Nem mindenki született fitness-ladynek, ha valaki, akkor én tudom, mert én sem. Az egyik barátnőm vallja, hogy a rendszeres hajnali futás felfrissíti, míg én erre csak akkor lennék hajlandó, ha üldöznének a zombik. A testem azonban időnként jelzi, hogy bizony mozognom kellene.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/5 A szervezetem jelez
Mint említettem, nem vagyok egy sportos alkat, azonban tisztában vagyok vele, hogy mozogni kell, főleg amiért ülőmunkát végzek. Mikor kifulladok a lépcső tetején, vagy meghúzom a hátam egy ártalmatlan mozdulatnál, akkor tudom, hogy mindez azért van, mert régóta nem dolgoztattam meg a testem.
Már ismerem magam annyira, hogy ilyenkor ne rohanjak el egyből a konditerembe bérletet venni, mert tudom, hogy pár lelkes zsírégető óra után úgysem megyek le többet. Ennek ellenére van több olyan sport-tevékenység is, amit sikerrel iktatok be a mindennapjaimba, lustaság ide vagy oda.
„Minden fejben dől el.” Igen, én is csak a szememet forgatom, mikor valami híres fitneszguru erről papol, de sajnos igaza van. A lényeg – egy magamfajta kényelmes embernél legalábbis – hogy realisztikus célokat tűzzön ki. Tudom magamról, hogy képtelen vagyok például hajnalban felkelni és elmenni sportolni.
Már próbáltam, mindig az lett a vége, hogy kinyomtam az ébresztőt és aludtam tovább, úgyhogy ezt elengedtem. Futni sem vagyok hajlandó, mindig utáltam futni, az iskolában is szenvedés volt számomra, így erről is letettem már. Szeretek viszont úszni, a természetben sétálni és csapatsportokban részt venni, így ezeket szoktam beiktatni az életembe.
Ha megbeszélem a húgommal, hogy hetente egy délután elmegyünk az uszodába, azt tudom, hogy nem fogom lemondani. Ha megbeszélek a barátaimmal egy hétvégi kirándulást, szintén várni fogom.
Ha a barátnőimmel megyek le egy edzésre, akkor szintén összekötöm a kellemeset a hasznossal: együtt vagyunk, jól érezzük magunkat és közben mozgunk is.
Nem vagyunk élsportolók, heti két-három testmozgás elég ahhoz, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretünk. Ha te is olyan lusta vagy, mint én, akkor mozogj otthon. Én megőrülök attól, mennyi időt és energiát emészt fel elmenni egy edzésre.
Bepakolni az edzőruhát, odamenni, átöltözni, utána ott lezuhanyozni, (télen hajat szárítani brr…) hazamenni, mindent kimosni, kiteregetni: sajnálom, nekem ez túl sok erőfeszítés. Ha otthon mozgok, akkor viszont nincs ez a kifogás.
Egyrészt nem megy el az idő az utazással, másrészt tusolni úgyis kell minden este, így könnyebben beilleszthető a napomba egy edzés. Semmi komolyra nem kell gondolni, keresek YouTube-on egy órát – pilates, jóga, stretching, zsírégetés, amihez éppen kedvem van – és csinálom. Rövid, mindössze húszperces edzések is vannak fent, annyi időt pedig mindenki képes szakítani a mozgásra.
Már az is mozgásnak számít, ha elmész sétálni, mondjuk körbejárod egy ismerőssel a Margitszigetet vagy lófráltok egyet a Ligetben. Ha visztek labdát vagy egyéb sporteszközt és megálltok egy füves területen, edzeni is tudtok, mi például szeretünk tollasozni.
Egy könnyű piknikkel is össze lehet kötni ezt a programot és én rendszeresen szoktam ilyet szervezni, tavasztól őszig. Ha jó idő van, túrázni is lehet, és ehhez el sem kell hagyni a fővárost, hiszen a budai hegyekből több kedvelt túraútvonal is indul, így nem kell lemenni a térképről egy könnyed kirándulásért.