3 fantasztikus nő 3 fantasztikus regénye - ezeket olvasd el, ha komoly témára vágysz

Írta: ,

Mindenkinek az életében akadnak mélypontok, és ilyenkor kifejezetten jól jönnek azok a remekművek, amik megmutatják, hogy bárhonnan fel lehet látni. Ez a három fantasztikus nő, dacára annak, milyen körülmények közül indultak és mit voltak kénytelen elszenvedni, bebizonyítják, hogy sosem késő változtatni és újrakezdeni.

Pak Janmi – Élni akartam

Egy időszakban mindent tudni akartam Észak-Koreáról, ezért amikor csak időm engedte, dokumentumfilmeket néztem, bár ezekből – nem véletlenül – nem akadt túl sok. Könyvből, regényből sem kifejezetten tengernyi a választék, de azért érdekes és megdöbbentő művekre bukkantam. Az első könyv, amit elolvastam, a Menekülés a 14-es táborból, ezt tényleg csak azoknak ajánlom, akiknek kellően erős a gyomruk. Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk című könyve már jóval „hétköznapibb”, ez a könyv egy külsős tanár szemével mutatja be a diktatúra világát, Hyeonseo Lee – A lány hét névvel című műve pedig egy tizenéves lány szökéséről  és későbbi boldogulásáról szól.

Akik egy komoly, de azért olvasmányosabb regényre vágynak, mégpedig egy egykori Észak-Koreai lakos szemével, azoknak jó választás Pak Janmi – Élni akartam című műve. Janmi kiválóan és részletesen bemutatja, milyenek a hétköznapok Észak-Koreában, milyen az emberek jövőképe, mik a lehetőségeik, milyen „bűnökért”, milyen megtorlásokra számíthatnak. Hogyan korlátozzák az országban a kommunikációt, hogyan kell viselkedniük, sőt, hogyan kell érezniük a lakosoknak. Pak Janmi élete az átlagosnál is elviselhetetlenebbé vált hazájában, ezért úgy döntöttek, hogy a rettenetes kockázat ellenére is átszöknek Kínába (akiket ilyesmin kapnak, azokra kínzás és/vagy munkatábor, halál vár.) Nem várt módon emberkereskedők karjaiba futottak, akik az egyébként is iszonyúan kiszolgáltatott nőket még kiszolgáltatottabb helyzetbe kényszerítették.

A több évig tartó pokolból egy diplomáciai csavar mentett meg őket, miután egy észveszejtően fagyos éjszakán, a Góbi sivatagon át Mongóliába menekültek. Innen jutottak el Dél-Koreába, ahol minden erőfeszítésük ellenére sem volt könnyű dolguk. Egy teljesen elzárt burokból, Észak-Koreából eljutni és helytállni a világ egyik legfejlettebb országában korántsem könnyű… De erről mármeséljen a kitartás és élni akarás mintaképe, Pak Janmi!

Edith Eva Eger – A döntés

Edith Eva Egert először egy magyar dokumentumfilmben láttam, az On The Spot egyik részében. Azonnal magával ragadott a személyisége, kisugárzása és persze a története is, ezért biztos voltam benne, hogy megveszem a könyvét. A riportot is ajánlani tudom mindenkinek, mert bár a könyvet tekintve van benne némi spoiler, a pszichológus nőnek olyan fantasztikus megnyilvánulásai vannak, amik miatt feltétlenül érdemes megnézni a róla szóló filmet is.

A döntés című könyv az írónő elmondása szerint azért született meg, hogy segítse az olvasókat, „miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene”.

Ebből már adódik is a történet: Edith Eva Egert az egyike azoknak a túlélőknek, akiket kirángattak reménnyel és célokkal teli életükből, majd koncentrációs táborokba hurcolták őket. Nagyon realisztikusan, élethűen mutatja be, mit érzett és gondolt a fogságban töltött hónapok alatt, és a körülötte élő rabok milyen túlélési stratégiákat fejlesztettek ki.

A jelenleg klinikai szakpszichológusként praktizáló nő egész hihetetlen magaslatokat ért el, tekintve, milyen körülmények közül indult. Már az is végtelenül inspiráló, hogy ha ilyen tragédiák átélése után is idáig juthat az ember, akkor minket mégis mi tarthatna vissza, de az írónő a könyv második felében további példákkal és tanácsokkal is segíti az olvasót. A könyv arra tanít minket, hogy a körülményeink teljesen függetlenek tőlünk, bármikor dönthetünk úgy, hogy az örömre és a szabadságra koncentrálunk.

Farída Khalaf – Az iszlám állam rabszolgája voltam

Ez a regény napjaink igen megosztó témáját öleli fel, különösen hazánkban. Azt talán már senkinek sem kell bemutatni, hogy a Közel-Keleten folyamatosan dúlnak a háborúk, de már azok is nehezen követik az eseményeket, akik egyébként kifejezetten érdeklődnek iránta. Nagyon sok szép és izgalmas regényt, tájékoztató könyvet olvastam a témában, de ezek közül megragadott az a sok szörnyűség, amit Farída Khalaf papírra tudott vetni. Egyenesen megdöbbentő, micsoda racionalizmus és kitartás bújt meg ebben a lányban, aki sajnos túl hamar lett felnőtt, és olyasmiket kellett átélnie, amit senkinek nem lett volna szabad.

2014 nyaráig Farída egy teljesen átlagos jazídi lány volt, akkor azonban az Iszlám Állam rajtaütött a faluján: a férfiakat lemészárolták, a nőket pedig elhurcolták, és piacokon árusították. Elindult Farída kálváriája is, akinek esélye sem volt feldolgoznia édesapjának, bátyjának halálát, vagy éppen azt, hogy fogalma sincs, mi történt az édesanyjával és a többi testvérével. Élete gyökeresen felfordult, és máris úgy adták-vették, mint egy darab rongyot.

Farída részletesen mesél a verésekről, a megaláztatásokról, a kínzásokról, amikkel büntették, továbbá öngyilkossági kísérleteiről. A mérhetetlenül bátor lány nem csak fizikailag, hanem mentálisan is ellenállt fogva tartóinak, talán ennek köszönhető, hogy végül sikerült megszöknie.

Ám ez sem hozta meg neki a várva várt áldást, ugyanis a menekülttáborban, ahova végül eljutott, rá kellett döbbennie, hogy éppen saját társadalma az, ami kiközösítette meggyalázása végett. Nem volt kérdés, hogy ezután elfogadja a németországi menekültstátuszt, és nyugaton próbál boldogulni – kikiáltva a világba, micsoda igazságtalanság és szörnyűség az, ami borzasztó módon még ma sem ritkaság világunkban.