Stílus és lendület a városi bringásoknak: Makai Betti egyedi tervezői munkássága

Írta: ,

Már javában tombol a bringás szezon, így egyre égetőbb kérdéssé válik a kétkerekű biztonsági ellenőrzése, valamint a minden szempontból ideális ruházat. Ha a közlekedés, nem pedig a sportolás a cél, gyakorlatilag lehetetlen csinos, nőies, mégis kényelmes ruhában bringára pattanni. Vagy mégsem?

Makai Betti pontosan ugyanabban a cipőben járt, mint megannyi sorstára. Úgy akart nap, mint nap munkába járni, hogy ne kelljen azon nyomban átöltöznie, vagy ne aggódjon útközben azon, hogy összeolajozza a drága kosztümjét, miközben hagyományos szoknyában a legkevésbé sincs biztonságban a biciklijén.

E dilemmák hatására született meg keze nyomán a makaiBetti dizájn, ami az egyedi tervezői munkának köszönhetően megteremtette az összhangot a stílusos, nőies és a biztonságos, kényelmes biciklis viselet között. 

Már nagyon régóta biciklizel, mondhatjuk, hogy abszolút a mindennapok része a kétkerekűvel való közlekedés az életedben.

Több mint húsz éve biciklizem, de mint mindenki más, én is teljesen amatőrként kezdtem a pályafutásomat. Sőt, az első hosszabb távomat egy rossz minőségű kétkerekűn sikerült teljesítenem, aminek az eredményeképpen a combomat is alaposan kidörzsöltem. A kezdeti melléfogások nem tántorítottak el, egyszer csak azon kaptam magamat, hogy beruháztam egy minőségi biciklire.

A hobbiból hamarosan függőség lett, hosszú évek óta muszáj minden nap felülnöm rá, amikor csak tehetem, bringával vágok neki az útnak. Az első igazán jelentős távolság megtétele során a horvát tengerparton jártam, de voltam már Ausztriában és Olaszországban is. A legnagyobb egynapos túra 200 kilométeresre sikeredett, csomagokkal megpakolva, hegyvidékes területen.  

Versenyen is indultál?

Néhány versenyen indultam csupán, a legkiemelkedőbb eredményem a lányom születése előttre tehető, amikor is én voltam az amatőr magyar bajnok a női hármas korcsoportban. 

Jelenleg a főállásodnak mondhatjuk a ruhatervezést? Mennyire készültél tudatosan erre a pályára?

Igen, jelenleg ezzel foglalkozom főállásban. Korábban látványtervezőként, grafikusként dogoztam, de ruhákat, jelmezeket is terveztem az előző munkahelyemen. Nagy vonalakban tudatosan készültem erre a pályára, textilszakra jártam, iparművészeti egyetemen végeztem.

Időközben videó készítést is tanultam, de végül visszakanyarodtam a textilek világához. Tulajdonképpen már akkor azért váltottam, mert nem tudtam olyan ruhákat beszerezni, amikben bringán is nőnek érezhetem magam, sajnos a női biciklis sportruházat rendkívül előnytelen. 

Ezek szerint már egyáltalán nem új keletű az ötleted. Most, hogy a terveid végre megvalósításra kerülnek, milyen fontos szempontokat veszel figyelembe?

Olyan ruhákat készítek, amik elvezetik az izzadságot, nedvességet, ez alapvető a tervezés során. Hasonlóképpen fontos a biztonság. Példának okáért a hagyományos kapucnis pulcsiknál, ha hátrafordulunk, akkor nem látunk rendesen, így ezt kiküszöböltem a felsőrészeknél. Arra is ügyeltem, hogy ne lógjon ki a derekunk, a csuklónk, ne csússzon fel, vagy éppen le a felsőnk.

A zavaró cipzárakat mágneses rögzítéssel váltottam ki, az extra, lógó anyagokat pedig megszüntettem, hiszen ezek beleakadhatnak a kerékpárba, így szintén balesetveszélyes helyzetbe kerülhetünk. Nagyon lényeges számomra, hogy a ruhák a biciklizéshez minden szempontból ideálisak legyenek, de legalább ennyire számít az is, hogy amikor az ember letette a kétkerekűt, akkor már gyalogosnak nézzen ki. Számomra alapszempont, hogy ezek a ruhák városi viseletként is tökéletesen tudjanak funkcionálni.

