4 dolog, amit Woody Allen tanított meg nekünk

Írta: ,

Woody Allen évtizedekkel ezelőtt eldöntötte, hogy minden évben rendez egy filmet. Ezt a menetrendet szépen tartja is – most 52 műnél tart. Ennyi alkotásban – még ha vígjátékok is – már elég bölcsesség felhalmozódik, ráadásul Woody általában ugyanazokhoz a témákhoz tér vissza újra és újra. Remény vagy pesszimizmus, zavaros és izgalmas szerelmi viszonyok, bűnösök és ártatlanok – lássuk, mi mindent tanulhatunk az idén 80 éves mester filmjeiből!

Régen minden jobb volt – nem igaz! Kép forrása: tumblr, superseventies

1/4 Régen minden jobb volt – nem igaz!

Owen Wilson a húszas évek Párizsába vágyik vissza, számára ez a korszak jelenti az aranykort. Aztán amikor egy csoda folytán testközelből megismerheti a jazztől hangos, különc művészekkel teli közeget, lassan rájön, hogy ekkor sem volt minden fenékig tejfel. E korszak emberének számára a századforduló volt az ideál: Marion Cotillard legszívesebben oda térne vissza. És így tovább visszafelé, a végtelenségig.

Az Éjfélkor Párizsban bájos története a nosztalgia veszélyeire hívja fel a figyelmet – Woody Allen bölcs öregemberként arra biztat, hogy céltalan álmodozás helyett a valóságban lássuk meg a szépet és a rendkívülit. Néha nem is kell hozzá messzire menni!

Nem illetek össze, és ez izgalmas Kép forrása: simplepresent.com

2/4 Nem illetek össze, és ez izgalmas

Woody Allen legtöbb filmjének középpontjában párkapcsolati dilemmák állnak – Woody karaktere (még ha az újabb filmekben más színész is játssza), a neurotikus értelmiségi nehezen találja az utat álmai nőjéhez, aki gyakran ugyanolyan bonyolult személyiség, mint ő. A vonzalom adott, de mennyire lehet tartós?

A Játszd újra, Sam és a Manhattan mellett az Annie Hall a legjellegzetesebb példa arra, hogy Woody mellett nem könnyű a nőknek.

Mégis megéri tenni vele egy próbát. Az Annie Hall legzseniálisabb jelenetében feliratozva látjuk, mire gondol valójában a két fél, miközben beszélgetnek – ennél tanulságosabban kevesen fogalmazták meg, milyen a férfi, és milyen a nő.

Néha összekuszálódnak a dolgok Kép forrása: potins.net

3/4 Néha összekuszálódnak a dolgok

A Woody-klasszikusok közül a Hannah és nővérei, újabb filmjei közül pedig a Vicky Christina Barcelona mutat be olyan kusza családi és szerelmi kapcsolatokat, amelyekből nehéz megtalálni a kiutat, végül mégis minden rendbe jön. A kapcsolatok megkavarodnak, néhány pár megcserélődik, a pikáns kalandok mégis elfogadható véget érnek.

Hogy ez a felfogás inkább cinikus vagy realista, persze vitatható, Woody üzenete mégis megfontolandó. Ne bánjuk, ha sodor az élet, legyünk őszinték önmagunkkal és másokkal, a külvilág véleménye pedig egyáltalán nem számít. Hiszen a legfontosabb a saját boldogságunk. Mindegy, hogy milyen kacskaringós úton jutottunk el odáig.

Nem kell mindig happy end Kép forrása: timeout.com

4/4 Nem kell mindig happy end

Woody Allen filmjei azért annyira életszerűek, mert nem titkolják, hogy a valóságban bizony nem mindig úgy végződnek a dolgok, mint egy hollywoodi romantikus filmben. Leginkább Woody krimiszerű filmjei működnek így, de majdnem minden filmjére igaz: a befejezés keseredés, az élet mégis megy tovább.

A közelmúltban a Férfit látok álmaidban, a Blue Jasmine vagy az Abszurd alak is emellett érvelt: az érzelmi hullámvasút így vagy úgy, de egyszer véget ér, csak az a kérdés, jól vagy rosszul szállunk-e ki belőle.

Woodynál jellemzően a talpraesett, bűntelen karakterek vészelik át legkönnyebben a megpróbáltatásokat – ők jó eséllyel új életet kezdhetnek a furcsa kalandok után. Nem is olyan rossz kilátások, igaz?