Német vígjáték, fekete humorral fűszerezve – A legkúlabb nap (Filmkritika)

Írta: ,

Egy dolog közös a fura és túlzottan is ambiciózus zongorista Andiban és a laza és könnyelmű Bennóban: mindkettőt halálos betegséggel diagnosztizáltak. Mivel úgy látszik, nem sok idejük van hátra, Benno meggyőzi Andit, hogy szökjenek meg a hospice-ből, hogy egy kalandos út során átéljék életük legjobb napját.

Ügyesen pénzt szereznek az útra, nekivágnak Afrikának. A hipochonder Andinak az utazás kezdete totális rémálom, míg Benno titokban arra készül, hogy végre az életben szembenézzen múltjával. Számos vidám és szomorú pillanatot élnek meg, hogy elérjék eredeti céljukat és átéljék a LEGKÚLABB NAPOT.

Röviden ez Florian David Fitz filmjének sztorija, amiben nem csak a főszereplő Bennót alakítja, de a film rendezése is az ő nevéhez fűződik. A német vígjátékok szerelmeseinek minden bizonnyal nem ismeretlen a neve, ezúttal azonban egy komolyabb, kicsit sötétebb témához nyúlt a színész.

Az utóbbi években több film is foglalkozott azzal a kérdéssel, mit tennénk, ha hirtelen rádöbbennénk saját halandóságunkra, vagy arra, hogy csak kevés maradt hátra e világi életünkből. Mivel ezek a filmek jellemzően sikeresek voltak – például a Fifti-fifti Joseph Gordon-Levitt-tel, vagy az Életrevalók François Cluzettel és Omar Sy-val – nem csoda, hogy mások is követték a bevált receptet.

Maga a sztori tehát nem egészen eredeti, de ez nem teszi kevésbé szerethetővé A legkúlabb napot. A film egyik erőssége, hogy nem akar többnek látszani, mint ami: nem próbálják úgy eladni a történetet, mintha a témával még korábban senki nem foglalkozott volna filmes körökben, viszont érdekesebbé teszik azzal, hogy egzotikus környezetbe helyezik, és gyakorlatilag road movie-t csinálnak belőle, ami kicsit emlékeztet a ’90-es évek kultfilmjeire, ez a hangulat pedig tökéletesen illik a keserédes témához és a sírva nevetős, sokszor fekete humorral fűszerezett poénokhoz.

Kép forrása: bigbangmedia.eu

A két főszereplő is jól hozza a tőlük elvárt szerepet, éles kontrasztba állítva, hogyan is szemlélhetjük az életet: élhetünk a pillanatnak és az apró dolgoknak, vagy megpróbálhatjuk a legtöbbet kihozni belőle, valami maradandót alkotni. A keserű tanúság akár az is lehetne, hogy mindegy, hiszen bárhogyan éltünk is, a halál ugyanúgy utolér bennünket. Szerencsére a film nem ezzel az üzenettel enged el bennünket, inkább azzal, hogy a halál nem is létezik, csak az előtte lévő pillanatok sora, amiket mi magunk rendezünk.

Mindezekkel a film nem próbál túlságosan magas filozófiai gondolatokat a nézőbe plántálni, és nem veti meg a német vígjátékokból ismerős fiziológiás humort sem, ami mondjuk jelen esetben legalább indokolt, hiszen mégis két súlyosan beteg ember utazásáról van szó. Ha arany középutat keresel a szórakoztató vígjátékok, és az elgondolkodtató zsánerfilmek között, akkor A legkúlabb nap jó választás lehet. Csak aztán készülj fel rá, hogy azonnal kezdeni akarsz majd valami nagyon kúlat a napod hátralévő részével, akkor is, ha az esti vetítésre ültél be!