A szakértelem hiánya károsítja a körmeidet, nem a zselé

Írta: ,

Korábbi cikkünkben olvashattál róla, hogy milyen felszerelésre lehet szükséged az otthoni gél lakkozáshoz, illetve milyen veszélyeket rejthet, ha bedőlsz a hangzatos reklámoknak, esetleg nem vagy kellően felkészült. De mivel a helyzet, ha egy komolyabb technikával, a zselével próbálkozol meg?

Széles Noémi kézápoló és műkörömépítő az alábbiakban ismét sok hasznos információval szolgál annak érdekében, hogy meseszép körmeid lehessenek, miközben felhívja a figyelmedet arra, miért nem javasolja az otthoni zseléhasználatot. Sőt, azt is elárulja, hogyan válaszd ki a tökéletes műkörmöst, és miként vedd észre, ha az aktuális szakember túlságosan rutintalan!

Milyen konkrét problémák léphetnek fel, ha valaki otthoni kísérletezgetés után egy szakembertől kér segítséget?

Gél lakk esetében nem sűrűn találkozhatunk aktuálisan orvosolhatatlan problémákkal, de zselénél már annál több gonddal szembesülhetünk. Sajnos azt kell mondanom, mindez nem kizárólagosan az otthoni kísérletezgetés eredménye. Rendszeresen akadnak olyan nők, akik végső elkeseredésükben máshonnan, akár végzettséggel rendelkező műkörmöstől érkeznek új jelöltjükhöz, mégpedig jellemzően rossz minőségű munkával és elvékonyított körmökkel.

A legtöbb szakmára, így a kézápoló műkörömépítőre is igaz, hogy a papír egyáltalán nem elég, a rutin, az eredmények jóval fontosabbak. Sajnos az országban bőségesen akadnak olyan iskolák, amik a sokszázezer forintos tandíj ellenére sem oktatják megfelelően a diákokat, aminek az említett ördögi kör az eredménye.

Hogyan lehet orvosolni a gyakran tapasztalt hiányosságokat? Lehet például segíteni egy elvékonyított körmön?

Alapvetően meg kell várni, amíg az elvékonyított köröm lenő, ami általában nem kevés idő és türelem a vendég részéről. Természetesen a vékony körömre is lehet anyagot rakni, de ezt már semmiképpen sem szabad tapasztalatlan műkörmösre bízni, főleg nem ajánlatos otthoni körülmények között kísérletezgetni vele.

A vékony körömre úgy kell építeni, hogy az anyag valóban ott maradjon, ahol maradnia kell, a későbbiek folyamán ne kelljen teljes egészében leszedni, ne levegősödjön fel, stabilan nőjön le a hetek folyamán. Ennek elérésére csak egy rutinos műkörmös képes, a nem megfelelő háttérismerettel pedig csak még tovább ronthatunk a jelenlegi állapoton.

Vékony körömre milyen anyagot szabad használni?

Attól függően, ki mit szeretne, általában zselére vagy porcelánra érdemes voksolni az erősítés folyamán. Elvékonyodott körömre a gél lakk nem túl jó választás, főleg nem önmagában, hiszen épp azért lehet akár otthon is használni, mert kellőképpen rugalmas.

Ezzel szemben a zselé merev, a porcelán pedig még keményebb, így a köröm megfelelően tud erősödni alattuk. Persze abban az esetben, ha a vendég nagyon ragaszkodna a gél lakkhoz, akkor választatja ezt a lehetőséget is, de ilyenkor gél lakkhoz való körömerősítőt kell először alkalmaznunk.

Jól gondolom, hogy a zselét még nehezebb feltenni, formázni, mint a gél lakkot?

Tudni kell, hogy teljesen más anyagtulajdonságokról, előkészítési módokról beszélünk mindkét esetben. Alapjaiban különbözik a két technika, ezért nehéz őket összehasonlítani. Míg zselénél a legvégén reszeljük meg a körmöt, addig a gél laknál éppen először.

A gél lakknál fontos feltétel az is, hogy az éleket zárni kell, tehát aki utólagosan áll neki az igazításnak, annak garantáltan feljön majd a festése. A nehézség relatív kérdés, de igen, talán a zselét körülményesebb valóban esztétikusan feltenni, a biztonságbeli különbségek azonban megkérdőjelezhetetlenek.

A tapasztalat szükségessége, vagy az említett veszélyek miatt nem ajánlod a zselét otthoni használatra? Mi lehet a legnagyobb probléma, amit a rosszul feltett műköröm okozni tud?

A tapasztalatot illetően fontos kiemelni, hogy a gél lakk rugalmas anyag, legfeljebb lekopik, feljön az erőhatásokra, míg a zselé merev, kemény anyag, emiatt nagyobb károkat okozhatunk vele. A zselénél a leggyakoribb gond, hogy a laikusok, tapasztalatlan manikűrösök nem tudják feltenni olyan ívben, hogy később ne törjön le (ezt a bizonyos ívet C-ívnek hívják). Ha a körmöt nem megfelelően építették fel, nem olyan ívben helyezkedik el rajta az anyag, ahogy kell, akkor hamar törik.

