Egy kétbalkezes Robinson, egy papagáj és sok gonosz macska (Filmkritika)

Írta: ,

Bevallom, nem kedvelem az animációs filmeket. A humoruk, harsányságuk, látványviláguk távol áll tőlem. A Robinson Crusoe 3D viszont levett a lábamról – a jól ismert kalandregénytől messzire rugaszkodott, kifacsart történeten és a kedves karaktereken talán még jobban is szórakoztam, mint a film célközönsége, a gyerekek.

Daniel Defoe 17. századi kalandregénye a fehér ember mindenhatóságáról mesél: a történet legismertebb része az, amelyben a sok kalandot megélt Robinson Crusoe hajótörést szenved egy lakatlan szigeten, de leleményességének és ügyességének köszönhetően meghódítja a területet, otthonosan berendezkedik rajta. Azaz a regény kicsiben modellezi és igazolja a gyarmatosítás gyakorlatát: Robinson leigázza a természetet és még egy vadembert is megszelídít. Hatalma megkérdőjelezhetetlen, csak csodáljuk az ügyességét és kitartását.

Robinson ezúttal zöldfülű

De nem így az új animációs filmben! Amikor először megpillantjuk a „hőst”, épp a hányingerével küszködik egy hánykolódó hajón, a matróztársai pedig jól mulatnak rajta. Hát igen, ez a Robinson egy zöldfülű, kétbalkezes, de jóindulatú fiatalember, akiben ott a kalandvágy, de egyedül még egy szöget sem tud beverni… Szerencsére akad, aki segítsen neki. A film pont azt mutatja be, hogy az ügyetlenkedő Robinson nem legyőzi a környezetét, hanem befogadó otthonra talál benne.

Már ennyiből is látszik, hogy a belga-francia rajzfilm fenekestül felforgatja az ismert történetet. Crusoe itt is hajótörést szenved, de a sziget közel sem lakatlan: népes állatsereg lakik rajta. A papagájból, tapírból, kecskéből, kaméleonból és hasonló mókás állatokból álló csapat először félelemmel fogadja a „tengeri szörnyet”. Ez a félelem viszont kölcsönös: Crusoe sem tudja, hogyan viszonyuljon az állatokhoz. Miközben a Keddnek elkeresztelt papagáj közvetít a két fél között, az ellenségeskedésből lassan szövetség és barátság lesz. Igaz, ez a rész kicsit hosszúra nyúlik a filmben – ekkor jegyezte meg mellettem egy kisfiú, hogy „nem olyan jó ez a film”. Való igaz, a Robinson Crusoe 3D legnagyobb erénye az akció és a látvány – a beszélgetős részek kevésbé izgalmasak.

Mozgalmas ostromjelenet

Az átmeneti üresjárat után viszont nagyon beindul a sztori: a közös munka, majd az ellenség visszaverése kifejezetten pörgős és fantáziadús. A film ugyanis nem elégszik meg ennyi új szereplővel: új ellenfelet is ad az új barátok mellé. Crusoe hajótörését két gonosz macska is túléli – ők leginkább a hiénákra hasonlítanak Az oroszlánkirályból. Egyetlen vágyuk, hogy bosszút álljanak a kalandoron és kiskutyáján, akikkel már a hajón is sokszor összecsaptak. A film fináléja egyetlen nagy ostromjelenet, amelyben az időközben vérszomjas falkává szaporodott macskák megtámadják Robinsont és új barátait. A mozgalmas, ötletes jelenetek láttán csak kapkodjuk a fejünket.

Kevésbé giccses, mégis gyerekbarát

A Robinson Crusoe 3D tehát nem csak felfrissíti a régi történetet, de teljesen át is értelmezi. A felsőbbrendűség helyett a partnerséget és az idegenkedés legyőzését ünnepli, de a paradicsomi körülmények nagyszerűségét is ügyesen kérdőjelezi meg. A szívmelengető üzenet persze az, hogy a legfontosabb a barátság – de mire eddig eljut a film, sok egészen felnőttes fordulaton is túl vagyunk. A Robinson Crusoe 3D független film, így kevésbé áramvonalas, mint a nagy hollywoodi animációs stúdiók alkotásai – merészebb jeleneteket is megenged magának és nem kezeli tabuként a halált sem. De miért is kéne hülyének nézni a fiatal nézőket? Kevésbé giccses, mégis gyerekbarát mozi – külön öröm, hogy eközben a szülők sem unatkoznak rajta.