhárom gyereknél az elején, és nem bántam meg. Mindkét fiam legalább 20 hónapig szopizott. Terhesen fájdalmas volt a szoptatás, mindkétszer és az utolsó hónap már nagyon terhes volt. A harmadik terhességemnél éreztem azt, hogy borzasztó keveset tudok a nagyokkal foglalkozni, mert sokat kellett pihennem. De így három után azt gondolom, hogy az első gyerekkel volt a legnehezebb. Hogy azért-e, mert tapasztalatlan voltam, nem tudom.

A mai napig sokkal többet szeretnék velük foglalkozni külön-külön, de sajnos ezt sok minden felülírja. Hullámhegyek és völgyek vannak. De nekem könnyebb a több gyerekkel, úgy érzem, csak a kialvatlanság a gyilkos. Mindehhez egy mindenben nagyon segítőkész férj társul. Enélkül talán nem is lenne harmadik.”

Emma (32)

4/4 Emma (32)

„Az első terhességem nagyon idilli volt, abbahagytam a munkát, amint lehetett, sokat pihentem, vásárolgattam a babaruhákat, sétálgattam, jógáztam. Kíméltem magam, például nem is bicikliztem, nem porszívóztam.

A második terhességem alatt épp lakásfelújításban voltunk, sokat kellett intézkednem, és persze rohangálni az alig kétéves kisfiam után. Mondanom sem kell, hogy bicikliztem is és porszívóztam is.

Én a nagyobbik fiam révén tanultam meg, hogyan is működik igazából egy kisbaba, mik a valós igényei, ezekre bizony menet közben jöttem rá, tehát csúnyán mondva a nagyobbik fiam volt a tanulópénz.

Épp ezért a második kisfiam születésekor már sokkal természetesebben ment minden, nem volt gond sem a szoptatással, sem az alvással, igazából semmivel, és még úgyis könnyebben ment minden, hogy itt volt nekem a nagyobb is.”