Filmajánló: Elmentek otthonról

Írta: ,

A dzsungelben elég, ha csak öt percre leülsz, és a természet visszakövetel magának. Újra a tápláléklánc része leszel. Philippe Lacheau és Nicolas Benamou, az Elmentek otthonról című francia vígjáték alkotói mesélnek a filmről.

Irány Brazília!

P.L.: Elég durva munkahely... De messze volt attól, hogy nyaralásnak lehessen tekinteni. Rövidek voltak a nappalok. Azért, hogy ki tudjuk használni a napos órákat, nagyon korán kellett kelni. És ha az ember a dzsungelben forgat, nem ülhet le és nem érhet a fákhoz.

N.B.: Minden négyzetméter veszélyes. Folyamatosan jöttek oda hozzánk a brazil munkatársak és ilyeneket mondtak: "ezt arrébb tesszük pár méterrel, mert van itt egy kígyó" vagy "ne tedd a kezed a fatörzsre, ha nem akarod, hogy megharapjon egy állat".

P.L.: Ugyanazokat az állatokat lehet ott látni, mint Franciaországban, csak négyszer akkorák. Lefotóztam egy tücsköt, ami akkora volt, mint a strandpapucsom.

A filmet „talált film” technikával forgattátok…

N.B.: A talált film könnyűnek tűnik, mert a képisége boldog összevisszaságot mutat. Pedig minden milliméterre ki van számolva, mint egy koreográfiában. Ezt imádom: az ember úgy dolgozik, hogy lóg a bele, hogy a végén a nézők azt mondják: „na, biztos jót röhögtetek, mi?” Még azt is megkaptuk, hogy „Ezt biztos egy hét alatt forgattátok”. Ez a legnagyobb bók, amit kaphattunk.

A kaszkadőr feladatok tekintetében nem fogtátok vissza magatokat. Van itt barlangászás, ugrás egy 11 méter magas szirtről, ejtőernyős ugrás…

P.L. : Amikor a szerzőkkel egymás közt leírtuk, hogy „ide ejtőernyős ugrás kéne”, azt mondtuk magunknak, hogy ez mégis egy film, majd felveszünk kaszkadőröket vagy speciális effektekkel megtrükközzük. Csakhogy, miközben csináltuk a filmet, rájöttünk, hogy talált film részben vagyunk, tehát plán-szekvenciában. Ha kaszkadőr jön, akkor távolról kell felvenni és az nem túl kifizetődő. A speciális effekt vagy green box, ha lebukik, az rémes. Így erre a szörnyű következtetésre jutottunk: ha azt akarjuk, hogy jó legyen, nekünk kell ugrani. Nem gondoltam, hogy az életben valaha leugrom ejtőernyővel valahonnan. Nagyon félős vagyok – a figura, akit játszom (Franck), ebből a szempontból nagyon is hasonlít rám.

A színészeknek tehát le kellett tenni az ejtőernyős-vizsgát?

N.B.: Ahhoz, hogy március közepén le tudjuk forgatni a jelenetet, októberben elkezdtük a képzést. Franciaországban kezdtük el és Brazíliában fejeztük be. Minden hétvégén, a forgatási hét után, elutaztunk, hogy ejtőernyős ugrásokat gyakoroljunk Sao Paulóban. Mind függővé váltunk.

P.L. : Egy 4000 méter magasan lévő repülőben színészkedsz, nyitva az ajtó, és te kiveted magad a mélybe, kinyitod az ernyőd…  és közben végig játszol. Az agyad már nem tudja, hogy mi van. Barátaimnak megmutattam a felvételt, és keresték a trükköt. … És ott volt az ugrás a folyóba, a szikla tetejéről. Az elején kábelekhez voltunk csatolva. De mivel a dzsungel közepén forgattunk, nem hozhattunk oda gépeket, hogy fémszerkezetek építsünk. Végül minden nélkül ugrottunk. Ez volt az igazi kaland a kalandban. Sokszor tényleg féltünk és ezt szerintem lehet érezni a filmben.

Hogyan oldottátok meg a szikláról való ugrást végül?

P.L. : Egy kaszkadőr adott tanácsot. Aki eltörte az egyik bordáját ugrás közben. Nem mondta el nekünk, hogy ne ijedjünk meg. Az a durva, hogy öt-hat felvételt csináltunk a szikláról ugrásból. És az elsőt tartottuk meg… Miután elcsattant a vége csapó, a brazilok elmondták, hogy piranják vannak a vízben, és onnan egy kilométerre krokodilok is.

Nem volt sérülés?

N.B.: Nem. Eltekintve néhány bogárcsípéstől. Szerencsénk volt. A dzsungelben elég, ha csak öt percre leülsz, és a természet visszakövetel magának. Újra a tápláléklánc része leszel.

Hová valók az amazóniai törzs tagjai, akiket a filmben látunk?

P.L. : Egy helyi törzs tagjai. A főnökük egy nagyon elismert indián törzsfőnök. Megáldotta a forgatást és még esőtáncot is járt, hogy szép időnk legyen. Nem is beszélt portugálul, csak a saját dialektusukban.

Jean-Pierre, a Christian Clavier által játszott karakter egy „biokompatibilis” nyaralókomplexumot üzemeltet. Valami bajuk van az ökoturizmussal?

P.L. : Nem. Csak egy kicsit szórakozunk azon, hogy a környezetvédelmi mozgalomban, ami persze egyre életbevágóbb dolgokkal foglalkozik, vannak svindlerek is. Az ökoturizmus igazi iparággá vált. Az az őrület, hogy amikor megérkeztünk Brazíliába, több olyan hotelt is találtunk, amilyen a filmünkben van, ahol vagyonokért kínálnak vendégéjszakákat egy minden komfort nélküli bungalóban, mondván, hogy ez így öko.

Lesz folytatás?

P.L. : Nézzük meg, hogy a második rész tetszik-e. Maga a koncepció nem lesz meglepetés, de reméljünk, hogy a film még tud meglepetést okozni. És, ha a nézők követelik, visszatérünk.