Új kollekcióját mutatta be Herczeg Zoli - Interjú a divatdiktátorral

Írta: ,

Egy szerethető, csupa szív rossz fiú, aki kezdetben polgárpukkasztó stílusával hívta fel magára a figyelmet. Harsánysága mára kicsit lecsendesedett, a divatforradalmár ma már nem akar világraszóló brandet létrehozni, megelégszik azzal, hogy szimplán boldog. Michael Madsen hollywoodi színésszel azért még mindig együtt dolgozik, szombaton pedig a tavaszi és nyári kollekcióját mutatta be.  

- Mennyiben volt hátrány a karriered során, hogy egy borsodi kisvárosban születtél? Vagy inkább inspirált az a környezet? 

- Kicsit sem érzem hátránynak a vidéki származást, szülőföldem, Szerencs és környéke olyat adott nekem, amiért sok pesti srác irtó hálás lenne. Az anyaföld szeretete, a természet iránti tisztelet, az állatok ismerete mind-mind közelebb vittek ahhoz a szellemiséghez, amiből a mai napig is táplálkozom. A szüleimnek volt ideje foglalkozni velem és a testvéremmel, de ha mégsem, csak kimentünk a patyó partjára vagy a kiserődbe a többi gyerekkel és elvoltunk, mint a befőtt. Imádtam az egészet! Divattervezői karrierem is származtatható vidéki létemből, ha Budapesten laktam volna gyermekkoromban, nem kellett volna megvarratnom magamnak az első ruhákat, besétáltam volna egy boltba, és szimplán megveszem azokat, amiket kigondoltam. Próbáltad volna ezt Szerencsen Anthrax rajongóként 1990-ben!

- Már egészen korán közel kerültél az alkotáshoz - kisgyerekként sokat rajzoltál, maciknak ruhát varrtál, táskát - mégis közgazdászként diplomáztál. Miért? 

- A gyerekkori hobbikból csak ritkán lesz felnőttként karrier, ahhoz sok minden más is kell. Nekem gyerekként sok mindenhez volt adottságom, de a szüleim ezt nem vették észre, illetve én se rajongtam konkrétan semmiért, inkább mindent egyszerre habzsoltam, az írást, a rajzolást, a gyurmázást, a babrálást mindenféle mütyürrel. Gőzöm sem volt arról, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Bohóc vagy betörő, általában ez volt a válaszom. Ám túl jól tanultam ahhoz, hogy ne tanuljak tovább, így szüleim a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Szakközépbe adtak, mondván, onnan még mindig akárhova mehetek később. Ott is ugyanez volt a helyzet, túl jól tanultam és szeretett magyar tanárom, Dr. Deák Gábor a Közgazdaságtudományi Egyetemre irányított, mondván ennyi aggyal az a minimum! Mivel nekem se volt épp jobb ötletem, beleegyeztem. De egyetem, sőt már középiskola közben elkezdtem ruhákat tervezni, először magamnak, aztán felkérésre másnak is. Így a közgáz után jött a magától értetődő ötlet, vállalkozó leszek.

- Akkor igazából nem is akartál divattervező lenni, csak így alakult?

- Pontosan így van, fogalmam se volt róla, eszik-e vagy isszák, de imádtam csinálni, és örömöt okozott másnak is, ráadásul még pénzt is lehetett vele keresni, arról nem beszélve, hogy kielégítette a cuccok iránti múlhatatlan vágyam.

- Mennyire volt rögös a sikerekhez vezető út? A kezdeti kölcsönpénzes kisvárosi divatbemutatótól ma már Michael Madsen hollywoodi színészig jutottál.  

