A toxikus maszkulinitás egyik alaptézise, hogy a nagy fiúk nem sírnak. Szépen benntartják a szorongást és a fájdalmaikat, aztán 50 évesen meghalnak szívrohamban, ahogyan az igazi férfiak.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Tudom, hogy ez nyitó mondatnak elég sötét volt, de a tények azok tények. A férfiak egészségére igenis hatással van, hogy nem engednek kiutat a szorongásaiknak, nem tudják megélni a negatív érzelmeiket, és nem kérhetnek segítséget akkor, amikor szükségük van rá. Ez egy olyan régi, rossz és teljességgel fölösleges beidegződésen alapszik, aminek már jó ideje ki kellett volna kopnia a köztudatból: hogy egy igazi férfi mindig, minden pillanatban erős, különben nem férfi. Hát a jó nagy francokat, szerintem.
Kezdjük ott, hogy eleve nem látom a logikát abban, hogy az lenne az igazi férfi, akinek a férfiassága annyira törékeny, hogy már attól is megsemmisül, ha kimutat egy érzelmet. Nem hiszem, hogy valaha töltöttem néhány hónapnál hosszabb időt egy partnerrel úgy, hogy ne láttam volna sírni, és egyetlen alkalommal sem tartottam ezt szánalmasnak vagy férfiatlannak. Elég szomorú is lenne, ha ez lenne a reakcióm, amikor az ember, akit szeretek, szemmel láthatóan éppen egy érzelmileg nehéz helyzetben van.
Nyilvánvalóan, mivel nem vagyok saját magam ellensége, mindig is olyan partnereket választottam magamnak, akikhez fizikailag is vonzódtam. Egy heteroszexuális kapcsolatban nőként persze ezt a szexuális vonzalmat nagyban táplálta, hogy a páromat férfiasnak gondoltam, de a vonzalmamat ez legfeljebb annyiban befolyásolta, hogy mondjuk, amikor éppen aktívan sírtak a vállamon, attól nem éreztem olthatatlan szexuális vágyat – megint csak, elég fura reakció is lenne.
A cikk folytatódik, lapozz!
5 ritka helyesírási kivétel, amit csak a legjobbak írnak le jól: köztük vagy?
