Amikor legközelebb magazint vásárolsz

Írta: ,

Mire gondolsz, amikor lekapsz egy lapot az újságosnál? Trendi címlap, ígéretes címszavak, bulvár-morzsák, egy ajándék kupon? Jó lesz! Aztán jön a gyors átlapozás, és rájössz, hogy ennél még az üzenőfaladon is nagyobb lelki töltetet kaptál volna. 

A Képmás ebben is más. A letisztult design teret enged a valódi tartalomnak. Egy-egy cikk elolvasása után felragyogsz és újabb írásra éhezel, mert emberi történetek, tartalmas interjúk, mindannyiunkat megmozgató családi témák várnak. Úgy érzed, végre egy jó lap.

Az elmúlt 15 évük igazi sikertörténet. 10 négyzetméteren kezdték, elszántan és hatalmas alkotóvággyal (kicsit emlékeztet a bien kezdetekre!). 2002-ben a Képmás szerkesztősége egy két iskolai paddal bebútorozott szoba volt a budapesti Szent Margit Gimnázium tetőterében.  A magazinokat a földszinti takarítóeszköz-szekrényben tárolták. Későbbi szerzőjük, Aczél Petra Csipkerózsika-toronyszobának nevezte a hatalmas épület tetején megbújó irodát. Ma igazi szerkesztőségük van a Logodi utcában, tárgyalóval, konyhával, saját mellékhelyiségekkel, raktárral, és a kisebbik szobájuk is nagyobb, mint az első Képmás-iroda volt. 

15 év nagy idő egy lap életében, hiszen azóta túl vagyunk egy kisebb digitális forradalmon, egy gazdasági válságon és majd’ egy generációt öregedtünk. Az első cikkek még floppy lemezen (ha nem tudod mi az, akkor keresd a múzeumban) érkeztek a szerkesztőségbe, többnyire a szerző lábán, hiszen e-mailt még nem sokan tudtak küldeni. Az óvatosabbak alufóliába csomagolva szállították, mert a városi legenda szerint a metrón tönkre mehet, és eltűnhetnek róla az adatok. 

Ha létezik intellektuális magazin, akkor a Képmást annak nevezném. Na nem azért, mert csak azok értik meg, akik átrágták már magukat a Háború és békén, nem. Miután szembejött velem egy Berecz András interjú, néhány Pál Ferenc gondolat, egy perui misszió életképei és a rákkutatás legújabb áttörő eredményei, tudtam, hogy ma este nem tévézni fogok.

Nagyapám kincsként őrizte a Shakespeare köteteket a polcon, igaz, szegény nem sokat értett belőlük. De tisztelte és becsülte a jó írást, és a gyermekeit is erre tanította. Jó lenne, ha ezzel az ősi alázattal tekintenénk az olvasásra, és saját szűrőt alakítanánk ki az igazán jó tartalmak számára, legyenek azok bármilyen felületen is közvetítve.