Olvasókuckók, ahonnan jövő tavaszig nem akarsz majd előbújni

Írta: ,

Az olvasás valójában elménk simogatása képekkel, gondolatokkal. A böngészésbe belemerülő figyelem szüli a legcsodálatosabb látvány saját belső színeinkből. Meghitt tevékenység, amit szeretünk magányosan, intim környezetben végezni. Időigényes, más világokba repít, ahol még nem jártunk, de a könyvek révén eljuthatunk.

Az elmélyült olvasás-élményhez – ami sokszor nem folyamatos olvasást jelent, hanem meg-megállva elmélázást is – megfelelő környezet kell. Egy sarok, egy félreeső zug, mely védelmet nyújt a zavaró, betolakodó ingerekkel szemben. Mutatunk néhány igazi kincset: olyan olvasókuckókat, ahová elbújhatunk egy könyvvel és talán sokáig nem is akarunk majd előjönni.

A kert őszi hangulata belopakodik a hatalmas ablakon, de nem zavar meg miközben ebben a bélelt fotelben belefeledkezünk Garcia Marquez világába.

Nem, nem leszünk magányosak tőle, főként nem száz évig, de a mulandóság melankóliáját visszatükrözi a sárga faleveleken megtörő fény és az avar susogása.

A fejünk fölötti lámpa meleg fénye és a tea, mait olvasás közben kortyolgatunk, tökéletes kiegészítője lesz a képnek.

Ezt Freud is megirigyelhetné. A fehérség és a fény, amelyet visszaver, igazán alkalmas gondolataink rendbetételére.

Ebben a sarokban valami Kundera- vagy Hrabal-félét olvasnék, de a pszichológia szerelmeseinek Jalom könyveit ajánlom. Az elmélyülés során érzelmi csatornáinkat megnyitjuk az érkező ingerek számára.

Kockázatos vállalkozás, de aki ilyen tiszta teret választ az olvasáshoz, annak nincs mitől tartania.