Zakopane, ahol szükségtelen a kerítés

Írta: ,

Azt mondják: nagy az Isten állatkertje, a baj csak az, hogy alacsony a kerítés. Ez nem mindenhol van így. Lengyelországban van egy hely, ahol nagyon sok ember fordul meg, még sincsenek kerítések, de ha netán vannak, akkor is mindig nyitva a kapu. Zakopanéban az élet három dologról szól: vendéglátás, sajt és család.

Vendég-Látás

A városban szinte mindenki vendéglátásból él. A kisebb házak hatalmasra vannak bővítve, panziónak.

Ezt „sufni tuning” stílusban kell elképzelni, tehát az részletkérdés, hogy nincs küszöb, és százféle csempe van egy négyzetméteren – így is, és úgy is jól fogod magad érezni.

Ugyanis itt senki sem siet, és lehet, hogy fáradt a veled szembejövő, de te akkor is kapsz mosolyt: kedves, fáradt mosolyt.

A nyugalmon és mosolyon kívül még egy furcsaság van: alig van kerítés. Mehetsz toronyiránt, alsókertben, „Ho Si Minh-ösvényen”, nem vagy korlátozva. Ahogy a kertek, az itt lakók élete is kicsit összemosódik.

Ha egyik helyen nincs szoba, szólnak a „szomszédnak”, majd ott lesz. Az itt élő emberek a megoldásokra törekednek, és arra, hogy te jól érezd magad – de nem adják el lelküket. Többek között ez a nyugalmuk titka.

Nesze neked, ISO!

Felejtsd el azt, amit eddig a sajtokról tapasztaltál. Amit itt készítenek az első ötben benne lesz.

A sajtkészítés itt hagyomány.

Olyan hagyomány, mint mondjuk nálunk a házikolbász vagy házi pálinka készítése. Minden sajtnak más és más mintázata van, aszerint, hogy miből és hogyan készült. 

A „hegyen” láthatsz igazi sajtkészítőket, munka közben - profizmussal, tudással.

Egy kis sátortetős, félig a földbe süllyesztett faházikóban készül a sajt, és ott is füstölik. Férfiak készítik, hagyományos technológiával, kézzel.

Nincs rozsdamentes tál, sem sterilitás, viszont bokáig ülnek a savóban, és bizony bagóznak sajtkészítés közben… és mily meglepő, a sajt finom, és nincs sem ételmérgezés, sem járvány…