Egy román esküvő magyar szemmel + erdélyi kiutazásunk élményei

Írta: ,

Az esküvőkkel érdekes és szélsőséges kapcsolatot ápolok, ami legfőképpen annak köszönhető, hogy nem igazán vagyok házasságpárti, ugyanakkor néha én is eljátszadozom a gondolattal, hol és hogyan szervezném le a sajátomat. Az előbbit sose tudtam megmagyarázni, hiszen nem egy pozitív és csodálatos példa áll előttem boldog, kitartó, holtodiglan frigyből. Sőt, mondhatni, hogy a romantikus énem hisz is az örök és igaz szerelembe, de a javíthatatlan szarkasztikus énem mégis képes megannyi ellenpéldát felsorakoztatni a násszal szemben, mikor már elérkeznék arra a pontra, ami egy hajszálnyira van a beleegyezéstől. Szerencsére a párom nem erőltet semmit, legalábbis nagyon igyekszik palástolni a törekvéseit, hogy mégis a mérleg másik nyelvére billenjenek a dolgok. Félreértés ne essék, a házasság szerintem egy csodálatos intézmény, és sose beszélnék le senkit róla, csak mert én másként vélekedek a nászszertartásokkal kapcsolatosan!

Amivel viszont nem tudok azonosulni, hogy nemzetiségtől, vallástól, társadalmi rangtól függetlenül sokan kötnek házasságot ésszel, szív helyett. Persze, ez az ő döntésük, amit senkinek nincs joga felülbírálni, ugyanakkor ez az erőltetettség valamiképpen érzékelhetővé válik az egész esemény során. Ettől pedig olyan érzés támad bennem az adott szertartással kapcsolatosan, mint ha egy kiválóan megkomponált színi előadás nézőjévé válnék.

Az utazás

Mindig is imádtam utazni, új élményekkel gazdagodni, és megismerni más szokásokat, kultúrákat. Idén úgy alakult, hogy immáron harmadik alkalommal térhettem vissza a Kárpátok egyik legszebb és legváltozatosabb tájára, Erdélybe. Ugyan egyik kint létem sem nyúlt még egy hétnél továbbra, úgy érzem rengeteg olyan tapasztalattal gazdagodtam már, amiket szeretnék megosztani másokkal is, hogy ők felkészültebben indulhassanak neki Romániának.

Erdélybe lényegében négyféleképpen juthat el az ember: busszal, vonattal, autóval vagy repülővel. Elvileg hajóval is ki lehet utazni, de az elég bonyolult és költséges. Nekem volt szerencsém a fentiekből hármat is kipróbálni, azonban a tapasztalataim elég megosztóak. Első alkalommal autóval utaztunk ki, és haza is. Utasként roppant kényelmes megoldás, számtalan pozitívummal, mint, hogy akkor állhattok meg pihenni és nyújtóztatni a lábaitokat, amikor csak szeretnétek. Sofőrként már kissé fárasztó, így javallott előtte alaposan kipihenni magunkat, vagy váltani egymást útközben, ha lehetséges. Az összes lehetőség közül ez a legoptimálisabb mind árban, mind kényelemben!

A busz volt talán a legszörnyűbb módja a kijutásunknak eddig! Az első, és legfontosabb, hogy győződjetek meg az adott társaság megbízhatóságáról, ugyanis vannak, akik szeretnek eltűnni az utasok pénzével az utolsó napokban. A második, hogy ha tehetitek, reggeli járattal menjetek, és jöjjetek haza is! Ugyan az utazás hossza és komfortja teljesen sofőr és járattípus függő, de sajnos kényelmi szempontból nem a legideálisabb egyik busz sem, így pihenni sem lehetséges rajtuk beállt nyak, láb vagy derék nélkül.

A vonattal van a legfrissebb élményem, ami elég ellentmondásos. Kifele ugyanis egy kényelmetlen szerelvényhez volt szerencsénk, aminek a mosdó részlegét inkább nem is véleményezném. Emiatt azonban roppant hosszúnak tűnt az amúgy is nyolc órás utazás. Visszafele már egy sokkal pozitívabb tapasztalatot szereztünk, ugyanis fülkében kaptunk helyet, ami jóval kényelmesebb teret adott, emellett pedig a mosdó is sokkal kulturáltabb volt!

Összességében tehát a legideálisabb módja a kijutásnak talán az autó, vagy a repülő, ha a pénztárcánk engedi! A második helyre sorolnám a vonatot, mert elég kiszámíthatatlan, mivel találjuk magunkat szembe, azonban helyjegyet mindenképpen érdemes foglalni! Végső esetre pedig a buszt ajánlanám, ami a legolcsóbb és ez által a legkényelmetlenebb megoldás is egyben!

Amit mindenképpen érdemes megtapasztalni

Természetesen, mint minden nemzetnek, úgy Romániának is megvannak a maga hagyományai, kultúrája. Fontos azonban kiemelni, hogy főként Erdélyben elég megosztó tapasztalatokat gyűjthetünk, ugyanis szembe találjuk magunkat egy román társadalmon szocializálódott magyarsággal. Remélem érzékelhető a kettősség, ami olykor kissé zavarba ejtő, máskor egyenesen bájos.

Erdély igen nagy részén található magyar anyanyelvű község, így nem leszünk teljesen elveszettek!

Mikor Szovátán jártunk, még a pizzafutár is magyarul üdvözölt minket a vonal túloldalán, ami nem kis meglepetést okozott.

Kolozsvár a nagyvárosi státusza ellenére teljesen megosztó, már ami a nyelvhasználatot illeti. Nagyvárad már egy fokkal inkább a magyar felé hajlik, azonban minden kisebb városban dominál a román nyelv, ami nem feltétlenül azért van, mert senki sem tud magyarul, csupán nem sűrűn használják azt.

Bármerre is járjunk, mindenképpen érdemes megkóstolni a nemzeti ételeket (mint a csorba levesek, padlizsánsaláta, mici hús, puliszka), amit pedig kiemelten javaslok, hogy ha alkalmunk adódik rá, ne hotelbe vagy motelbe, hanem kiadó szobába szálljunk meg! A legtöbb ilyen szálláson idősebb párok fogadnak minket, és igazi háztáji finomságokkal kedveskednek nekünk, mindamellett, hogy a kisujjukban van az adott térség valódi látványosságainak listája!