4 csodálatos magyar kortárs mese, nem csak gyerekeknek

Írta: ,

A gyermek számára a korai olvasmányélmények a legfontosabb tapasztalati forrásai a bontakozó írásbeliségnek. Azok a gyermekek, akiknek sokszor olvastak otthon, hamar megértik, hogy a nyomtatott szöveg jelentést hordoz, és viszonylag könnyen tanulnak meg olvasni, amikor iskolába kerülnek. Eközben a felnőttek néha azon vitatkoznak, hogy szabad-e meséket olvasni a gyermekeknek, hiszen a mesék brutálisak, kegyetlenek, félelmet keltenek.

Egy felnőtt szemével ez sokszor tényleg így van. A gyermeknek azonban egészen mást jelent a nagymamát felfaló farkas és a megmérgezett lány története vagy az erdőben, árván maradt testvérek kálváriája. Ezzel együtt persze szó sincs arról, hogy rémtörténeteket szabadna mesélni a gyermekeinknek. Szerencsére a hazai, kortárs gyermekirodalomban is bőven találunk a legkisebbek számára megfelelő meséket.

Beck Andrea titokmeséi

Minden gyerek megtapasztalja legalább egyszer, hogy milyen az, ha kicsúfolják, fél a sötétben, verekszik vagy őt bántják, beteg lesz, barátkozni vagy békülni kell, elveszít valamit vagy csorbul az önbizalma. A mesék útján a kicsik képesek feldolgozni, átértékelni ezeket a nehézségeket. A mesék segítenek a leginkább az óvodás és kisiskolás gyerekeknek, hogy megértsék a körülöttük zajló, zűrzavaros világot.

Beck Andrea Titoktündér, Titokmesék című könyvében nincsenek robotok, halálfejek, nem lövöldözik senki fegyverekkel és nem ijesztgetnek furcsa űrlények sem. Nincs benne csúnya beszéd, és a bugyuta, értelmetlen, semmitmondó történések is kimaradtak. Cserébe van benne játék és mese, melyben észrevétlenül kap helyet a pozitív gondolkodásra való nevelés, az önbizalom fejlesztése és mindenekelőtt a vidám, gondtalan életszemlélet kialakítása és megtartása.

Mese a bennünket körülvevő Varázsfelhőről

A Varázsfelhő egy kicsit kilóg a hagyományos gyerekmesék sorából. A megszokottnál ugyanis sokkal nagyobb teret kap benne a spiritualitás és a realitás közötti párhuzam. A mesés történet, sok-sok színes rajzzal 12 fejezetben foglalkozik azzal a témával, miszerint nem csupán fizikai és biológiai lények vagyunk, hanem van lelkünk is.

De hol van ez? Mi a szerepe? És mi az energia? Mi mozgatja a világot? Ezekre a kérdésekre nem csak gyermekkorban keressük a választ, hanem felnőttként is gyakran eltöprengünk rajta. A székely származású Tihanyi Edit a gyermekek nyelvén nyúlt a témához és hatalmas sikerrel. Nem csak a gyermekek körében.

Leszel a padtársam?

A kisgyermekkor egyik legnagyobb és egyben legnehezebb lépcsőfoka a közösségbe kerülés, az anyától való elválás. Az óvodás kori élmények később meghatározzák azt, hogy kinek milyen élmény lesz megtenni a következő nagy lépést: elkezdeni az iskolás éveket. Ideális esetben minden nagycsoportos lelkendezve várj a váltást, izgatottan rendezgeti a ceruzáit, füzeteit, de valahol ott van bennük egyfajta drukk, félelem az ismeretlentől.

Ezen a nehézségen képes átlendíteni a gyermeket és a szülőt Vadadi Adrienn Leszel a padtársam? című könyve. A mesés történetben Lea, Peti, Maja, Ákos, Dorci, Dani: a nagy ovisok iskolába mennek. Persze vannak új gyerekek is: a mindentudó Eszti, az icipici Fülöp, Árpi, az álmodozó, Soma, a vagány. Ki félénken lépte át az iskola küszöbét, mint Maja, ki magabiztosan, mint Lea. Így van ez a valóságban is. Minden alsós polcán ott a helye ennek a könyvnek.

Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután!

Kiss Ottó több gyerekkönyvében is nagy szerepe van a keleti filozófiának, hősei hétköznapi bölcsek, akik csendes derűvel szemlélik a körülöttük lévő életforgatagot. Hálló István is ilyen hős, aki ráadásul Sam Smallhoz és Mary Poppinshoz hasonlóan repülni tud.

Különleges képességében és a felülről szemlélt magyar valóságban azonban nincs sok öröme, még fafogó tubust sem tud vásárolni, és a vacsora is kihűl. A szelíd iróniával megírt tanmese különleges színfoltot jelent a kortárs magyar gyerekirodalomban.