Ezért választanak rossz férfit a szeretethiányos lányok

Ugyan a szeretetre és a kötődésre való igény velünk született, azt, hogy pontosan hogyan is kell szeretni, csecsemő-, illetve kisgyermek korunkban tanuljunk meg elsődleges gondozóinktól, aki jellemzően az édesanya. Egy gondoskodó anya mellett a kisgyermek azt tanulja meg, hogy a világ egy biztonságos hely, olyan emberekkel, akik odafigyelnek rá, kommunikálnak vele, reagálnak a segítségkérésére és az igényeire.

Azok a gyermekek viszont, akik nem kapják meg ezt a szeretetet és figyelmet a szüleiktől, azt tanulják meg, hogy ennél többet nem is remélhetnek másoktól sem.

A saját érzelmeiket elfojtva megtanulnak túlélni ebben a világban, és hiába vágynak a szeretetre, később is gondot okozhat nekik, hogy elfogadják azt, hiszen soha nem tanulták meg, hogyan is kell ezt.

A szeretethiányos gyerekeket sokszor egy-egy nagy gesztussal, ajándékkal „kárpótolják” a szülők, ami a romantikus regények, tévéfilmek, sorozatok üzenetével – miszerint az igazán nagy szerelmek útjába mindig áll valamiféle konfliktus – a felnövő lányok azt tanulhatják meg, hogy a dráma, a veszekedés az, ami élővé tesz egy kapcsolatot, akik nem civakodnak, akiknek éppen nincs valami nagy feszültség az életükben, azok nem is szerelmesek valójában.

Ebben a perspektívában a kiszámítható, türelmes férfi, aki időt szánna a másik megismerésére és aki mindig ott van, amikor megígéri, akár unalmasnak is tűnhet, a vele való kapcsolatról egy szeretethiányos ember azt gondolhatja, hogy nem az az „igazi” szerelem.

Azok a kislányok, akik fizikai vagy akár verbális abúzus áldozatai, akik azt érzik, hogy a szüleik szeretetének feltételei vannak – például hogy kövessék a szabályokat, vagy maradjanak csendben – később talán észre sem veszik, hogy a partnerük milyen rosszul bánik velük, hiszen azt gondolják, hogy természetes, ha valaki feltételeket szab nekik.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a szülőnek ne lehetnének elvárásai a gyerek felé, de mindenképpen éreztetnie kell vele, hogy még ha esetleg csalódott vagy elégedetlen is a viselkedése miatt, ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretné, hiszen önmagában, önmagáért is megérdemli a szeretetet.

A szeretethiányos gyermekként felnőtt nők gyakran azért is maradnak a rossz vagy akár bántalmazó kapcsolatban, mert egyszerűen nem tudják, hogyan is kellene egy egészséges kapcsolatnak kinéznie.

Mivel a szüleiktől nem tanulták meg ezeket a mintákat, nem ismerték meg, hogy milyen a valódi szeretet érzése, felnőttként sem tudják, hogy mit is kellene érezniük.

Gyermekkori félinformációikból, káros tapasztalataikból és a fentebb már említett kulturális behatásokból tájékozódnak, és bár a külső szemlélő számára talán hihetetlen lehet, ők mégis hihetik azt, hogy az a szeretet, amit egy rossz kapcsolatban kapnak.

A narcisztikus szülők nagyon könnyen és gyorsan lesöprik magukról a felelősséget, áthárítva azt arra, aki a leginkább kézre esik – nagyon sokszor a saját gyermekeikre.

Ez aztán gyorsan odavezet, hogy a gyermek megtanulja, mindenkinek könnyebb, ha eleve magát hibáztatja, ezt a szokást pedig felnőttként is magával viszi.

Hiába látja úgy egy kapcsolatban, hogy esetleg nem azt kapja, amit érdemelne, nem figyelnek rá eléggé, nem törődnek vele vagy igazságtalanság érte, mivel gyermekkorában elnyomták ezeket az érzéseit, később sem lesz képes megítélni, hogy vajon jogosan érzi-e őket, vagy megint az a jobb, ha önmagát okolja mindenért.