Ezért vagy képtelen megválni a régi ruháidtól

Írta: ,

A nemrég még divatos, az emlékek és a kényelem kapcsán imádott ruhadarabjainktól igen nehezen válunk meg. Ezeket a ruhadarabokat illetik a „katasztrófa” jelzővel is, mégis ezek a ruhadarabok azok, melyeket képtelenek vagyunk kidobni…

A ruházat célja

1/5 A ruházat célja

A ruha elsődleges célja, hogy a testet takarja, melegítse, védje. Másodlagos célja az önkifejezés.

Vannak ruhadarabok, amik szinte mindenkinek jól – vagy viszonylag tűrhetően – állnak, és vannak olyan ruhadarabok, melyek még akkor sem állnak jól valakinek, ha alkatilag, színben és szabásban elvileg pont stimmelne minden.

Miért? Mert a ruhát viselni kell tudni. Sőt, a helyzetet is, melyben a ruha „szerepel”, viselni kell tudni.

Az igazi divat kizárólag stílus. Nem kihívó, nem szuper-szexi, hanem természetesen, erőlködésmentesen szép, felveheti fiatal és öreg egyaránt. Éppen ez vonzza a tekintetet, éppen ezért örök.

Ami ezeken a ruhákon, szabásvonalakon kívül esik, az mind csak „múló románc”, szezonális divat. Olyan ruhák lesznek belőlük, melyek valami miatt a szívünkhöz, szekrényünkhöz nőttek, feleslegesen.

A kidobhatatlan szexis cuccok

2/5 A kidobhatatlan szexis cuccok

Ide tartozik a necc harisnya, a platform cipő, a furcsa mintás leggings-ek, az utcai viseletre alkalmas míderek, feliratos pulcsik és a mély dekoltázsú alkalmi ruhák, melyekben számtalan jó buli pillanatot élt meg az ember.

Azért nehéz tőlük megszabadulni, mert ezek azok a ruhadarabok, amikben igazán nőies nőnek érezte magát az ember egy-egy estére.

Úgy gondoljuk, hogy elférnek a szekrényben, jók lesznek még valahová.

Ám amikor ismét magunkra húzzuk őket, rájövünk, hogy a ruha felvételével nem húzzuk újra magunkra a régi életérzést. Anyaguk sem kortalan, és nem ragyogunk benne, hanem inkább erőltetettnek hat.

Megoldás lehet az ajándékozás, a zsibvásáron  és interneten való eladás. Jó ötletnek tűnik az, hogy legyen egy emlékdobozunk, melybe minden évből a legjobb emléket hordozó ruhát tesszük, egy kis levélkével, ami saját magunknak szól, ha emlékezni akarunk.

Turis cuccok csapdája

3/5 Turis cuccok csapdája

A turkálóban rábukkanunk egy-egy szebb, vagányabb ruhadarabra, amiről úgy gondoljuk, hogy szinte ingyen van.

Egyből kisebb átalakítások tervei kezdenek kibontakozni fejünkben – csak épp időnk nincs rá. Meggyőzzük magunkat, hogy ehhez vagy ahhoz a ruhadarabhoz már csak egy „filléres” egyéb kiegészítő kell – ami most nem található, de majd talán később…

Ez persze, szinte sosincs így, a turis cuccok nagy része a szekrény mélyén várja további sorsát, a „jó lesz ez még valamire” életérzés miatt. Nem a ruha, hanem a vadászösztön, a birtoklás öröme az, ami adott turis ruhadarabhoz köt minket.

Kidobni sajnáljuk, mert pénzt és időt adtunk érte. Jó ötletnek tűnik az, ha ezeket a ruhákat kiakasztjuk látható helyre egy hétre, majd a hét végén összepróbáljuk többi ruhánkkal, és az átalakítani valót ott és akkor megtesszük. A többitől pedig megszabadulunk, vagy porrongynak tesszük el, kizárólag méretre szabdalva.

A szuperkényelmes ruhák

4/5 A szuperkényelmes ruhák

Vannak az „elsődleges” ruhadarabjaink, melyek, ha kicsit megkopnak, kimennek a divatból, „másodrangúvá” válnak.

Tegyük szívünkre a kezünket: hány kopottas farmer, melegítőalsó, kissé kinyúlt póló van birtokunkban, arra várva, hogy kirándulni, kertet rendezni, lekvárt befőzni vagy almát szedni menjünk benne?

A kényelmes ruhadaraboktól még nehezebb megválni érzelmeink miatt, mint az „egy perc az élet” nevű alkalmi ruháinktól.

Ráadásul többnyire nincsenek is szem előtt, hanem olyan helyen, ahová csak akkor megyünk, ha a karácsonyi díszeket szedjük elő. Ettől függetlenül foglalják a helyet.

Még a kreatív emberek lakásában is így van, hiszen, ha a húsz kopott póló nincs szem előtt, nem jut eszünkbe, hogy rongyszőnyeget csináljunk belőle, a régi farmerokból pedig táskát…

Helykérdés

5/5 Helykérdés

Egy lakásban mindig több hely van, mint mi gondoljuk.

Ha nincs elég időnk, adjuk, ajándékozzuk el, ha viszont hajlandóak vagyunk időt áldozni rájuk, érezzük magunkban a kreativitás által nyújtott öröm lehetőségét, még szabadságot is érdemes kivenni az ötletek megvalósításához.

Ha az utóbbi mellett döntünk, nem csak lelki örömöt okozunk magunknak, hanem az újrahasznosítás által környezetünket is óvjuk, ami egyre fontosabb szempont.