Ezekről a könyvekről füllenti mindenki, hogy olvasta őket

Írta: ,

Vannak klasszikusok, amiket egyszerűen illik ismerni, sőt azt is ciki beismerni, ha nem olvastuk el őket. Ezek a klasszikusok viszont nem feltétlenül esnek egybe azokkal a könyvekkel, amiket az emberek többsége szívesen olvas – az Independent szerint ezek azok a történetek, amikről a legtöbben blöffölnek.

Te hányat olvastál el közülük, és hányról szoktál úgy tenni, mintha olvastad volna?

Shakespeare klasszikusát már annyian, annyiszor és annyiféleképpen feldolgozták, hogy lehetetlen nem ismerni az alapsztorit, ami mára gyakorlatilag az általános műveltség, sőt a popkultúra részévé vált.

A legtöbben még idézni is tudnak a műből, legalább annyit, hogy „Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó?” vagy hogy „De csitt, mi fény tör át az ablakon?”, és ha tovább nem is megy a dolog, ezzel elég jól el lehet adni, hogy tudják, miről beszélnek.

Keresztkérdésként persze fel lehet tenni, hogy vajon melyik fiatal volt a Montague és melyik a Capulet család sarja, ezzel már gyorsan zavarba lehet hozni a füllentőket.

Mindenki tudja, mi lesz az amszterdami kislány és családjának sorsa, ezért sokan érzik úgy, hogy nem is kell elolvasniuk a könyvet – elvégre már tudják, miről szól.

Csakhogy Anne Frank naplója a jól ismert történelmi tényeknek egy egészen sajátos nézőpontját kínálja: hihetetlen őszinteséggel ír arról, milyen kamaszként állandó bezártságban és félelemben élni, hogyan hatott az egyén szintjére a nácik elvakult gyűlölete, és pontosan ettől válik Anne Frank olyan emberivé, szerethetővé, és ezért teszi a történet olyan fájdalmassá a halálát.

Lehet, hogy maga a történet már nem árul el újat, de Anne Frank fogságban töltött élete sokkal átélhetőbbé teszi a háború borzalmait, érzékenyebbé teszi az embereket, ezért mindenképpen érdemes az elolvasásra.