- Erre csak azt tudom mondani, hogy 19 év alatt határtalan küzdelem, bukások és sikerek, kudarcok és csalódások, tapsvihar és pénzeső, illetve ezek tetszőleges és random variációja váltakozott, sokszor akár egy hónapon belül is cserélődve. Nem egy leányálom ezen a piacon férfi, extravagáns ruhákkal üzletelni, irtó kemény a konkurencia és még ennél is soványabb a társadalom pénztárcája, a közízlésről és a rengeteg előítéletről, korlátoltságról nem is beszélve. A pályaválasztás során hozzám fordulóknak azt szoktam mondani, csak akkor válassza ezt a pályát, ha mindenre elszánt és egy egész életet óhajt erre feltenni, és az se baj, ha tehetséges. Másképp ez nem megy. De panaszkodás helyett álljon itt most csak annyi: minden perce megérte, még ha ezerszeresen is kell a sikerért küzdeni, mert ezáltal jutottam oda, ahol vagyok.
 
 

- Sikeresnek érzed magad, vagy még távol vagy ettől? 

- Hogy mi a siker, ez egy nehéz kérdés. Sikeres vagy, ha boldog vagy. Boldog vagy, ha elégedett vagy. Elégedett vagy, ha nincsenek nagy igényeid. Nincsenek nagy igényeid, ha ismered az elengedést. El tudsz engedni, ha szereted magad és ismered Istent. Sokat gyalult rajtam az elmúlt 20 év, sokat tanultam, fejlődtem, sok mindent elértem és sok mindent nem. De megtanultam elégedettnek lenni a helyzetemmel és boldognak lenni a bőrömben, észre veszem az élet nagyszerű kis dolgait, és ez nem csak a karrier, ez valami egész más. Yves Saint Laurent mélyen depressziós volt, Alexander McQueen öngyilkos lett kb. az én koromban, John Galliano bolondot csinált magából egy egész világ előtt a zsidózással és hatalmasat bukott, Versace-t az egyik hímringyója lőtte le, semmi pénzért nem cserélnék velük. A világhír és a pénz csak illúzió, semmit nem ad, ha te nem maradsz ember, nem maradsz egészséges, nem maradsz egész és teljes szellemi, fizikai és lelki síkon. Ha innen vizsgálom a kérdést, igen, nagyon sikeres vagyok, mert boldog vagyok attól, amit csinálok és elégedett vagyok az eredményeimmel, de jól tudom, hogy ez még mindig csak a kezdet, a java még hátravan és ez a tudat is hatalmas boldogsággal tölt el.

- Híres vagy arról, hogy a szüleidet elképesztő módon tiszteled és szereted, akik minden divatbemutatódat az első sorból figyelik. Kezdetektől hittek benne és támogatták a néha polgárpukkasztó stílusodat, vagy eleinte voltak ellenérzéseik? 

- A szüleim velem együtt fejlődtek, értették meg az életemet, sőt a sajátjukét is. Orvosnak, mérnöknek vagy valami hasonló "normális" embernek szántak, már csak a tanulmányi eredményeim alapján is. De látták, hogy szeretem, amit csinálok és komolyan gondolom, és örültek a kezdeti sikereknek, tudták, hogy soha nem adom fel. Majd kezdtek ők is velem együtt érezni, hinni, onnantól támogattak, segítettek, leginkább azzal, hogy nem hátráltattak és elfogadtak úgy, ahogy vagyok. Mikor 17 évesen zöldre festettem a hajam és agyig felborotváltattam kétoldalt, totál kikészültek, ezen nincs mit tagadni. A szanaszét szakadt, levehetetlenül szűk farmer nadrágot se értették, csak úgy, mint a felhőmintás kertésznadrágomat annak idején. Ma már ellenben irtó büszkék, ha egy telt házas show-mat a VIP-ből nézik végig, és ők is örömmel fogadják a gratulációkat, én pedig nagyon hálás vagyok nekik, amiért a világra hoztak, tisztességgel és szeretettel felneveltek, hogy egyáltalán vannak nekem, vagyunk egymásnak és szeretetben létezünk együtt. Ez a minimum, amit egy gyerek megtehet a szüleiért, hogy beavatja a sikereibe, osztozik örömében, én így tudom megadni nekik és mindig meg is fogom!

