Könyvkritika: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Írta: ,

A Harry Potter könvysorozat legfrissebb része, a Harry Potter és az elátkozott gyermek július végétől kapható nyomtatásban, de egyelőre sajnos csak angolul – a nyelvezete viszont egyáltalán nem nehéz, úgyhogy bárkinek ajánljuk, aki középszinten beszéli a nyelvet. Persze csak akkor, ha szeretné, hogy brutálisan megerőszakolják a kedvenc gyerekkori történetét, és nem fél attól, hogy a sárba tiporják a lelkivilágát. Mert az új Potter-kötet nem jó. Kicsit sem.

Potterék, a legjobb barátaim

Ha te is olyan szerencsés vagy, mint én, akkor a Harry Potter könyvek végigkísérték a gyerekkorodat, és pont jókor jöttek ahhoz, hogy a kicsit összezavarodott tinédzserkorodban, a Való Világok és Big Brotherek között segítsenek eligazodni azok között az emberi értékek között, amelyek valóban fontosak. A Potter-történet számomra (és biztosan sok ezer másik magyar fiatal számára is) olyan értékrendet adott, amit ma már nagyon nehéz máshonnan összeszedni, és a legképlékenyebb időszakomban mutatta meg, hogy mindenki hibázik, senki sem tökéletes, de egy csapat jóbaráttal és tiszta szívvel igenis mindent le lehet gyűrni, amit elénk sodor a sors.

Olyan példaképeket és karaktereket kaptam J. K. Rowlingtól, akik korántsem voltak tökéletesek, rengeteget hibáztak, nem volt fenékig tejfel az életük, mégis képesek voltak áthidalni minden akadályt, ami eléjük került. Ez egy rengeteg változáson áteső tinédzsernek hatalmas támogatást jelent, mert a szülők sokszor nem tudnak ilyen hatásosan segítséget nyújtani, ha a gyereknek épp szüksége van rá. A szereplők már-már a barátaimmá váltak, a Roxfort pedig kicsit az otthonommá, ezért szomorúsággal vegyes örömmel fogadtam a hírt, hogy Rowling egyáltalán nem tervez újabb kötetet írni, a sztori lezárult, többet nem hallunk Harry-ék felől.

Kell nekünk a folytatás?

Egyrészt úgy gondolom, hogy egy kerek, tökéletes történetet felesleges tovább nyújtani, másrészt ember legyen a talpán, aki ne szeretné tudni, mi történt Harryvel, Ronnal és Hermionéval, hogyan boldogultak a gyerekeik, visszatér-e Voldemort, vagy milyen újabb szörnyűség leselkedik a varázslókra, boszorkányokra vagy épp a muglikra a varázsvilágban. Amikor megérkezett a hír, hogy Rowling egy színdarabbal készül, aminek a forgatókönyvét kiadja könyvben is, ugyanilyen vegyes érzések kavarogtak bennem: a „Kell ez nekünk?” és a „Végre új Potter-könyv!” között jojózva vártam, hogy végre elolvashassam, mi történik az újabb Potter- és Weasley-generációval.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek (Harry Potter and the Cursed Child) 2016. július 31-én (Harry szülinapján) jelent meg külföldön, az Animus Kiadó pedig állítólag már fordítja is magyarra, és október végén bárki a kezében tarthatja a hazai változatot. Én persze nem vártam meg a fordítást, és amint tudtam, megkaparintottam a kötetet (ami egyébként nem is olcsó, több mint 8 ezer forintot elkérnek érte). Egy szép napsütéses szombat délelőtt neki is kezdtem, hogy újra elmerüljek a varázsvilágban – de hamar rájöttem, hogy ennek sajnos köze sincs ahhoz, amibe az előző 7 kötet ringatott.