Egy másik ember jelenléte, egy láthatatlan kéz érintése, vagy akár a beszélgetés egy rég halott ismerőssel – azok, akik szellemekkel történő találkozásokról számolnak be, sokféle különböző történetet mesélnek. Svájci kutatók most laboratóriumi körülmények között állították elő a „szellemészlelést”, és állítják, megfejtették a kísérteties titkot.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
A szellemek a mi fejünkben vannak
Olaf Blanke és kutatócsoportja egy frissen publikált tanulmányban azt állítja: a szellemek valójában csak a képzeletünkben léteznek. Ennél azonban pontosabban is képesek voltak leírni a lelőhelyüket: a kutatók szerint a szellemek jelenlétét akkor érzékeljük, amikor az agyunk egyszerre érkező, ellentétes információkat próbál feldolgozni, mert például elveszítjük a tér- vagy időérzékünket.
Ilyenkor az agyi ingerek mintha összegabalyodnának, és előfordulhat, hogy azt gondoljuk, rajtunk kívül valaki más is van a szobában, esetleg egy érintést érzünk magunkon, vagy akár kívülről kezdjük látni önmagunkat – ezt nevezik sokan testen kívüli élménynek.
Az elképzelést alátámasztja, hogy szellemek észleléséről gyakran számolnak be olyanok, akik például skizofréniában, epilepsziában, esetleg gyakori migrénben szenvednek, hiszen ezek betegségek megzavarhatják az agyhullámok dekódolását.
Hasonló állapotot idézhet elő egyébként a kimerültség, a félelem, de akár a gyász is. Így nem meglepő, hogy több hegymászó is állítja, a nehéz pillanatokban találkoztak halott társaik szellemével, akár beszélgettek is velük. A friss kutatás szerint ezt az élményt a gyász, a fáradtság és az extrém körülmények miatti tér- és időzavar válthatja ki.