Mikor azt halljuk, „spirituálismegvilágosodás”, valami csodálatos dologra gondolunk, mikor az ember megérti élete célját és eggyé válik a természettel, miközben elméjét elönti a fény és fanfárok harsognak. Nos, ez egy szép gondolat, de annak ellenére, hogy a nyugati világban a megvilágosodás (vagy felvilágosodás) romantikus értelmezést kapott, nem minden esetben ilyen kellemes folyamat. A megvilágosodás sokak fejében egyet jelent az önmegvalósítással, pedig nem ezt jelenti, hanem azt, hogy a látszat mögé nézve meglátjuk a sallangmentes – és sokszor könyörtelen – valóságot.
Ez a lelki magunkra-találás azt jelenti, hogy magunkat és a világot is annak látjuk, ami: a tanult paradigmák, színes álarcok és hamis hiedelmek nélkül. Mikor eljutunk annak küszöbére, hogy eggyé váljunk az örökkévalósággal, csak úgy tudunk átlépni a következő tudati szintre, hogy önző énünket eltemetjük és magunk mögött hagyjuk. Ez nem könnyű folyamat és az ego halála előtt mindent megtesz, hogy visszatartson minket a teljes igazság megismerésétől. Ilyenkor a lelkünkre átmenetileg sötétség borulhat, de ha túljutunk ezen, tárt karokkal fogadhatjuk el igaz valónkat és a világ egyetemes igazságát. Ez a spirituális megvilágosodás előtti sötét éjszaka öt fázisa és így küzdj meg velük.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/5 Az addigi önkép halála
Egész életedben élt benned egy általad kialakított kép saját személyiségedről. Vallási, társadalmi és kulturális beidegződéseink alapján ez a fantom-én az ego, ami legtöbbször egy hamis kép, amit önmagunkról alkottunk.
Az öntudatra ébredéskor ez a kép és egész világnézetünk alapjaiban remeg meg és elkezdjük megérteni, hogy mi a szerepünk az univerzumban.
Az ego halála azzal jár, hogy tudatosul bennünk, hogy lelkünk végtelen és az ego csak eszköz volt, amit eddig használtunk.
Kevés helyen említik, de a spiritualitás egy magányos utazás, aminek különböző fázisaiban nagyon egyedül érezhetjük magunkat.
Ahogy világnézetünk változik, egyre kevesebb emberrel tudjuk megbeszélni, ami bennünk zajlik.
Ilyenkor befelé kell fordulnunk és meditáció segítségével keresni a válaszokat. Ahogy egyre inkább kezdjük megérteni magunkat és helyünket a világban, úgy érezzük azt is, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen a végtelennel mindig kapcsolatban állunk. Ahogy Osho mondja: csak az képes szeretni, aki képes egyedül lenni.
Már a híres pszichiáter, Carl Jung is megfogalmazta, hogy fájdalom nélkül nem ébredhetünk igaz tudatunkra. Szembe kell néznünk saját lelkünkkel és ez azzal jár, hogy a sötétség mögé nézünk.
Ez alatt a tudós azt értette, hogy a tudatalattinkban rejtőző dolgokkal is dűlőre kell jutnunk, meg kell tisztulnunk és el kell fogadnunk önmagunkat.
Ha ez sikerül, meglátjuk, létezésünk az univerzumban igazi csoda.
Aki megvilágosodott spirituálisan, annak nincs hova bújnia és már nem tud hazudni önmagának. Érzékeled a szabadságod, és elkezded új hatalmad szerint alakítani az életed.
Az életnek ugyanis az az értelme, amit mi magunk adunk neki és akkor is újjá tudjuk építeni magunkat, ha elbukunk.