5 jó film, amit színész rendezett

Írta: ,

Miután megnéztem Russel Crowe első rendezését, az Akihez beszél a föld című filmet, megdöbbenéssel vegyes felháborodással vánszorogtam ki a moziból. Azt éreztem, hogy ezt a közel két órát sosem fogom visszakapni az életemből, és ami még rosszabb, valószínűleg sosem fogom tudni elfelejteni mindazt, amit odabent láttam.

A másik dolog, ami felötlött bennem, hogy úgy látszik, nem is olyan könnyű dolog a rendezés a színészek számára, mint ahogyan azt talán elsőre gondolják. Számos színész és színésznő próbálkozott már meg a feladattal, több-kevesebb sikerrel. Én igyekeztem nektek egy szubjektív, kisebb listát készíteni azokról az alkotásokról, amik ebben a kategóriában a legjobban sikerültek, ezzel visszaadva a hitet, hogy igenis, lehet ezt jól is csinálni.

Ments meg, Uram! Kép forrása: port.hu

Egyik személyes nagy kedvencem Tim Robbins 1995-ös rendezése, amely a készítés évében számos szakmai díjban, elismerésben részesült. A film rendezőjét többek között a legjobb rendezőnek járó Oscarra, feleségét, Susan Sarandont, pedig a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjra jelölték, aki haza is vihette a szobrocskát.

A történet a következő: adott egy gyilkos, Sean Penn, aki a börtönben várja halálbüntetését. Társával megerőszakolt egy kamaszlányt, majd brutális kegyetlenséggel megölte őt annak szerelmével együtt az erdőben.

A kivégzéséig nincs sok idő, a börtön fejesei pedig úgy döntenek, hogy a bevett szabályok alapján az lenne a helyénvaló, ha valamilyen módon rá lehetne venni a bűnöst vétkeinek elismerésére és megbánására.

Ehhez hívják segítségül a Susan Sarandon által alakított apácát, aki hihetetlen nyugalmával és lelki békéjével igyekszik az utolsó pillanatban megtéríteni a gyilkos elveszett lelkét.

A film tulajdonképpen kettejük, az apáca és a gyilkos kapcsolatáról, a megbocsátásról és az emberi nagyságról szól. Ritkán látni ennyire finom, érzékeny filmet, minden pillanata tökéletes.

Az ígéret megszállottja Kép forrása: port.hu

Az előbbiekben említett Sean Penn is kipróbálta magát, hogyan is mutat a rendezői székben, és Robbins-hoz hasonlóan az ő próbálkozása is elismerésre méltó.

Erős irodalmi alapanyaggal, Friedrich Dürrenmatt írásával dolgozott, főszereplőnek pedig a legendás Jack Nicholson-t sikerült megnyernie.

(Érdekesség, hogy ugyanebből az írásból dolgozott 1990-ben Fehér György is, aki Haumann Péter főszereplésével készítette el saját adaptációját.)

A történet egy kiöregedett, kiégett nyomozóról szól, aki a nyugdíj előtt találkozik egy igencsak nyugtalanító, lezáratlan üggyel.

Egy kislány gyilkossági ügye kapcsán vezényelik ki a rideg, havas pusztába. A gyilkost egészen hamar meg is vélik találni, azonban annak börtönben elkövetett öngyilkossága után a nyomozóban számos kétely felmerül a valódi gyilkos kilétét illetően.

Senki nem hisz nézeteiben, ezért később már nyugdíjasként, egyedül folytatja nyomozást, a szálak pedig egy sorozatgyilkoshoz vezetnek, akinek becserkészése hosszú, bonyolult folyamatnak ígérkezik.

A lassan, de fordulatosan kibontakozó történet mellett óriási élvezet az operatőri munka, és Jack Nicholson minden arcrezdülése.

Pennt a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon és Cannes-ban is jelölték a legjobb rendező díjára.