Egy román esküvő magyar szemmel + erdélyi kiutazásunk élményei

Egy román esküvő magyar szemmel + erdélyi kiutazásunk élményei

Címlap / Kikapcsolódás / Utazás / Egy román esküvő magyar szemmel + erdélyi kiutazásunk élményei

Az esküvőkkel érdekes és szélsőséges kapcsolatot ápolok, ami legfőképpen annak köszönhető, hogy nem igazán vagyok házasságpárti, ugyanakkor néha én is eljátszadozom a gondolattal, hol és hogyan szervezném le a sajátomat. Az előbbit sose tudtam megmagyarázni, hiszen nem egy pozitív és csodálatos példa áll előttem boldog, kitartó, holtodiglan frigyből. Sőt, mondhatni, hogy a romantikus énem hisz is az örök és igaz szerelembe, de a javíthatatlan szarkasztikus énem mégis képes megannyi ellenpéldát felsorakoztatni a násszal szemben, mikor már elérkeznék arra a pontra, ami egy hajszálnyira van a beleegyezéstől. Szerencsére a párom nem erőltet semmit, legalábbis nagyon igyekszik palástolni a törekvéseit, hogy mégis a mérleg másik nyelvére billenjenek a dolgok. Félreértés ne essék, a házasság szerintem egy csodálatos intézmény, és sose beszélnék le senkit róla, csak mert én másként vélekedek a nászszertartásokkal kapcsolatosan!

Amivel viszont nem tudok azonosulni, hogy nemzetiségtől, vallástól, társadalmi rangtól függetlenül sokan kötnek házasságot ésszel, szív helyett. Persze, ez az ő döntésük, amit senkinek nincs joga felülbírálni, ugyanakkor ez az erőltetettség valamiképpen érzékelhetővé válik az egész esemény során. Ettől pedig olyan érzés támad bennem az adott szertartással kapcsolatosan, mint ha egy kiválóan megkomponált színi előadás nézőjévé válnék.

Az utazás

Mindig is imádtam utazni, új élményekkel gazdagodni, és megismerni más szokásokat, kultúrákat. Idén úgy alakult, hogy immáron harmadik alkalommal térhettem vissza a Kárpátok egyik legszebb és legváltozatosabb tájára, Erdélybe. Ugyan egyik kint létem sem nyúlt még egy hétnél továbbra, úgy érzem rengeteg olyan tapasztalattal gazdagodtam már, amiket szeretnék megosztani másokkal is, hogy ők felkészültebben indulhassanak neki Romániának.

Erdélybe lényegében négyféleképpen juthat el az ember: busszal, vonattal, autóval vagy repülővel. Elvileg hajóval is ki lehet utazni, de az elég bonyolult és költséges. Nekem volt szerencsém a fentiekből hármat is kipróbálni, azonban a tapasztalataim elég megosztóak. Első alkalommal autóval utaztunk ki, és haza is. Utasként roppant kényelmes megoldás, számtalan pozitívummal, mint, hogy akkor állhattok meg pihenni és nyújtóztatni a lábaitokat, amikor csak szeretnétek. Sofőrként már kissé fárasztó, így javallott előtte alaposan kipihenni magunkat, vagy váltani egymást útközben, ha lehetséges. Az összes lehetőség közül ez a legoptimálisabb mind árban, mind kényelemben!

A busz volt talán a legszörnyűbb módja a kijutásunknak eddig! Az első, és legfontosabb, hogy győződjetek meg az adott társaság megbízhatóságáról, ugyanis vannak, akik szeretnek eltűnni az utasok pénzével az utolsó napokban. A második, hogy ha tehetitek, reggeli járattal menjetek, és jöjjetek haza is! Ugyan az utazás hossza és komfortja teljesen sofőr és járattípus függő, de sajnos kényelmi szempontból nem a legideálisabb egyik busz sem, így pihenni sem lehetséges rajtuk beállt nyak, láb vagy derék nélkül.

