A legrémisztőbb filmes gonoszok, akik miatt máig az ágy alá nézünk lefekvéskor

Írta: ,

Árnyak egy sarokban, gyanús neszek az éjszakában, kellemetlen érzés, hogy valaki figyel – egy igazán jól kitalált filmes gonosz soha többé nem hagy bennünket nyugodni. Az alábbi karakterek megalkotói nem csak annyival dolgoztak, hogy a szereplőket kísérteties zene mellett kiugrasztották egy szekrényből egy láncfűrésszel. Igazi, vérfagyasztó, filmtörténeti jelentőségű gonoszokat alkottak, akiktől máig cidrizünk.

Freddy Krueger – Rémálom az Elm utcában (Nightmare on Elm Street)

1/5 Freddy Krueger – Rémálom az Elm utcában (Nightmare on Elm Street)

A horrorklasszikus klasszikussá válását igen nagy részben Freddy Kruegernek, és persze az őt megformáló Robert Englundnak köszönheti.

Freddy karaktere tökéletesen van kitalálva: az álomvilágban létezik, vagyis a misztikum félelemfaktora már adott, ugyanakkor a való életben is végezni tud áldozataival, így valódi fenyegetést jelent.

Jelmeze, hangja, összeégett arca és végzetes kesztyűi, melyeket előszeretettel csikorogtat fémes felületeken elég is lenne ahhoz, hogy felkerüljön a listánkra, de eredettörténete – a gyerekgyilkos gonosz, akit a helyiek bosszúja pusztít el – csak még rettenetesebbé teszi ezt a karaktert.

Hannibal Lecter – A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs)

2/5 Hannibal Lecter – A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs)

Hannibal Lecter a filmes gonoszok megjelenítésének egy teljesen más eszköztárához nyúl: megjelenése nem ijesztő, sőt a maga módján megnyerő, intelligens, megbízható férfi benyomását kelti, éppen ezért olyan hátborzongató, hogy micsoda kegyetlenségekre képes.

A félelemnek egy egészen új szintjét képes életre hívni bennünk, ha nem tudjuk, hogy mire számítsunk, vagy nem tudjuk, hogy kitől kell félnünk.

Hannibal Lecter a filmtörténet Ted Bundy-ja, akitől a legjobbat várnánk, és a lehető legrosszabbat kapjuk.

Norman Bates – Psycho (Psycho)

3/5 Norman Bates – Psycho (Psycho)

Alfred Hitchcock 1960-ban bemutatott fekete-fehér filmje egy olyan gonoszt hozott elénk, akitől közel 60 év távlatából is retteghetünk.

A film alapja Robert Bloch azonos című regénye, Bates figuráját pedig egy sorozatgyilkosról, Ed Geinről mintázták.

A Bates által elkövetett gyilkosságokat és persze anyjával való beteges viszonyát még iszonytatóbbá teszi a tény, hogy Norman elsőként egy kedves, noha zárkózott jó fiúnak tűnik.

A film így emlékeztet bennünket arra, hogy soha nem tudhatjuk, mi van a zárt ajtók mögött, és mi van az emberi fejekben, vagyis valahányszor belépünk egy ajtón, vagy egy másik emberrel érintkezünk, idegen vizekre evezünk, ahol nem tudhatjuk, mi vár ránk.

John Doe – Hetedik (Se7en)

4/5 John Doe – Hetedik (Se7en)

A Hetedik sorozatgyilkosa nem is annyira kegyetlen módszereivel – bár azok is zsigerig hatóan borzongatóak – mint inkább sajátos világlátásával kúszott fel a listánkra.

A Kevin Spacey által megformált karakter talán beleolvadhatna a válogatott borzalmakkal gyilkoló filmes szörnyek sokaságába, ha tettei köré nem gyártana egy olyan ideológiát, amitől a szőr is feláll a hátunkon.

A Hetedik gonosza híres-hírhedt monológjának köszönhetően azonban örökre beégett az agyunkba, és nyugtalanító félelmet kelt bennünk, valahányszor csak eszünkbe ötlik.

Pennywise – Az (It)

5/5 Pennywise – Az (It)

Stephen King regénye, majd az abból készülő filmes adaptáció a ’90-es évek elején egy komplett generációnak okozott bohócfóbiát, a 2017-es remake hatására pedig valószínűleg egy újabb nemzedék nő fel úgy, hogy sem a bohócokat, sem a piros lufikat nem találja majd jópofa, ártatlan dolognak.

A festett arcú bohócokban eleve van valami riasztó, hiszen nem látjuk a valódi vonásaikat, nem tudjuk leolvasni az igazi érzelmeiket, és lássuk be: az ösztöneink szinte sikoltják, hogy ne bízzunk meg egy felnőtt emberben, aki tokától koponyacsúcsig fehér festékkel mázolja be a fejét.

Pennywise, a táncoló bohóc esetében pedig valóban érdemes ezekre az ösztönökre hallgatni.