Egy film anatómiája – A Védelmező

Írta: ,

A végső megállapítással kezdem: a kiváló színészi alakítás mindent át tud hidalni. Többek között a beteges és egyben fantáziátlan forgatókönyvet is. Olyan filmet láttam, mellyel tökéletesen lehetne reklámozni egy nagyobb barkácsáruházat, és a multik dolgozóinak – a valóságban nem létező – összefogását…

A rossz ábrázolása Kép forrása: sirfmovie.com

1/5 A rossz ábrázolása

A rossz embereket furcsa kameraállásból, eltúlzott színészi játékkal, sok-sok brutalitással ábrázolják. Pont ugyanúgy, mint régen.

Kissé retro érzésem volt, mert a fő gonoszok most is oroszok voltak, csak most a gonosz szervezet nem kommunista, ideológiákkal teli őskövületi népség volt, hanem maffia attitűdökkel tupírozott, pénzéhes elmebetegek szervezett gyülekezete.  

Tehát, nem az „elmebeteg” ideológia volt az indíttatás, hanem az „elmebeteg” egoizmus. A cigarettát a filmben nem a gondterhelt jó fiú szívta el lazításként, hanem a rosszfiú – hiszen mára a cigaretta, mint jelkép az abszolút rossz jelképe.

A történet két mondatban: egy barkácsáruházi alkalmazott, alias titokzatos múltú, alvó lelkű, idős férfi Főnixként támad fel, amikor egy „nevesincs”, vágyaitól és emberi méltóságától megfosztott fiatal lányt ment meg belső indíttatásból.

A film végére természetesen új célt talál életének, új értelmet nyernek addigi parttalan hétköznapjai… és kiolvas száz könyvet.

A jó ábrázolása Kép forrása: hotdog.hu

2/5 A jó ábrázolása

A jó fiút egy idősebb néger színész játszotta – nagyon jól – jelképezve ezzel a „rejtett erő”, a „miből lesz a cserebogár” érzést.

A higgadt, magányos, békés megoldásra törekvő harcos figurája pont ugyan úgy jelen volt, mint mondjuk a Rambóban, csak most a sérelem nem a jó fiút érte, hanem a világ álmodozó fiatalságát – azaz szent dolgot, hiszen manapság már az álom is hiánycikk.

A film elején egyértelművé válik, hogy a főszereplő a környezetét akarja megváltani, a világmegváltásba csak úgy belekeveredett… de ezt is megoldja.

Az áldozat ábrázolása Kép forrása: screenrant.com

3/5 Az áldozat ábrázolása

Az áldozat halmozottan volt hátrányos helyzetű, ugyanis orosz, nagyon fiatal, szép és kihasznált – azaz prostituált.

Ezen felül még álma is volt, nem reális, sőt, inkább gyerekes: énekesnő akart lenni. A „gyerekeket” pedig védeni kell.

Mint tudjuk, mert évtizedeken keresztül ezt csepegtették belénk, „Amerika az álmok otthona”.

Az álmokkal ott nem lehet játszani, ezt állítólag olyan komolyan veszik ott, mint a székelyek a medvét. Egyértelmű volt a film elejétől kezdve, hogy a lány el fog indulni egy jó úton.

Mint minden ilyen filmben, legalább egy jó oldalon álló áldozatnak halnia kell, így mint egy „kisállatot”, puszta kézzel öli meg a profi gyilkos a lány barátnőjét…

A küzdelem ábrázolása Kép forrása: eyeforfilm.co.uk

4/5 A küzdelem ábrázolása

A lelki küzdelemre nem sok időt szentelt a film. Ezt elrendezte azzal, hogy a főszereplő kényszeresen háromszor egymás után becsukta ugyanazt az ajtót.

Ezután jött a katarzis.

Az áruházi alkalmazottban feltámadtak a gyilkos ösztönök, és az összes létező ezzel kapcsolatos tudás. A férfi gyakorlatilag kiirtotta az orosz maffiát másfél órában.

A maffiafőnököt Puskinnak nevezték, talán azért, mert ez az egyetlen olyan nem politikai múlttal rendelkező orosz vezetéknév, melyet az amerikaiak is ismernek.

A forgatókönyvet nagy valószínűséggel egy olvasni szerető ember írta, mert a főszereplő egyéni belső küzdelem miatt a film végére kiolvassa a 100 legfontosabb világirodalmi művet…

A végső leszámolás: fúróval és szögbelövővel Kép forrása: blackfilm.com

5/5 A végső leszámolás: fúróval és szögbelövővel

Talán a békés megoldásra való törekvés volt a cél, ám inkább jó ötleteket ad a film az elmebetegeknek, a primitív, játékos kedvű gyilkosoknak ahhoz, hogyan lehet hétköznapi eszközökkel embert ölni, azokat némi fantáziával többfunkciósan használni.

A leszámolás a főszereplő jó fiú munkahelyén elég hosszan, változatosan történik, mintha ő, a jó fiú lenne a barkácsáruházban a hónap dolgozója.

A baj az volt, hogy teljesen normálisként, joggal önmagát és munkatársait védő emberként tűntetett fel egy olyan lelki sérült embert, aki bármivel tud és akar is embert ölni, mert a helyzet ezt kívánja meg.

Nem tudom, hogy mi volt a cél, hiszen nem prémium kategóriás pénzmágnesnek készült, nem is kultfilmnek, és tanítani sem tanít sokat. Ettől függetlenül nagyon jól össze volt fésülve történetté – a kiváló színészi alakítás által.

Talán, új köntösben akart régi értékeket közvetíteni, olyan módon, mint mikor egy szakács egy ételben akarja megvalósítani az elő-, a főételt és a desszertet. A film ezáltal igen bizarra sikeredett, bár minden „mellékízt” elnyomott a profi gyilkolás látványa.