A vonattal van a legfrissebb élményem, ami elég ellentmondásos. Kifele ugyanis egy kényelmetlen szerelvényhez volt szerencsénk, aminek a mosdó részlegét inkább nem is véleményezném. Emiatt azonban roppant hosszúnak tűnt az amúgy is nyolc órás utazás. Visszafele már egy sokkal pozitívabb tapasztalatot szereztünk, ugyanis fülkében kaptunk helyet, ami jóval kényelmesebb teret adott, emellett pedig a mosdó is sokkal kulturáltabb volt!

Egy román esküvő magyar szemmel + erdélyi kiutazásunk élményei

Összességében tehát a legideálisabb módja a kijutásnak talán az autó, vagy a repülő, ha a pénztárcánk engedi! A második helyre sorolnám a vonatot, mert elég kiszámíthatatlan, mivel találjuk magunkat szembe, azonban helyjegyet mindenképpen érdemes foglalni! Végső esetre pedig a buszt ajánlanám, ami a legolcsóbb és ez által a legkényelmetlenebb megoldás is egyben!

Amit mindenképpen érdemes megtapasztalni

Természetesen, mint minden nemzetnek, úgy Romániának is megvannak a maga hagyományai, kultúrája. Fontos azonban kiemelni, hogy főként Erdélyben elég megosztó tapasztalatokat gyűjthetünk, ugyanis szembe találjuk magunkat egy román társadalmon szocializálódott magyarsággal. Remélem érzékelhető a kettősség, ami olykor kissé zavarba ejtő, máskor egyenesen bájos.

Erdély igen nagy részén található magyar anyanyelvű község, így nem leszünk teljesen elveszettek!

Mikor Szovátán jártunk, még a pizzafutár is magyarul üdvözölt minket a vonal túloldalán, ami nem kis meglepetést okozott.

Kolozsvár a nagyvárosi státusza ellenére teljesen megosztó, már ami a nyelvhasználatot illeti. Nagyvárad már egy fokkal inkább a magyar felé hajlik, azonban minden kisebb városban dominál a román nyelv, ami nem feltétlenül azért van, mert senki sem tud magyarul, csupán nem sűrűn használják azt.

Bármerre is járjunk, mindenképpen érdemes megkóstolni a nemzeti ételeket (mint a csorba levesek, padlizsánsaláta, mici hús, puliszka), amit pedig kiemelten javaslok, hogy ha alkalmunk adódik rá, ne hotelbe vagy motelbe, hanem kiadó szobába szálljunk meg! A legtöbb ilyen szálláson idősebb párok fogadnak minket, és igazi háztáji finomságokkal kedveskednek nekünk, mindamellett, hogy a kisujjukban van az adott térség valódi látványosságainak listája!

Az esküvő

Erdélyi látogatásunk idei célja egy Désen megrendezett román esküvő volt. Az idegen nemzetiségű esküvők valamivel nagyobb feszültséget szoktak bennem kelteni, mivel egyfelől hajt a kíváncsiság, hogy megismerjek egy új kultúrát, másfelől tartok attól, hogy nem fogom komfortosan érezni magam az ismeretlen környezetben. Leginkább attól szoktam félni, hogy valamit elrontok, azáltal, hogy nem vagyok tisztában az adott nemzetiség szokásaival. Ilyenkor mindig beleásom magam a kutatásba, és ha valamiben nem vagyok biztos, mint például, hogy milyen ruhában illik megjelenni, kikérem a házasulandó pár véleményét.

Ez a feszélyezettség idén is végig kísérte az egész nászszertartást, hiszen a maguk módján gyönyörűek a román esküvők, ugyanakkor egy kukkot se érteni a pap, az anyakönyvvezető, vagy a ceremóniamester szavaiból. Annak ellenére, hogy magyar társaság vett körül, a vendégek többsége csak románul beszélt, akik pedig igyekeztek tolmácsolni nekem, szintén sok dolgot nem értettek. Már nem a szószoros értelemben, hiszen lefordítani képesek voltak az elhangzottakat, de a ceremónia bizonyos elemeit nem tudták megmagyarázni.