Tudnál esetleg konkrét példát mutatni utóbbira?

Konkrét például szolgálhat az egyik legújabb ruhám, a biciklis kosztüm, ami talán világszinten is egyedinek számít. Az anyagokat Olaszországból rendeltem, és mivel ezek lélegző, izzadságelvezető textilek, rendkívül rugalmasak, így meglehetősen nehéz volt a ránézésre merev kosztüm megvalósítása. A szabása csinos, abszolút irodába való, de a sok apró megoldás mégis ideálissá teszi a biciklizéshez.

A szűk kis szoknyát kétoldalt fel tudjuk cipzárazni, hogy könnyebben lehessen tekerni, de van alatta egy kisnadrág, ami természetesen a normál viseletnél nem látszik. A kosztümkabáton kihúzható mandzsettát találunk, amit be tudunk akasztani a hüvelykujjba, így az a csuklónkon nem csúszik fel, de ez a funkció ugyancsak elrejthető. A komfortérzetet szolgálja a cipzár és a magasan záródó nyakrész, ami fontos a biciklizés során, viszont ebből a részből egy gyönyörű gallért is lehet hajtani.

Még egy különlegessége van ennek a darabnak, ugyanis varrtam a hátára egy díszzsebet, ami pluszlélegzést biztosít a derék számára tekerés közben, és találunk benne egy fényvisszaverő csíkot, ami a láthatóságot segíti elő.

Mennyire veszel részt a ruhák elkészítésében?

A terveket teljes egészségében én készítem, majd utánajárok, hol találhatnám meg a legideálisabb anyagot a ruha elkészítéséhez. A textil beszerzése sem éppen egyszerű dolog, gyakran külföldről kell őket megrendelnem, például a korábban említett lélegző anyagokat.

Miután megcsináltam a szabásmintát, általában meg is varrom a ruhát, legalább a prototípust. Abban az esetben, ha a varrás sokkal profibb munkát igényel, mint amit én teljesíteni tudok, akkor tovább szoktam adni az utolsó lépés megvalósítását szakképzett varrónők számára, mert a minőség mindennél előbbre való. 

Hogyan működik a megrendelés? Mindenkivel felveszed a kapcsolatot?

Mindenkitől megkérdezem, hogy milyen biciklin szándékozik használni a ruhát, hiszen egészen más méretű ujjhossz szükséges országúti kerékpárra, mint egy városira. Igyekszem az összes vevővel felvenni a kapcsolatot. Ezt most még temérdek munkával, de meg tudom csinálni, később lehet, hogy már nem lesz rá kapacitásom.

Azt gondolom, ez is az egyik sajátosságom, hogy személyes kapcsolatba kerülök a vásárlóimmal, és mindenki elmondhatja a saját kívánságait, szempontjait. Természetesen ennek köszönhetően egyéni méretre is készítek ruhákat, nem kell a konfekcióméretekből választani, de szintén rugalmasak a lehetőségek a minták, színek, kiegészítők terén. Úgy látom, az embereknek szükségük van a személyességre, így amíg időm engedi, törekszem a közvetlen kommunikációra. 

Cipőkkel, fehérneműkkel, egyéb kiegészítőkkel foglalkozol, vagy inkább a főbb ruházati termékek megtervezésére fordítod az idődet?

Fehérneműket szeretnék tervezni, de olyanokat, amik valóan fehérneműnek is néznek ki. Tehát nem csak sportosak, hanem nőiesek, olyan különleges lélegző „csipkéből” készülnek, amik ugyancsak megfelelnek az eredeti céloknak. Vannak gondolataim a cipők világában is, bár tudom, hogy lehet vásárolni olyan tűsarkút, ami biciklizéshez készült.

Beszéltem már cipésszel, miként lehetne a terveimet megvalósítani, de ez az irányvonal még nem forrta ki magát teljesen. Sapkákat készítek, a sálam tulajdonképpen az a csősál, amivé a kapucnijaim alakíthatóak át, de tervezem a külön történő gyártást, és már kesztyűkön, zoknikon is gondolkodtam. 

Van valamilyen színvilág, amit preferálsz? Inspirál valaki, vagy valami?

