Hitek és tévhitek - Segítünk eligazodni a műszempillák rengetegében

Írta: ,

A szem és a tekintet hangsúlyosabbá tétele mindig is fontos volt a modern ember számára. Legelőször az ókori Egyiptomban figyelhető meg a szemek kontúrozása – érdekes módon ekkor még a férfiak szokása volt ez - , majd a Római Birodalom előkelő hölgyei is szívesen árnyalták szemüket szénnel vagy különböző növényi kivonatokkal. Ezt követően egy hosszú szünet következett és az 1800-as évek közepéig más testrészek hangsúlyozása jött divatba.

„A 20. században készült legelső műszempillák hol máshol készülhettek volna, mint a filmgyártás fellegvárának számító Hollywoodban” – avat be minket a szakma rejtelmeibe Vad Júlia szempilla stylist. A Baalbek Stúdió oktatója jól ismeri a szakma történetét, miszerint Sheena Owen amerikai színésznő volt az első, akik nem a saját szempilláját rebegtethette a romantikus jelenetekben, bár akkoriban még egészen másként működött a pillaipar, mint ma.

David W. Griffith filmrendező sorsfordító elképzelését egy német parókakészítő valósította meg, természetes emberi haj felhasználásával olyan szempillasort készített, melyet a színésznők szemhéjára ragaszthatott. A hatás nem maradt el. Hollywoodban futótűzként terjedt az új divat, hamarosan hosszabbnál hosszabb és dúsabbnál dúsabb pillájú dívák mosolyogtak a filmvásznon. Mégis évtizedeknek kellett eltelnie, hogy egy egyszerű földi halandó is átélhesse a csábítás ezen új élményét.

Haj helyett divatba jöttek a selyem és a nerc pillák

Kezdetben még az egysoros, hajból gyártott műszempillákat preferálták, de hamarosan óriási változások következtek. A soros után jöttek a tincses pillák, melyeket még mindig a bőrhöz ragasztva viseltek a hölgyek, majd megjelentek a szálas variációk.

Néhány évtizede még meglehetősen vastag, negyed milliméter széles műszempillák voltak a piacon, ezek azonban minél sűrűbben voltak felhelyezve és minél hosszabbak voltak, annál nehezebbek is. Annak érdekében, hogy ne kölcsönözzön álmatag tekintetet a viselőjének, egyre vékonyabb pillák készültek.

Leggyakrabban selyem vagy nerc felhasználával gyártották ezeket. Vad Júlia szerint ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az állat szőréből egyenként válogatták ki a megfelelő darabokat, hanem a sterilizált szőrszálakat porrá őrölték és szintetikus anyaggal keverve a megfelelő formájúra öntötték.

Amerika után Oroszország is beszállt a szempilla bizniszbe

A szálankénti hosszabbítás hátránya az volt, hogy akinek veleszületetten ritka szempillája volt, annak a hosszabb műszálak póklábszerű szemeket kölcsönöztek. A szempilla dúsítása 3-4 éve jött divatba, de már nem amerikaiak által vezérelve.

„Orosz kozmetikus szakemberek találták ki, hogy ha jóval vékonyabb (akár 0,04 mm vastag) műszempillákat legyezőszerű tincsekké alakítanak, s egy-egy tincset tesznek egy-egy szempillára, akkor az kevésbé nehezíti el a szemhéjat és többszörösen dúsabbnak hat az eredetinél. Attól függően, hogy  4, 5 vagy 6 szálat tesznek egy ilyen tincsre, az elnevezés 4D, 5D vagy 6D”– mondja a stylist, hozzátéve: ennek az eljárásnak köszönhetően egy szempillára akár hat műszempilla is kerülhet anélkül, hogy kényelmetlen lenne vagy egyáltalán éreznénk, hogy ott van. A másik előnye, hogy legyező formája miatt kevesebb saját pillát kell felhasználni, s ez kisebb megterhelést jelent.

Hitek és tévhitek

Sokan azt gondolják a műszempilláról, hogy káros a saját pillákra nézve, mert tövestől kihullanak és már vissza sem nőnek többé.

„A szempilla valójában, mint az emberi szőr általában, több fázison megy keresztül élete során. Először megjelenik, kibújik a bőr alól, ezt nevezik bébipillának. Ezek olyan apró, puha és gyenge szálak, amelyekre sosem tesz műpillát a kozmetikus, mert nem bírná azt el, kiszakadna. Márpedig ha a gyökerével együtt esik ki, akár örökre is elbúcsúzhatunk tőle. A következő szakaszban a szempilla még növekedni tud egy pár napig, majd eléri a végleges hosszát. Ezeket a szálakat keresik meg a műszempilla dúsítást végző szakemberek” – mondja Vad Júlia.

Jól elkülönítik őket egymástól, előkezelik, majd a szál tövétől legalább fél milliméter távolságra felragasztják a műpillát vagy a tincset. A már láthatóan hamarosan kihulló pillákra felesleges lenne ragasztani. A töltést azért kell 3-4 hetente megismételni, mert ennyi idő után az elöregedett szempillák kiesnek (vele együtt a felragasztott műszempillák is) vagy a ragasztó elengedi a szálakat.

A szemüveg vagy a kontaktlencse teljesen összeegyeztethető a műszempillák viselésével. Habár a lencséket a szálak felragasztása előtt ki kell venni és sminkelni sem szabad. A sminket persze a kozmetikus is el tudja távolítani a helyszínen, de a tapasztalatok szerint tartósabb a hatás, ha ez nem a kezelés előtt pár perccel történik meg.