Monogámia: kényelmi faktor, biztonságérzet, vagy természetes igényeink megcsúfolása?

Szabó Erzsébet
Írta: ,

A monogámia megléte vagy éppen hiánya mindig is foglalkoztatta az embereket. Ha sokat utazunk vissza az időben, akkor azt fogjuk látni, hogy a monogámia nem volt alapvető. Ez a hozzáállás manapság is sokszor megfigyelhető az elmaradottabb területeken, ahol nem csupán a tartós kapcsolatok és a hűség megy ritkaságszámba, hanem a gyereknélküliség is. Ennek oka az, hogy amikor csak a minimum igényeinket tekintjük a maguk valójában, és csupán az alapvető ösztöneinkre hagyatkozunk, akkor két fontos pont marad az életünkben: az evés és a génjeink továbbörökítése, avagy a szaporodás.

Ez lehetett az őseinknél is, akiknek sokkal fontosabb volt a lehető legszínesebb genetikai állomány felmutatása, hiszen ez volt a túlélés és a fejlődés alapja. A későbbiek során egyre inkább előtérbe került a monogámia fontossága, és napjainkban egészen addig jutottunk, hogy a tudósok szerint is a hűség, a családi egység az, ami a fejlődésünket a lehető legnagyobb mértékben szolgálja.

Mégis miért?

A monogámia tudományos szempontból megközelítve meglehetősen logikus lépés – legalábbis, ha nem csak az embert magát, hanem a körülményeket is figyelembe vesszük. Manapság nem az a jellemző, hogy a több kapcsolatot fenntartó emberek élethelyzete kiegyensúlyozott lenne. Elég csak figyelembe venni a tartásdíjat, amit egyes országokban a volt házastárs számára is fizetni kell, nem „csupán” a gyerekek után. A legtöbb felnőtt egyedül saját magát is nehezen tartja el, akkor pedig gyakran lehetetlen helyzetbe kerül, ha a fizetésének túlnyomó részét tartásdíjba fekteti.

A nők alapvetően monogám típusok

A monogámia mélyebben lett a nőkbe kódolva – okkal. A várandósság hasonlóan kiszolgáltatott állapot, mint amilyen a gyermeknevelés. Az egyedülálló anyák élete minden, csak nem egyszerű, különösen manapság, amikor gyakran a nagyszülők is képtelenek besegíteni. Hol a nyugdíjkorhatár eltolódása, hol a túl nagy korkülönbség, egészségügyi állapot az, ami ellehetetleníti, hogy az édesanyáknak támogatást nyújtsanak.

A nőkben mélyen él egy igény, mondhatjuk úgyis, hogy ösztön, hogy legalább addig együtt maradjanak a gyermekük apjával, amíg az utód önellátó nem lesz.

Mindez ott gyökerezik, hogy sok esetben a túlélés függött attól, mennyire sikeres az említett „projekt”, avagy a kapcsolat.

Ennek ellenére bizonyított, hogy ahogy a legtöbb állatfajnak, úgy az embernek sem alapvető és természetes igénye a monogámia, éppen ellenkezőleg. Bár nem mentség a hűtlenségre, attól még tény marad: a nőkkel szemben a férfiakat sokkal inkább az hajtja, hogy minél több utódot nemzzenek.

Nemtől függetlenül a monogámiára sokan inkább átokként, semmint áldásként tekintenek, ám ennek hátterében szinte mindig az áll, hogy a felek nem tudják megélni természetes szexuális igényeiket a négy fal között. Ha hiányzik a mozgalmasság, a fantázia és persze az intimitás otthon, akkor mindkét félnek természetes igénye lesz a változtatásra.

Ha utódnevelés, akkor monogámia

A monogámia és a poligámia egyöntetűen jelen van a természetes igényeinkben, más kérdés, hogy melyiket hagyjuk elhatalmasodni. Jellemző, hogy a mai modern társadalmakban inkább az előbbi uralkodik, hiszen az az elfogadott, miközben a poligámia egyenesen elítélendőnek, büntetendőnek számít a legtöbb kultúrában.

Az okok sokrétűek, azonban a monogámiának vannak olyan megkérdőjelezhetetlen előnyei, amik a két szülővel járó körülményekre vezethetőek vissza. Ismét közbeszól az evolúció: az utódoknak nagyobb az esélyük a túlélésre, ha mindkét szülő részt vesz a nevelésben.

Fókuszban

Bor, gasztronómia és kultúra – Ez vár Budapest Borfesztiválján

10 pontos teendő lista, amit minden szülőnek át kell futnia sulikezdés előtt

A márkás, jó minőségű sportszerekért és sportruházatért irány az Intersport!