5 mesefilm, amin a felnőttek is sírnak

Írta: ,

Leülsz megnézni a gyerekkel vagy az unokatesóddal, és rájössz, hogy a kedves, gyerekeknek szánt sztoriban valami nagyon szívbe markoló is van, amit a kisebbek, az is lehet, hogy még észre sem vesznek, vagy nem értik, miért olyan fájdalmasan szép/szomorú. Az alábbi mesék egy-egy jelenetét mi nem bírtuk ki könnyes szemek nélkül.

Egy álmait sirató öregúr élete alkonyán hatalmas kalandra indul, és út közben egy potyautas kisfiú is elkíséri.

Amikor megismerjük a bácsi, Carl és feleségének történetét, biztos, hogy szem nem marad szárazon.

Bár a történet végkicsengése összességében pozitív, nagyon is mellbe vágnak a legismerősebb félelmek: a félelem a magánytól, a szeretteink elvesztésétől, vagy attól, hogy elvesztegettük az életünket, és közben nem maradt időnk a legfontosabb dolgokra, vagy a terveink pusztán tervek maradtak.

Dumbo a Disney egyik leghelyesebb, legbájosabb karaktere, egyszerűen nincs ember, aki ne lenne odáig a hatalmas fülű, csetlő-botló kiselefántért, de sajnos barátját, Timothy-t leszámítva nem sokan vannak a kegyetlen világban, akiktől Dumbo jót remélhetne.

Az egyszerre bűbájos és elképesztően sötét rajzfilmben néha tényleg fáj végignézni, hogy miféle testi-lelki kínokat él át Dumbo, amikor pedig meglátogatja az anyukája ketrecét, aki egy dallal próbálja vigasztalni, azt tényleg nem nagyon lehet hangos zokogás nélkül kibírni.