Ilyen volt, ilyen lett: lakásfelújítás 15 négyzetméteren

Írta: ,

Miután írtam egy cikket arról, hogy miért imádom a 15 négyzetméteres kis otthonomat, többen kértétek, hogy mutassam meg, milyen is valójában. Úgyhogy ezennel minden olvasónkat meghívom egy virtuális lakásavatóra – nézzetek szét nálunk!

Jó alapok, és fantázia kell

1/7 Jó alapok, és fantázia kell

Tudatosan olyan lakást kerestem, ami felújításra vár, ezért olcsón juthatok hozzá, és a kedvem szerint alakíthatom. Amikor megvettem a kis otthonomat, tényleg siralmas képet nyújtott: koszos tapéták áztak a falakon, nem volt konyha, és ajtó helyett egy függöny választotta el a fürdőszobát.

Viszont egy régi, masszív polgári házban volt, gyönyörű környéken, kiváló közlekedés mellett, és ugyan két és fél méter magasan egy álmennyezet nyakazta le a belmagasságot, tudtam, hogy fölötte majdnem még ennyi van, ráadásul két (akkor még befalazott) ablak is. Azért a bontás első lépései persze mindig ijesztőek: az ember éppen összes megtakarítását egy ingatlanba ölte, amit rosszból lakhatatlanná kezdenek verni. Ez az a pont, ahol nem szabad megijedni!

Bízd olyanra, aki érti!

2/7 Bízd olyanra, aki érti!

Egy felújítás mindig sok stresszel és rejtett költséggel jár. Fontos tehát, hogy olyanra bízd, aki tudja, hogy mit csinál, és akiben megbízol: ha nem vagy járatos az építőipari munkálatokban, akkor személyes tapasztalatom szerint érdemes generálkivitelezővel dolgoztatni.

Én egy kis céget, az Asztaloszseniket választottam, mert rajtuk láttam, hogy éppen úgy látják a kihívást és a fantáziát is a lakásban, mint én.

Rugalmasak voltak, és mindenben követték az elképzeléseimet, ugyanakkor én is tudtam, hogy ha valamivel kapcsolatban a drágább megoldást javasolják, akkor valószínűleg tényleg azzal fogok jobban járni. A munkálatok így is belekerültek néhány ősz hajszálamba, de ha nem szeretnél teljesen beleőrülni egy hasonló projektbe, akkor addig keress kivitelezőt, míg olyat nem találsz, akivel te is így érzel.

És akkor lássuk, mi lett belőle!

3/7 És akkor lássuk, mi lett belőle!

A lakásba lépve rögtön a konyhába jutunk. Itt gyakorlatilag semmi nem volt, ezért a saját fantáziánkra volt bízva a kialakítása. Egész pici volt a felület, ezért belefért a költségvetésbe egy kicsit drágább csempe is: a spanyol cementlapok a kedvenceim lettek, és ez a kékes szín végül az egész lakás hangulatát is meghatározta. Amikor megvettem, az előtér az egyetlen szobától fallal volt elválasztva. Ezt kibontottuk, és most az aprócska nappali egy légtérbe került a konyhával, közöttük pedig egy kis étkező is helyet kapott.

A körcikk alakú asztalka a kivitelező ötlete volt, jól néz ki, és helytakarékos, alapvetően ketten használjuk, de az összecsukható tartalék bárszékekkel kicsit szűkösen, de akár négyen is elférünk itt. (A földön fekvő Kenny nem a dizájn része, csak a macska szeret vele játszani.)

A konyha

4/7 A konyha

Az alig két méter hosszú konyhába meglepő módon minden kényelmesen elfért. Ez persze azért is lehetséges, mert csak ketten lakunk itt, ezért nyilván nincs szükségem 30 literes lábasokra, vagy nyolc égős tűzhelyre.

Ugyanakkor életem tragédiája, hogy bár imádok főzni, mosogatni utálok, és be kell vallanom, hogy hajlamos vagyok óriási edényhalmokat felhalmozni, amit egy ekkora lakásban egyszerűen nem engedhet meg magának az ember.

A megoldás az lett, hogy a fiókokról lemondtam – az evőeszközök a fali sínen található kis tartókba kerültek – viszont elfért egy mosogatógép is. Egy ekkora konyhában, főleg, ha csak ketten használják, sokat talán ostobaságnak tartják ezt, de szerencsére ez nem az ő konyhájuk, hanem az enyém. :)

A nappali

5/7 A nappali

A konyhával egy légtérben, szemben található a nappali rész, ami lényegében egy aprócska kanapéból és két könyvespolcból áll, de tapasztalataink szerint ez bőven elég is. Esténként, ha csak ketten vagyunk, szívesen teázunk összebújva a mi kis sárga ülőbútorunkon, ha pedig a barátaink is átjönnek, még mindig van ülőhely az étkezőasztalnál.

A távolság így sem zavaró – egy ekkora lakásban gyakorlatilag nincs távolság – és eddig mindenki kényelmesen érezte itt magát. A söprű meg a felmosó egy ideig mindig szem előtt voltak, ez volt az egyetlen, ami zavart, de aztán néhány centivel elhúztuk a könyvespolcot a faltól, és ide rejtettük a takarítóeszközöket. Kéznél vannak, még sincsenek szem előtt.

A fürdőszoba

6/7 A fürdőszoba

A fürdő alapvetően használható állapotban volt, és mivel a keretünk azért nekünk is véges volt, ennek a felújítását jövőre hagytuk, és egyelőre csak egy harmónikaajtó került ide a függöny helyett, illetve néhány polccal és textíliával próbáltuk otthonosabbá tenni.

Azért megmutatom, csak az elrendezése miatt.

Egy zuhanykabin, mellette a mosógép (közte becsúsztatva a laposra hajtogatható műanyag láda, amiből teregetni szoktam), szemben pedig a mosdókagyló és a vécé. Ha egy kád beférne, örülnék, de egyébként nem hiányzik innen a plusz tér. A fürdőben fürödni meg fogat mosni szeretnék, nem táncolni. (Az eredetileg fűszeres polcból lett rúzs- és körömlakktároló egyébként szintén a szívem csücske a lakásban.)

Nincs kihasználatlan terület

7/7 Nincs kihasználatlan terület

A nappaliból vezet föl a lépcső az „emeletre”, ami tulajdonképpen egy, a lakás teljes területét borító galéria.

Fönt kapott helyet az ágyunk és egy ruhás szekrény, valamint egy picike íróasztal is, ahol dolgozni szoktam.

A lépcső alatti területet jól ki tudtuk használni: itt kapott helyet a kisebbik könyvespolc, a forduló alatti részen pedig elfér a cicaalom, és a felmosóvödör is.