Kipróbáltam a botoxot a szarkalábaimra és úgy döntöttem, soha többet

Szőke Angéla
Írta: ,

35 éves voltam, amikor a barátnőm rábeszélt, hogy menjünk el botoxoltatni, amolyan „megelőző szerelésként” a ráncosodás ellen, ahogy ő fogalmazott. Ő akkor volt 39 éves és kicsit megijedt a közelgő negyventől. Ahhoz képest tehát, hogy manapság már a huszonéves influenszerek is rendszeresen botoxoltatnak, mi elég későn kezdtük.

Engem főleg az a – mint kiderült, téves – információ vonzott a botox felé, hogy a ráncok a rendszeres használat következtében halványodnak majd. Nos, a doktornő nevetett, majd közölte, hogy ez nincs így, amint abbahagyja az ember a kezeléseket, a ráncai szépen visszajönnek majd.

Így már kicsit kisebb lelkesedéssel álltam hozzá a dologhoz, pláne miután megtudtam, hogy a hatása 3-4 hónapig, de maximum 5 hónapig tart. Én egyébként elégedett vagyok a bőrömmel, de a kis szarkalábaim kezdtek zavarni egy ideje, úgyhogy úgy döntöttem, megpróbálom eltüntetni őket a botoxszal, és de jó lesz, hiszen legalább tíz évvel fiatalabbnak fogok kinézni.

Az eredmény viszont közel sem az volt, amit vártam. A szemem körüli ráncok valóban eltűntek, azonban megváltoztak az arcvonásaim, és nem előnyükre.

Amikor nevettem, a szarkalábak helyén sima maradt a bőröm, viszont a szemöldököm végénél és a szemeim között az orrnyergemnél húzódott ráncba az arcom.

Ezáltal olyan arckifejezésem lett, mintha „gonosz” lennék és titkolózva, kárörvendően húznám mosolyra a számat. A barátnőim és a kolléganőim sem kerteltek, közölték, hogy csúnyább lettem a botoxtól. A tükörbe nézve én is láttam, hogy semmiképpen sem előnyömre változtam, de igazán akkor sokkolt az új arcom, amikor fényképeken néztem vissza magam. A szemöldököm úgy állt, mint egy gonosz rajzfilmfiguráé, és ugyan a mosolygó számon látszott, hogy nevetek, a szemeim élettelenek voltak, ráadásul az egyik valahogy kisebb is lett, mint a másik. Alig vártam, hogy leteljen a három hónap és elmúljon a hatás.