Engem leginkább az anyag inspirál, amikor meglátom, megfogom, akkor összeáll a fejemben a kép, ezért tartom fontosnak, hogy maximálisan kivegyem a részem a megvalósításból is, és ne csak a tervezésnél legyek jelen. Egyébként nincs olyan tervező, akit követnék, a saját fejemből építkezem.

A színvilágot illetően főleg a rózsaszín jellemző rám, de az összes élénk, üdítő árnyalatot szeretem. Számomra nagyon lehangoló látvány, amikor a fővárosban mindenki szürkében, feketében és barnában megy ki az utcára, én szeretnék némi színt vinni az emberek életébe, öltözködésébe. Persze, ez nem zárja ki, hogy a számomra borongósabb árnyalatokból is építkezzek, egyedi kérésre fekete, szürke ruhát is terveztem már, igény szerint ezekre a lehetőségekre is nyitott vagyok.

Több kollekciód jelent már meg? 

Még csak 1,5-2 éve foglalkozom komolyabban a ruhák tervezésével, így az utóbbi időben bemutatott darabok a második kollekcióm részét képezték. A nyári szezon jelenleg kiteljesedőben van, a legutóbbi divatbemutatón inkább a tavaszi ruhákat mutattuk be, bár azért akadtak már inkább nyáriasabb darabok is. A következő kollekció megjelenését júniusra tervezem.

Sok ruha meglehetősen kihívónak tűnik első ránézésre, bár nyilván kicsit más formában kerülnek az utcára az összeállítások, mint a kifutóra.

Természetesen a divatbemutatón a fazon megmutatása, a nőiességre irányuló figyelem fokozása volt a szempont, de nem csupán az egyéni méretek, színek és minták megvalósítására van lehetőség.

Ugyanígy tudom módosítani a szoknyák hosszát, nem muszáj mindenkinek miniszoknyában járnia dolgozni, akár térd alá érő változatot is el tudok készíteni. Egyébként én azt gondolom, hogy aki sokat biciklizik, annak a testén záros időn belül megmutatkoznak a pozitív eredmények, szerintem egy sportoló nő egész nyugodtan felvállalhatja a csodás alakját.

Ezen a téren a rugalmasságomat az is tükrözi, hogy bár kifejezetten a nőket céloztam meg a munkásságommal, férfiaknak szintén tervezek ruhákat, részükről ugyancsak érkeznek megrendelések pulóverekre, öltönyökre.

Mennyire egyedi ez a munkásság? Magyarországon, külföldön foglalkoznak ezzel a témakörrel a tervezők?

Maga a kerékpáros utcai ruházat nem egyedi dolog, Magyarországon is időről időre láthatunk különféle próbálkozásokat. Mindazonáltal az én megközelítésemmel, tehát technikai anyagokból készült, városi, csajos bringás ruhákkal még nem találkoztam.

Külföldön is vannak kísérletek, de sok esetben ők sem igazán komolyak, átgondoltak, de nyilván mindenkit én sem ismerek. 

Az igazi sikert persze nekem is az jelentené, ha a külföldi piac felé sikerülne nyitnom, Magyarországon, arányaiban kevesebben vannak azok, akik ekkora hangsúlyt fektetnének az egyedi biciklis öltözködésre. Én mindenesetre bízom benne, hogy ez a közeljövőben változni fog, és itthon is egyre nagyobb kereslet mutatkozik a nőies, mégis biztonságos, kényelmes bringás ruházatra. 

Mire vagy a legbüszkébb, és hogyan képzeled el a folytatást?

Optimistán és komoly elhatározással álltam az egész vállalkozáshoz, de azt nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz és ilyen sok munkával jár majd. Szóval büszke vagyok arra, hogy egyáltalán még mindig folytatom a tervezést és a megvalósítást. Sokkal többet szeretnék kihozni ebből az egészből, mint amit eredetileg terveztem, és amit idáig elértem.

Most már azt gondolom, hogy szeretném forradalmasítani a biciklis öltözködést, szeretném elérni, hogy a lányok úgy tekerhessenek, mint egy igazi nő. Úgy érzem, van elég ötletem a megvalósításhoz, és szerencsére akadnak segítőim, akiknek a közreműködésével talán célba is érhetek.