Ha emésztésbarát, mégis tápláló szénhidrátforrásra gondolunk, a rizs az egyik legegyszerűbb és legsokoldalúbb megoldás. A különféle fajták között azonban könnyű elveszni – főleg, ha csak azt olvassuk, hogy a fehér rizs „üres kalória”, míg a barna „szuperélelmiszer”.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Az igazság – mint oly sokszor – ennél árnyaltabb
A Michigani Állami Egyetem kutatói nemrég meglepő eredményekkel álltak elő a Risk Analysis című tudományos folyóiratban. Tanulmányuk szerint a barna rizs körülbelül 40%-kal több mérgező szervetlen arzént tartalmaz, mint a fehér. Az arzént – amit a növény a talajból és az öntözővízből vesz fel – elsősorban a szem külső rétegeiben, vagyis a tápanyagban gazdag rizskorpában tárolja.
Való igaz, hogy a barna rizs (és a többi hántolatlan, pl. a vörös, fekete vagy a vadrizs) több rostot, vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Mivel nem finomítják, megmarad benne a korpa, vagyis a szem külső burka. Ez adja tápláló mivoltát, de sajnos épp ez koncentrálja az arzént is.
A barna rizs rostban és ásványi anyagokban – mint a magnézium, cink, mangán – gazdagabb, viszont nehezebben emészthető, különösen, ha az emésztőrendszered érzékenyebb: ilyenkor fontos, hogy legalább 8–12 órára beáztasd, főzés előtt öblítsd le és akár a főzővizet is cseréld le egyszer-kétszer.
A fehér rizst ugyanakkor nem szabad lebecsülni: bár kevesebb rostot és mikrotápanyagot tartalmaz, sokak számára könnyebben emészthető. Ha pedig egy kevés olívaolajjal és emésztést segítő fűszerekkel – például gyömbérrel, kardamommal vagy köménnyel – párosítjuk, kifejezetten jótékony lehet az érzékeny gyomrúaknak vagy a regenerálódásban lévőknek.
A cikk folytatódik, lapozz!
Nem csak egyféle rizs létezik – mutatjuk, mikor melyiket főzd