- A nagyon extrém, amit eleinte képviseltél kissé alább hagyott. Minek köszönhető mindez? Változtál, vagy jobban eladható a kommerszebb irány? 

- A változás az egyetlen állandó. Jól is néznék ki, ha még mindig felhőmintásban nyomnám hosszú, göndör hajjal, melírozott szakállal, minden ujjamon gyűrűkkel. Minden kornak, minden életszakasznak megvan a maga helye az ember életében a maga történéseivel, gondolataival, előnyeivel és hátrányaival. Ez egy fejlődés, ami volt, az elmúlt, jöhet az új. Divatban különösképp, itt nincs lazsálás, ez egy nagyon kemény ipar! A versenytársai leelőzik azt, aki egy helyben toporog. Amit a közönség láthat rajtam, illetve a kollekcióimon az egyrészről egy természetes folyamat, úgy hívják felnőtté, éretté válás, de emögött meghúzódik még egy tudatos brandépítés és üzletfejlesztés is. Ennek sosincs vége, mindig csak eleje és közepe van, de ha jól csinálod, tuti menni fog a bolt, ha rosszul, meghal. Szóval egyszerre ösztönös és tudatos a változás, a váltás, sokszor nehéz nyakon csípni, mikor, mi és hogyan zajlik a kettő közül.

- Most Los Angelesben élsz, vagy ingázol? Mennyire jött be a tengerentúl?

- Amerika még keményebb pálya, ezerszeres a konkurencia, és tízszeres a költség, igaz, a piac is hatalmas. Az én tapasztalatom szerint ezzel a háttérrel, ezzel az alappal kb. 5-10 év kéne, hogy ott komolyabb gyökeret verjek és karriert építsek. Nagyon kedvező visszajelzéseket kaptam onnan három hónapos kint létem alatt, ám ez az idő nem spórolható meg, csak elképesztő mennyiségű pénzzel és menedzsmenttel. De ami a legfontosabb, ott kell lenni, nincs mese, ezt innen irányítani nem lehet. De arra is rájöttem közben, hogy már nem célom a világkarrier, 42 évesen már más a prioritás, a családalapítás, a gyermekvállalás, a biztos családi háttér megteremtése hosszú távon fontosabbnak bizonyul számomra itthon, mint egy óriási pénzgyár létrehozása egy idegen országban, a bolygó másik felén. Amerika nagyon tuti hely 1-2 hónapig egy turistának, de sose leszel otthon abban az országban, bármilyen szép is a Csendes óceán partján a Venice Beach, itt vagy csak magyar, itt lehetsz csak otthon, ez a nyelved, a gyökered, a hazád, az otthonod, a mindened.

- Milyenek voltak a visszajelzések, kritikák a szombati bemutatóval kapcsolatban?

- A szombati show nagyon sikeres volt, telt házzal mentünk a Symbol-ban. A nagyon tehetséges és lelkes Óriás zenekar keményen tolta a talpalávalót, a modellek is nagyon érezték a színpadot, a közönség ugyanígy a modelleket és a ruhákat. 30 percben bemutattuk az új tavaszi-nyári kollekciót a short-októl kezdve a pólókig, atlétákig, nagyon széles lett a skála a Herczeg Empire termékpalettáján. A fiatalok egyszerűen zabálták a show-t és az új kollekciót egyaránt! Pontosan erre a napra készült el az új weboldalunk és a web-shopunk, a www.herczegzoltan.hu, így akár az is vásárolhat tőlünk, aki nem volt ott ezen a frenetikus show-n. Próbáltunk az árakkal is versenyképesek és szimpatikusak maradni, remélem sikerült. Hát hajrá, ne fogjátok vissza magatokat, hagy' készíthessem megint az újat, a világ nem áll meg, forog tovább...!!!

 

Show fotók: Korcsog Zoltán, korcsogphotography
Madsen-es fotók: Stefán János