Hátborzongató dokumentumfilmek, amik után nem mersz elaludni

Írta: ,

Az élet néha döbbenetesebb jeleneteket rendez, mint amit a legelborultabb forgatókönyv-írók álmodni tudnának. Az alábbi dokumentumfilmek akkor is hátborzongatóak lennének, ha a képzelet szülte volna őket, de tudva, hogy amit látsz, valóság, még hajmeresztőbbek lesznek.

Child of Rage: A Story of Abuse

Az 1990-ben forgatott dokumentumfilmje Beth Thomas történetét mutatja be, egy kislányét, aki öccsével együtt örökbefogadó szülőkhöz kerül, és bár a befogadó házaspár mindent megtesz, hogy a családjukból kiemelt gyerekek szeretetben nőhessenek fel, a kislány hamarosan bizarr szokásokat vesz fel.

Gyorsan kiderül, hogy Beth korábban válogatott bántalmazásoknak és szexuális erőszaknak is ki volt téve a korábbi családjában, ami önmagában is rettenetes, de a hideg akkor kezd futkosni a hátadon, amikor meglátod, mivé tesz a bántalmazás egy szöszke, bájos arcú pici lányt: Bethnek hamarosan zárt ajtók mögött kell töltenie az éjszakát, mert arról ábrándozik, hogy megöli az öccsét és örökbefogadó szüleit is.

Bár a film így is hátborzongató, némi megkönnyebbülésre ad okot az az elszántság, amivel az örökbefogadó szülők kiállnak a már biztonságukat fenyegető gyerek mellett, nem kételkednek abban, hogy ő maga is áldozat, és mindent megtesznek, hogy segítséget szerezzenek neki.

A rövid dokumentumfilm alapján 1992-ben a CBS Television egyébként filmet is forgatott Ashley Peldon és Mel Harris főszereplésével.

Özönvíz előtt (Before the Flood)

A 2016-os dokumentumfilmben nincs erőszak, nincs gyilkosság, nincs összeesküvés, még csak véres jelenetek vagy bűncselekmény sem, mégis könnyen lehet, hogy okoz majd néhány álmatlan éjszakát.

Az Özönvíz előtt Leonardo DiCaprio alkotása, aki az utóbbi években nem csak színészként, de környezetvédelmi aktivistaként is egyre ismertebb és elismertebb.

A National Geographicnak forgatott filmjében a klímaváltozás hatásait mutatja be, és a föld megmentésére keresi a választ.

DiCaprio mellett a filmben számos ismert személyiség, elismert szakértők is feltűnnek, és a kritikusok szerint a film ügyesen egyensúlyoz, jól szerkesztett, így nem lesz száraz és tananyagszerű, de nem is keresi a dráma és a riogatás lehetőségét.

Mondjuk erre nincs is szükség, hiszen a kilátásaink, illetve az, hogy milyen sokan veszik továbbra is félvállról az egyre nagyobb problémát jelentő klímaváltozást, már önmagában is hajmeresztő.