Nyílt levél az óvodákban és bölcsődékben dolgozóknak

Nyílt levél az óvodákban és bölcsődékben dolgozóknak

Címlap / Életmód / Lélek / Nyílt levél az óvodákban és bölcsődékben dolgozóknak

Egy szülőnek sosem könnyű elengednie a gyereke kezét. Egy világjárvány közepén különösen nem az. Köszönjük, hogy ti voltatok ott a küszöb másik oldalán, megfogni a kis tenyereket.

VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd

Az én generációm, a mostani kisgyerekes szülők generációjának emlékezetében nincsenek háborúk, forradalmak, természeti katasztrófák. A legtöbben a történelem csendes éveiben nőttünk fel, viszonylagos békességben.

Olyan kihívásokkal, mint az elmúlt egy évben, nem találkozhattunk, és még sohasem érezhettünk ennyire bizonytalannak és törékenynek mindent, amit addig adottnak hittünk az életben.

A járvány néhányaknak feldúlta, másoknak fenekestül felforgatta az életét. Volt, aki félt, volt, aki rettegett, és mindannyiunkban rengeteg volt a kérdés. Ilyen világban kellett egy küszöbön állva elbúcsúzni a gyerekeinktől, akik bölcsődébe vagy óvodába mentek.

Ti ott álltatok az ajtó túloldalán, rendíthetetlenül, mosolyogva és biztatón.

Szülőként az ember mindent megtesz, hogy a gyereke biztonságban érezze magát. Erősek próbálunk maradni akkor is, amikor mi is félünk. Mosolyogva ülünk le a szőnyegre játszani, hogy csak altatás után beszéljük meg a „felnőtt” kérdéseket és félelmeket, amiktől a gyerekeinket óvni akarjuk.

De mit várhatunk el attól, akinek „csak” a munkája, hogy a gyerekeinkre vigyázzon?Aki most is ugyanannyi fizetést kap, mint amennyit akkor kapott, amikor még nem kellett kitennie magát egy szinte ismeretlen vírussal való találkozás kockázatának. Amikor még nem neki kellett vetkőztetnie és öltöztetnie reggel és délután a gyerekeket. Amikor nem kellett azon aggódnia, hogy megfertőzi-e a saját anyukáját vagy nagymamáját.

Az, ahogyan minden reggel az ajtóban állva vártátok a gyerekeket, ahogyan most is megöleltétek őket, ha megrémültek, megtöröltétek az orrocskákat. Vigasztalóan énekeltetek összebújva, ha valaki megütötte magát, minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy ti nem szakmát, hanem hivatást választottatok.

Hogy nem a pénzért mentek be minden reggel, hanem azért, mert valami sokkal nagyobb részesei akartok lenni. Boldog, biztonságos gyermekkort akartok teremteni nem csak a saját gyerekeiteknek, de teljesen idegen emberek gyerekeinek is, akár az egészségetek kockáztatása árán is.

Nincs ennél szebb, nemesebb, bátrabb, önzetlenebb cselekedet.

Köszönjük, hogy vagytok nekünk. Köszönjük, hogy miközben egy ismeretlen és bizonytalan világ hétköznapjaiban próbálunk eligazodni, megteremteni a lakáshitel és az új kis cipő árát, megőrizni a higgadtságunkat, abban a nyugodt tudatban tehetjük ezt, hogy a gyerekünk egy olyan helyen van, ahol éppen olyan fontos a biztonsága és jó kedve, mint otthon is.

Hálásan köszönjük, hogy kitartotok, hogy bátornak mutatjátok magatokat. Köszönjük, hogy a rengeteg extra feladat mellett sem lettetek kedvetlenek. Köszönjük, hogy mosolyogtok, köszönjük, hogy nem adjátok fel. Hálásak vagyunk, hogy most, amikor távol maradnak a nagyszülők és az ő segítségük, számíthatunk rátok.

Tudjuk, milyen áldozatot hoztok. Nem felejtjük el: amikor majd a gyerekeink felnőnek, ez a járvány pedig történelem lesz, és azt kérik, meséljek majd róla, én mesélni fogok a hősökről, akik segítettek megmenteni a világot. És ezekben a történetekben ott lesztek majd ti is.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!