25 éves, de még mindig imádjuk - Mi a titka a Jóbarátoknak?

Szabó Erzsébet
Írta: , Frissítve:
25 éves, de még mindig imádjuk - Mi a titka a Jóbarátoknak?

Az idei évben lett 25 éves az egyik kedvenc sorozatom – már nem is tudom megszámolni, hányszor láttam újra és újra az évadokat. Gyakran csak egyfajta megnyugtató háttérzajnak kapcsoltam be, máskor célzottan határoztam el, hogy újra megnézem az összes részt. De vajon milyen tudományos magyarázatai vannak annak, hogy ez a sorozat sokak számára ennyire ellenállhatatlan? Mi a titka a Jóbarátoknak?

Bájos elavultság

A Jóbarátok aligha felelne meg a mai kor követelményeinek: a főszereplők épp csak ismerkednek az internet világával, nyoma sincs az okostelefonoknak, vagy éppen a modernkori elvárásoknak. Az egész sorozat bájosan elavult, hagyományos és pontosan ez az egyik oka annak, hogy nosztalgikus szemmel tudjuk végignézni újra és újra.

Egyfajta biztos nyugalmat áraszt azáltal, hogy ki tudunk vele szakadni a hétköznapi hajtásból, a stresszes munkából, az érzelmi hullámvölgyekből. Különösen a harmincas-negyvenes korosztály tud a Jóbarátokra valamiféle mentsvárként tekinteni. Nekünk még kijutott abból a nyugodt gyerek-és fiatalkorból, amit a most felnövekvő generációk egyre ritkábban tudnak megtapasztalni.

A Jóbarátok felidézi a kollégiumok, az első albérletek korszakát, azt az időt, amikor még nem volt mindennapos a mamahotel, vagy éppen nem volt ciki minden lehetőséget megragadni egy kis extra zsebpénz reményében.

Az a nyugalom, amit a Jóbarátok áraszt, bizonyítottan segít kikapcsolni. Különösen igaz ez akkor, ha kívülről fújod a sorozatot: úgy figyelsz rá fél szemmel, hogy pontosan tudod, mi fog következni. Nem izgulsz, aggódsz, mint egy új sorozat, film megtekintése során, hanem eláraszt a békesség. Ez feltételez egyfajta passzív jelenlétet, ami közben úgy figyelsz valamire, hogy mégis kikapcsolsz. Pont olyan hatást ér el tehát a Jóbarátok nézése, hallgatása, mint amilyet például egy felnőtt színező.

Olyasmit mutat, amire vágyunk

Még azok is visszavágynak időnként a fiatalkorukba, akik manapság kiegyensúlyozott, boldog családi életet élnek. Persze, ténylegesen csak kevesen akarnának visszautazni az időben, de mindenki vágyik kicsit az akkori problémákra, dilemmákra – hiszen a fiatalon megélt nehézségek sokszor nem értek fel a későbbi megpróbáltatásokkal.

A fiatal felnőttkor a legtöbb ember számára üdítően sokoldalú, mozgalmas volt, és bár megtűzdeltük kihívásokkal, mégis szívesen emlékszünk vissza rá. A Jóbarátok éppen ezt az időszakot eleveníti fel, és visszarepít minket azokba az évekbe, amikor még nyüzsögtek körülöttünk a barátok és hétről hétre pörögtek az események.

A korai felnőttkor évei a legkevésbé sem unalmasak: jönnek-mennek a párkapcsolatok, az új tapasztalatok, a legkülönfélébb próbálkozások, tanulmányok és munkahelyek. Körülvettek minket az ismerősök, legalábbis sokkal intenzívebben érintkeztünk velük, mint mostanában.

Legkésőbb a családalapítást követően megcsappan a baráti találkozások száma, és akár tudatosan, akár tudat alatt, de ez sok mindenkinek hiányzik. Ha változtatni aktuálisan nem is tudunk rajta, kicsit a hangulatát visszacsempészhetjük azáltal, hogy újra és újra megnézünk néhány részt a Jóbarátokból. 

Az azonosulás vágya

A Jóbarátok nagy titka, hogy biztosítani tudta számunkra a totális átérzés lehetőségét. Gyakran nem kifejezetten izgalmas, de az azonosulásra lehetőséget biztosító epizódok sora követte egymást: munkahelyi elutasítás, félrelépés, barátságból szerelem, szerelemből barátság, karrier, vagy párkapcsolat, baráti nézeteltérések, szakítások, kibékülések, és így tovább. A könnyed azonosulás és így a sorozat-függővé válás szinte mindenki számára adott volt.

Kiforgatott rossz tulajdonságok

Nem véletlenül kaptak a karakterek bizonyos rossz tulajdonságokat, az pedig főleg nem a körülmények játéka, hogy ezekre kifejezetten nagy hangsúlyt fektettek a rendezők – mindannyian magunkra, barátainkra, családtagjainkra ismerhetünk bennük.

Mindenkinek van egy rendmániás ismerőse, egy olyan barátja, aki képtelen megmaradni egy párkapcsolatban, és olyan is, aki azonnal házasodna azzal, aki kicsit is közelebb kerül hozzá.

De olyanokat is ismerünk, akik csípős szóviccekkel állandóan célba találnak, vagy éppen gyermekien naivak és tökéletes modernkori hippik lehetnek.

Megnyugtató, hogy e tulajdonságainknak köszönhetően mi is szerves részei vagyunk a társadalomnak és nem lógunk ki annyira a sorból, mint az időnként hisszük – mindegy, milyen fatális hibákat követtünk el épp. Ráadásul a Jóbarátok egyik legnagyobb nézőfogó praktikája, hogy egy hiba sem tűnik véglegesnek: mindig van megoldás, mindig vannak választási lehetőségek. Ha más nem, hát az, hogy felhívjuk az igazi jó barátokat, akiknek a vállaikon – egy kávé mellett – kisírhatjuk magunkat.