Facebook- és Instagram-függő vagy? Tippek, amelyek segítenek a „leszokásban”

Szőke Angéla
Írta: ,

Mennyi időt töltesz egy nap a Facebookon? És Instán, Snapchaten? Vannak applikációk, amikkel lemérheted – én kipróbáltam, és elszörnyedtem. Mint kiderült, sokkal többet lógtam a közösségi médián, mint gondoltam. Sosem tudtam, hova tűnnek az órák, amikor dolgozom és nem haladok... Nos, az az általam csak pár percnek hitt, időnkénti Facebook- és Insta-csekkolás valójában napi szinten több óra volt. Be kellett vallanom magamnak, hogy a közösségi média rabja vagyok, és tudtam, hogy tennem kell valamit. Most megosztom veled a trükköket, amik nekem is segítettek a „leszokásban”.

1. Ismerősök szelektálása

Első körben először jól megritkítottam az ismerőseimet Facebookon, és kikövettem rengeteg embert Instán. Nem volt könnyű, de tudtam, hogy semmi értelme olyan emberek posztjait nézegetnem egész nap, akikkel életemben egyszer találkoztam vagy egy babaváró bulin, vagy egy céges eseményen, és azóta sem beszéltünk egy szót sem.

A szépségbloggerek videóit imádtam bámulni, de egyértelmű volt, hogy én sosem fogok magamnak hajat melírozni, vagy több lépésben sem fogom kontúrozni az arcom, úgyhogy tőlük is elbúcsúztam, és csak a közeli barátaimat hagytam meg.

Már ezzel a lépéssel sokkal átláthatóbbá vált az életem, hiszen innentől tényleg csak olyan embereket láttam a hírfolyamban, akiket ismerek és valóban kapcsolatban vagyok velük.

2. Telefon lebutítása

Ez a lépés nem volt könnyű, viszont annál hasznosabb. Úgy döntöttem, letörlöm a telefonomról az összes közösségi média applikációt. Durván hangzik, ugye? Az is volt.

Ugyan minden közeli ismerősömnek megírtam, hogy ezentúl ne Messengeren írjon, ha valami fontosat szeretne közölni, sokan hetekig nem vették az adást és csak akkor láttam a mérges „Miért nem válaszolsz?!” üzeneteket, amikor esténként gépről nyitottam meg a Facebookot. Mindenkinek türelmesen válaszoltam és az értetlenkedő barátoknak szépen elmagyaráztam, mi a helyzet. Azóta mindenki tudja, hogy ha gyors válaszra van szüksége tőlem, akkor vagy sms-t ír – tiszta kőkorszak – vagy (kapaszkodjatok) felhív telefonon. Bizony ám, szinte el is felejtettük, hogy a telefont anno beszélgetésre találták fel, nem arra, hogy egész nap bámuljuk és pötyögjünk rajta.