Egy film anatómiája – A Védelmező

Írta: ,

A végső megállapítással kezdem: a kiváló színészi alakítás mindent át tud hidalni. Többek között a beteges és egyben fantáziátlan forgatókönyvet is. Olyan filmet láttam, mellyel tökéletesen lehetne reklámozni egy nagyobb barkácsáruházat, és a multik dolgozóinak – a valóságban nem létező – összefogását…

A rossz ábrázolása Kép forrása: sirfmovie.com

A rossz embereket furcsa kameraállásból, eltúlzott színészi játékkal, sok-sok brutalitással ábrázolják. Pont ugyanúgy, mint régen.

Kissé retro érzésem volt, mert a fő gonoszok most is oroszok voltak, csak most a gonosz szervezet nem kommunista, ideológiákkal teli őskövületi népség volt, hanem maffia attitűdökkel tupírozott, pénzéhes elmebetegek szervezett gyülekezete.  

Tehát, nem az „elmebeteg” ideológia volt az indíttatás, hanem az „elmebeteg” egoizmus. A cigarettát a filmben nem a gondterhelt jó fiú szívta el lazításként, hanem a rosszfiú – hiszen mára a cigaretta, mint jelkép az abszolút rossz jelképe.

A történet két mondatban: egy barkácsáruházi alkalmazott, alias titokzatos múltú, alvó lelkű, idős férfi Főnixként támad fel, amikor egy „nevesincs”, vágyaitól és emberi méltóságától megfosztott fiatal lányt ment meg belső indíttatásból.

A film végére természetesen új célt talál életének, új értelmet nyernek addigi parttalan hétköznapjai… és kiolvas száz könyvet.

A jó ábrázolása Kép forrása: hotdog.hu

A jó fiút egy idősebb néger színész játszotta – nagyon jól – jelképezve ezzel a „rejtett erő”, a „miből lesz a cserebogár” érzést.

A higgadt, magányos, békés megoldásra törekvő harcos figurája pont ugyan úgy jelen volt, mint mondjuk a Rambóban, csak most a sérelem nem a jó fiút érte, hanem a világ álmodozó fiatalságát – azaz szent dolgot, hiszen manapság már az álom is hiánycikk.

A film elején egyértelművé válik, hogy a főszereplő a környezetét akarja megváltani, a világmegváltásba csak úgy belekeveredett… de ezt is megoldja.