Bár vannak emberek, akiknek a csodás munkásságát látva nehéz elhinni, hogy egyikünk sem születik szakácsnak vagy cukrásznak, de tulajdonképpen a finom ételek készítése pont az a világ, amelybe ha szeretnénk, könnyen becsatlakozhatunk, és ki ne szeretné tudni, hogyan készíthet mennyei fogásokat?
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
Romics Bea, a Szotyi Creations blog tulajdonosa például több, mint 10 évvel ezelőtt még zacskós porból dobott össze makarónit, ma viszont már sikeres gasztroblogger, rendkívül mutatós és ízletes fogásokat készít, ő maga is rengeteg receptet írt már, és még az ételfotózás rejtelmeit is kitanulta. Inspiráló történetéről most ő maga mesél.
Honnan ered a gasztronómia iránti szereteted?
Imádok enni! Na jó, ez így lehet, hogy kevés hozzá. 😀 Gyerekkorom óta szeretek a konyhában sertepertélni, az egyik első emlékem, hogy mamával tésztát gyúrunk, csirkét panírozunk. Hihetetlen türelemmel hagyta, hogy „segítsek” neki, és biztos vagyok benne, hogy ez stabil alapot adott annak, hogy imádok főzni. Ráadásul szerintem a főzés egy hihetetlenül kreatív tevékenység, és igazi kikapcsolódás a számomra.
Hogyan tanultál meg annak idején profin sütni-főzni?
Lelkesen gyakoroltam itthon. Meggyőződésem, hogy – ha akar, akkor – bárki meg tud tanulni főzni. Erre én vagyok az élő példa, hiszen 14-15 évvel ezelőtt zacskós porból készítettem a milánói makarónit. Azt hiszem, ebben a tekintetben mostanában igazi csodabogár vagyok, 25 évig dolgoztam a régi munkahelyemen, egy optikában, tehát még csak köszönőviszonyban sem voltam a gasztronómiával.
Mikor a lányom másfél éves volt, szerettem volna visszanyerni a régi formám, így fejest ugrottam az edzésbe – és a főzésbe. A blogom afféle edzésnaplónak indult, ahová egy idő után receptek is felkerültek. Ezzel párhuzamosan megszületett az Instagram- és a Facebook-oldalam is a recepteknek. Egyre többen kezdtek követni, én pedig egyre jobban szerettem ezeket a tartalmakat készíteni.
Minek hatására döntöttél úgy, hogy étel- és termékfotózással is szeretnél foglalkozni?
A fotózás a receptekhez kapcsolódva hobbinak indult, de egyre több örömet találtam benne. Egyre több megkeresést kaptam együttműködésekre, és a hangsúly a főzésről átkerült a fotózásra. Telefonról fényképezőgépre váltottam, elvégeztem egy 2 éves fotográfus képzést.
Sokszor előfordul, hogy nem a recepthez készül a fotó, hanem a fotóhoz készül az étel. Veszek egy kiegészítőt, egy tányért, egy bögrét, és ahhoz készül például a desszert. Abba most ne menjünk bele, hogy mennyi cucc van itthon, és ezeket mennyire lehet jól tárolni (sehogy…:P) De imádom minden percét.
Tapasztalataid szerint mi kell ahhoz, hogy egy étel ne csak finom legyen, hanem szépen is tudjuk tálalni?
Vannak ételek, amik alapból fotogének, és sajnos vannak olyanok, amik némiképp hátrányból indulnak. Például a főzelékek sokszor ilyenek. Ezeknél sokat számít, ha a tálalásnál megpróbálod megtörni a „sima felületet”: feldobni rácsurgatott pl. tejföllel, friss fűszernövényekkel, vagy akár egy szelet hússal. Illetve ezeknek a fogásoknak jól áll a távolság, vagyis ne közvetlen közelről örökítsd meg, hanem adj neki teret, dobd fel hozzáillő kiegészítőkkel.
Milyen ételeket készítesz a legszívesebben a hétköznapokban?
Mivel minden az asztalra készül, így sokszor azt esszük, ami épp „munka miatt” készül. De alapvetően hagyományos ételeket készítek, szezonális alapanyagokból. Lehetőleg olyan fogásokat, amikért nem kell fél napot a konyhában tölteni. Mivel semmilyen ételallergiánk nincs, csemete imádja a zöldségeket, így a lehetőségek tárháza korlátlan.
Hogyan zajlik nálad egy-egy új recept kikísérletezése?
Ez változó, van, hogy hagyományos ételeket szabok át a saját ízlésünkre, de van, hogy egy adott alapanyaghoz van szükség receptre. Szerencsére már van annyi tapasztalatom, hogy sokszor elég fejben összerakni, és az működik elkészítve is, de persze van, amikor nem úgy alakul egy recept, ahogy azt gondoltam. Ilyenkor jön az újratervezés, és új próba. A férjem és a lányom mindketten gyakorlott és szigorú kritikusok, vagyis amire ők rábólintanak, az rendben van.
Melyek most a kedvenc őszi ételeid?
Bármi, ami sütőtökkel készül. Édes vagy sós, desszert vagy főétel, hideg vagy meleg…és említettem már a sütőtököt? 😀
Mit mondanál azoknak, akik szeretnének finom ételeket készíteni, de úgy érzik, soha nincs elég idejük?
Hogy abszolút megértem. Család, munka, egyéb elfoglaltságok mellett borzasztó nehéz este még főzni is nekiállni. Ha pedig az ember csak kötelező nyűgnek érzi, annál is rosszabb. Szerintem segít, ha egyrészt nem vállalod túl magad, egyszerű, gyorsan, vagy akár előre elkészíthető fogásokat választasz, illetve akár közös program tud lenni a gyerkőcökkel, vagy bárkivel, aki fontos számodra. Így nem érzed azt, hogy ezt az időt másképp is el tudtad volna tölteni. Persze, ezt kívülállóként mindig könnyebb tanácsolni, mint mikor az ember ezzel küzd a mindennapokban.
Mik azok a dolgok, amik mindig megerősítenek abban, hogy a saját vállalkozás a te utad?
A szabadság, hogy magam osztom be az időm, hogy olyanokkal dolgozom együtt, akikkel tudok kapcsolódni, akikkel önmagam maradhatok. A vállalkozói lét sem fenékig tejfel, sok a bizonytalan tényező, és meg kell találni az egészséges egyensúlyt a munka és a család között, mert könnyen meg tud borulni a dolog. De az a lehetőség, hogy például nyáron együtt lehetek a családdal, szabadon osztjuk be a napjainkat – számomra felbecsülhetetlen.
Milyen jövőbeli terveid vannak?
Hamarosan megjelenik az első szakácskönyvem a HVG gondozásában: már hónapok óta dolgozunk rajta, de még van egy-két simítás, hogy befejezzük, jó lesz végre a kezemben tartani.
Szeretnék fejlődni a munkámban, hiszen ez egy olyan terület, ami napról-napra változik. Bízom benne, hogy még sokáig lehetőségem lesz ezzel foglalkozni, ilyen kihívást és örömet találni benne.
Nyitófotó: szotyicreations.hu
Gábor cöliákiás lett, ma gasztrobloggerként isteni mentes ételeket készít
