5 dokumentumfilm, ami után nem mersz majd elaludni

Zabolai Margit
Írta: , Frissítve:
5 dokumentumfilm, ami után nem mersz majd elaludni

Az élet néha döbbenetesebb jeleneteket rendez, mint amit a legelborultabb forgatókönyv-írók álmodni tudnának. Az alábbi dokumentumfilmek akkor is hátborzongatóak lennének, ha a képzelet szülte volna őket, de tudva, hogy amit látsz, valóság, még hajmeresztőbbek lesznek.

Az ölés aktusa (The Act of Killing)

A 2012-es dán-norvég-angol dokumentumfilm finoman szólva is érdekes filmes kísérlet. A film készítői egykori gyilkosokat, köztük az indonéz félkatonai vezetőt, Anwar Congót kérték fel, hogy újrajátsszák életüket az általuk kedvelt amerikai filmek stílusában.

Anwarék részletesen újrajátsszák a bűneiket büszkén, megvitatván a díszletek, jelmezek, pirotechnika részleteit, mintegy természetessé véve a témát, ami sokszor egész tömegek elpusztítását, népcsoportok ellen irányuló, felfoghatatlan brutalitást és agressziót jelentett.

Ám ahogy a filmes erőszak összecsúszik a valóságossal, Anwar büszkeségét is megingatja a bűntudat. A 115 perces film nem csak a székbe szögezi a nézőt, de biztos, hogy sokáig gondolkodsz még azon, mire is képes az emberi faj, és mi történne, ha egyszer csak mi is egy őrült gyilkos irányítása alatt találnánk magunkat.

Özönvíz előtt (Before the Flood)

A 2016-os dokumentumfilmben nincs erőszak, nincs gyilkosság, nincs összeesküvés, még csak véres jelenetek vagy bűncselekmény sem, mégis könnyen lehet, hogy okoz majd néhány álmatlan éjszakát.

Az Özönvíz előtt Leonardo DiCaprio alkotása, aki az utóbbi években nem csak színészként, de környezetvédelmi aktivistaként is egyre ismertebb és elismertebb.

A National Geographicnak forgatott filmjében a klímaváltozás hatásait mutatja be, és a föld megmentésére keresi a választ.

DiCaprio mellett a filmben számos ismert személyiség, elismert szakértők is feltűnnek, és a kritikusok szerint a film ügyesen egyensúlyoz, jól szerkesztett, így nem lesz száraz és tananyagszerű, de nem is keresi a dráma és a riogatás lehetőségét.

Mondjuk erre nincs is szükség, hiszen a kilátásaink, illetve az, hogy milyen sokan veszik továbbra is félvállról az egyre nagyobb problémát jelentő klímaváltozást, már önmagában is hajmeresztő.