A mesélés a foglalkozásom – Interjú Fliegauf Bencével, a Liliom ösvény rendezőjével

Írta: ,

Fliegauf Bence legújabb filmjében, a Liliom ösvényben egy kisfiú és édesanyja meghitt kapcsolatát ismerhetjük meg. Az anya múltja és jelene tele van titkokkal, de talán együtt legyőzhetik a múlt démonait. A film megnyerte az Arany Olajfa-díjat az európai filmek fesztiválján – a rendezővel horrorfilmekről, gyereknevelésről és az erdő csodájáról beszélgettünk.

A közéleti témát érintő Csak a szél után egy személyes mikrotörténetet mesélsz el – vagy érdemes a Liliom ösvényben is általánosabb érvényű kérdéseket keresni? 

Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki elgondolkodik azon, amit Magyarországon csak csonka családnak hívnak. Nagyon sokan nem látják a különbséget aközött, amikor valaki a párját hagyja el, illetve amikor a gyerekeit. Pláne, ha egy nő lép ki a családból – rögtön légüres térben találja magát. A Liliom ösvény foglalkozik ezekkel a jelenségekkel, de főleg szimbolikusan jeleníti meg őket. A lelki folyamatok és a karakterábrázolás itt mesékbe, látomásokba ágyazva jelenik meg. Ez egy másfajta realitás.

A filmben a mesemondás/mesehallgatás segít feldolgozni a főszereplőknek az őket nyomasztó gondolatokat, emlékeket. A filmek is történeteket mesélnek el a nézőknek, véleményed szerint ennek is megvan ez a feldolgozást segítő funkciója? 

Igen! A horrorfilmek a legszélsőségesebb példák. Nehéz megérteni, miért költünk pénzt arra, hogy mások szenvedéseit, kínlódását nézzük. Végignézésük borzongással jár, egy ideig félünk is utánuk a sötétben, mégis újra és újra át akarjuk élni ezt az érzést. Valószínűleg ennek az az oka, hogy a horror megfogalmazza a félelmet, amitől az alakot ölt, és elenyészik. Mert hát a félelmek ereje az alaktalanságukban rejlik.

Kép forrása: bigbangmedia.eu

Ősi kérdések ezek. Nem csak a Grimm testvérek vagy Andersen meséltek horror történeteket, hanem az őseink is az esti tüzek körül ülve. Persze az is érdekes, hogy a rémtörténetek hősei mit tesznek, amikor belépnek a démonok világába.  

A film kisiskolás főszereplője, Dani nagyon komoly kérdéseket tesz fel az anyukájának a világ működéséről, életről, halálról. Hiszel abban, hogy egy kisgyereknek mindent el lehet magyarázni? Ha igen, hogyan? 

Ez alkati kérdés. Én például bármilyen gyerekkel bármeddig elbeszélgetek a halálról, mumusokról, a világ működéséről, a gonoszság természetéről stb. Viszont a szexuális felvilágosításkor dadogok. Ha az én gyerekem nem akarja felvenni a sapkát, akármilyen hideg van, nem húzom a fejére. Én felveszem a magamét, az övét meg magammal viszem, és abban a pillanatban, amikor kéri, feladom rá. Így lassan megismeri a határait, megtanulja megfogalmazni az igényeit. Persze a vonatsínek mellett nem játszhat…

Mindez a mesélésben is így van. Én bármiről mesélek, egy szabály van: ha sok, szólni kell. Idáig nem szoktunk eljutni, mert a csendekből, érintésekből már értem, hogy meddig mehetek el. Persze lehet, hogy nekem ez könnyebben megy. Nekem a mesélés a foglalkozásom.