Már nagyon régóta foglalkoztat a kérdés, hogy valóban több életünk van-e, valósak-e azok a beszámolók, amelyek már-már lehetetlennek tűnő történeteket mesélnek el számunkra.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Évek óta szerettem volna elmenni egy utaztatásra, de nem érett meg bennem teljesen az elhatározás. Az egyik legjobb barátnőmmel is szóba került a téma, és kiderült, hogy a nővére és a férje is jár reinkarnációs utaztatásra – már több alkalommal részt vettek ilyen szeánszon. Minden részletet tudni akartam, hiszen teljesen más érzés, amikor online, vagy könyvekből olvasunk ilyen történeteket, mint amikor ismerős számol be róla. El is kértem a telefonszámát annak a férfinak, aki végezte ezeket az utaztatásokat, de jó ideig nem mertem felhívni. Évek teltek el, mire úgy döntöttem: most kell mennem. Foglaltam időpontot és gyorsan el is jött a nagy nap.
Olyan miatt aggódtam, amiért nem kellett volna
Először azért izgultam, hogy vajon nálam is működni fog-e ez az egész. Szerettem volna egyfajta megerősítést, bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a lélek létezik, és jóval több, mint amit „hivatalosan” tudunk róla. Tartottam tőle, hogy ha nem sikerül megfelelő állapotba kerülnöm, vagy nem történik semmi, akkor meggyőzhetetlen leszek arra vonatkozóan, hogy valóban van a lélekvándorlás.
Másodszor pedig amiatt aggodalmaskodtam, milyen lesz ez az egész. Volt bennem félelem arra vonatkozóan, hogy – ha létezik a lélekvándorlás és a karma, akkor – esetleg olyat fogok látni, aminek az árát ebben az életben kell megfizetnem. Mivel tényleg taszít az erőszak, a durvaság minden formája, nem tudok megnézni pl. egy drasztikusabb filmet sem, gondoltam arra, hogy nagyon rossz élményben lesz részem a reinkarnációs utaztatás során.
Amit viszont tapasztaltam, az teljesen más volt, mint amire számítottam
Amikor elképzeltem, milyen lehetetett az előző életem, egyértelműen nőnek gondoltam magamat és olyasvalakinek, aki mások által teremtett körülmények miatt szenvedett. Fogalmam sincs, honnan jött ez a gondolat, de mégis ez volt a fejemben. Végül azonban semmiben nem tapasztaltam hasonlóságot a fantáziáim és az utaztatás során.
Magára a szeánszra kész kérdésekkel a fejemben érkeztem, ugyanis volt néhány dolog, ami nagyon zavart a mindennapok során, és egyszerűen nem tudtam felülkerekedni rajtuk. Az egyik ilyen az volt, hogy folyton azt éreztem, nincs elég időm, nem végzek semmivel, sietnem, kapkodnom kell. Valójában viszont mindig mindennel időben végeztem. Hiába konstatáltam újra és újra, hogy megoldom a felmerülő helyzeteket, állandóan stresszeltem. Szerettem volna választ kapni arra, miért van ez az érzésem – de ezt persze nem mondtam el előre.
Amikor nekiláttunk a tudatállapotom megváltoztatásának, nagyon furcsán éreztem magamat. Tökéletesen érzékeltem a külvilágot, tudatában voltam annak, hol vagyok és minden feltett kérdésre válaszoltam. Jó ideig úgy éreztem, hogy nem fog működni, túl éber vagyok. Sőt, egy idő után azt gondoltam, teljesen felesleges az egész, és amit látok, érzek, az csak képzelődés.
Különféle szituációkat, képeket láttam, pl. egy házat, ám amikor azt kérte az utaztatóm, hogy menjek be, nem történt semmi. Mintha szobor lettem volna, nem tudtam körbenézni, előrelépni.
Jó pár percig csak feküdtem, próbálkoztam elmélyülni, mikor azt éreztem, hogy forogni kezd velem a világ és a köldökömnél egy lefelé húzó erőt tapasztaltam. Mondta az utaztatóm, hogy engedjek ennek az örvénynek és nézzük meg, mit látok.
A cikk folytatódik, lapozz!
Előző életekre emlékező gyerekek – Mégis van bizonyíték a reinkarnációra?