Mivel a zselé és a porcelán egyaránt kemény, sajnos könnyen magával tudja rántani a saját körmöt, ami persze csúnyán ketté tud törni. Ezt általában helyre lehet hozni (na persze nem otthon), de valóban lehet, hogy az illető a sebészeten köt ki.

Az íven felül nem mindegy a fertőtlenítés milyensége, a hiánya magával hozhatja a különféle problémákat. Általánosságban a gombásodástól félnek az emberek, de ahhoz, hogy ez a betegség kialakuljon, több tényezőnek össze kell játszania, ami egyébként nem annyira gyakori. Persze esélyes, és akkor már nagyon nehéz kikezelni.

Jellemzőbb gond az algásodás, amit sokan össze szoktak keverni a gombával. Ilyenkor bezöldül a köröm, mert fellevegősödik a zselé, és aláfolyik a folyadék, a szűk helyen pedig bepállik. Ha csak hetek múltán megyünk vissza a műkörmöshöz, vagy reszeljük le magunk a zselét, akkor a megszorult víz elkezd algásodni. Ez a folyamat nem túl gusztusos, de nem okoz egészségügyi problémát – vagy szépen lenő, vagy gyengéden megreszelik nekünk, ugyanis általában a köröm felületén található.

Az előbbiekből kiindulva érthető módon nem javaslod, hogy otthon kísérletezgessünk a zselével. Ha elfogadjuk az álláspontodat, akkor mi alapján válasszunk műkörmöst?

Mindenképpen vegyük figyelembe az ajánlásokat, lehetőség szerint olyan körmöst válasszunk, akit ismerősök javasolnak. Ha van rá mód, hogy megtekintsük a munkáit, akkor nézzük meg, az ő ízlése egyezik-e a miénkkel, el tudjuk-e képzelni, hogy a képen látott körmöket mi magunk is viseljük.

Tudom, sokan inkább az ár alapján döntenek, de úgy gondolom, olyan őrjítő különbségek nincsenek ezen a téren. Persze, más kérdés, hogy egy kis falucskában, vagy éppen a fővárosban lakunk-e, de regionális szinten általában egy-kétezer forint szokott lenni az eltérés. Én személy szerint – és azt gondolom, a többség is – hajlandó ennyivel többet fizetni a biztos és esztétikus munkáért.

Fontosnak tartom a körülményeket is: az már mindenképpen jó jel, ha a műkörmös előttünk fertőtleníti le az eszközöket, de a higiénia egészében fontos. Tiszták, hófehérek a törölközők? Nem lep el mindent a por, a kosz? Nincsenek összeragadva a kellékek? Ezek mind-mind pozitív visszajelzések. Ezzel szemben a szalonban kitűzött oklevelek sajnos nem mindig mérvadóak, egy egynapos tanfolyam után is kaphatunk párat, pedig néhány órától még nem fogunk tudni tökéletesen díszíteni.

A felsoroltak mindenképpen fontosak, de az igényességet egy bizonyos szintig színlelhetik előttünk, míg a rutintalanságot már nehezebben. Laikusként hogyan ismerhetjük fel, ha a műkörmösünk tapasztalatlan?

Helyben érdemes kérdéseket feltennünk, például bátran érdeklődjünk, hogy a használt anyagok pontosan mit takarnak, illetve hogyan működnek. Akik szaktudás nélkül dolgoznak, azok csak felkenik a rétegeteket, vagy éppen reszelik a körmöt, de pontosan nem tudják, miért is teszik mindezt. Amennyiben akar és tud is válaszolni a műkörmös, az egy megnyugtató jel.

Az szintén árulkodik, mennyire vagyunk elégedettek a munkával: esztétikus, szép a végeredmény? Ami pedig még fontosabb, tartós? Utóbbi azért becsapós lehet, a tévhittel ellentétben nem feltétlenül a műkörmös a hibás, ha a napok múltával elhagyjuk az építéseket. Tény, hogy ez is előfordulhat, de megesik, hogy hormonális betegségek állnak a háttérben, vagy éppen hideg, nyirkos a kezünk, amire egyébként teljesen felesleges is építeni. Sajnos megvannak a kizáró körülmények, amiket tudomásul kell vennünk.

Akkor azonban okolhatjuk a műkörmöst, ha ugyanaz az anyag az előző manikűrösnél gond nélkül működött és tartós volt, de az új helyen viszont folyton problémák merülnek fel vele. Ellenkező esetben a saját életünkben kel vizsgálódni, nem csupán a betegségek után, hiszen bizonyos szakmák annyira igénybe veszik a kezeket, s ezáltal a körmöket, hogy ellehetetlenítik a tartós eredményt.