Hogy miért? Mert akármennyire megtanulunk egy idegen nyelvet, ha az adott nemzetiségnek a kultúrája nem a szívünkben gyökerezik, akkor a vallást és a hagyományt sem fogjuk teljes mértékben megérteni.

Nem térnek el sokban a román szertartások az itthoniaktól, legalábbis az erdélyi szokások alapján. Ez talán annak is köszönhető, hogy a két kultúra ebben a térségben erősen jelen van, így bizonyos dolgokban már fedik egymást. Természetesen most nem a nagyvárosi szokásokról beszélek, hanem a vidéki, hagyománykövető rítusokról.

Egy román esküvő magyar szemmel + erdélyi kiutazásunk élményei

Kora reggel a vendégsereg egy része – a közelebbi hozzátartozók és barátok –, a vőlegény szülőházánál gyülekezik, ahol a koccintást és fotózkodást követően útjára indul a menet, először a násznagyok házaihoz, majd a menyecske szülőházához, ahol megtörténik a lány kikérése. Megfigyeléseim szerint ez mindig kicsit eltérő módon zajlik, van, hogy egy ceremóniamester vezényletével, de van, hogy egy közeli barát segítségével. Attól függően, hogy a fontos résztvevők mennyire laknak messze egymástól, ez a folyamat akár több órán át tarthat. Természetesen minden háznál finom itallal és pár falattal várják a vendégeket. A menyecske kikérését követően megindul a menet az anyakönyvvezetőhöz, ahol egy viszonylag rövid szertartás keretében házastársakká nyilvánítják az ifjú párt, természetesen csak az állam szemében. Mert ezt követően egy rövid fotózás, majd a templom következik. A románok többsége ortodox, így a templomi szertartás számomra újdonság volt, bár sokat nem értettem belőle. Az egész ceremónia leghosszabb része, amire szinte csak a közeli hozzátartozók ülnek be, mindenki más kint várakozik, vagy a lakodalom helyszínére siet.

A templomot követően az ifjú pár elmegy fotózkodni, a vendégsereg pedig átvonul a lakodalomba. Mikor megérkezik a pár, a ceremóniamester mond egy pohárköszöntőt, aminek a végén egy kosárba összetöri a poharakat az immáron férj és feleség. Ezután mindenki a helyére megy, és kezdetét veszi a köszöntések, éneklések és táncok végeláthatatlan sora. A legnagyobb eltérés talán a menyasszonytáncban van, kint ugyanis a férj és a feleség kezdi a táncot, majd csatlakozik a két násznagy, majd a szülők, és csak ezután lehet lekérni az arát. Pénzt azonban nem szokás, csak az egész ceremónia végén adni, mikor a pár tisztelettel megköszöni, hogy részt vettél a nászon, majd egy apró ajándékcsomaggal kedveskednek minden távozó számára, ami általában valamilyen szeszesitalt és süteményt tartalmaz.

Ami számomra szintén újdonság volt, hogy a ceremónia ezzel nem zárult le, ugyanis másnap mindig szokás egy „kézfogót” tartani, valamelyik szülői háznál. Ez alkalomból a közelebbi rokonok, barátok és ismerősök gyűlnek össze egy kis sütésre, főzésre, táncolásra, beszélgetésre és lakomára. Általában délután kezdődik és kifulladásig tart. Így utólag annyira nem is meglepő ez a szokás, mivel magán az esküvőn szinte végig a hagyományos román zene szól – manele –, elég hangosan, és ott kevésbé szokás hosszasan diskurálni, már csak azért sem, mert szinte alig hallani a másikat a zenétől.

Összességében, habár csak néhány részletben tért el ez az esküvő az itthon megszokottaktól, mégis teljesen idegennek éreztem ott magam. Ez talán az idegennyelv miatt volt, talán az eltérő mentalitás okán, vagy az amúgy is bennem gyökerező kettőség révén, amit az esküvőkkel szemben érzek.

Abban viszont biztos vagyok, hogy Erdély egy nagyszerű hely, telis-tele mesés tájakkal, és csodálatos emberekkel, ahová érdemes ellátogatni, és magunkba szívni egy kicsit hasonló és mégis annyira más kultúrát.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást