Próbáltam egész januárban műanyagmentesen élni - A legnagyobb „csapdák” a boltok

Nagy Niki
Írta: ,

A világ egyik legnagyobb környezeti problémája az egyszer használatos műanyagok ész nélküli használata a világ minden táján. Szerencsére ez egy olyan területe a környezetvédelemnek, amiért az átlagember is könnyen tehet, úgyhogy kipróbáltam, mennyire tudok egy hónapig egyszer használatos műanyag nélkül élni. Az eredmény meglepő lett: viszonylag könnyű megoldani, viszont gyakorlatilag lehetetlen hosszú távon fenntartani, főleg akkor, ha az embernek nincs ideje arra, hogy speciális boltokba szaladgáljon.

Statisztikák szerint a világon megtermelt műanyag felét csak egyszer használjuk, egy átlag amerikai évente 120 darab műanyagpalackot dob ki, és egy műanyagzacskó használati ideje átlagosan 12 perc. Nem csoda hát, hogy évente 5-14 millió tonna plasztikhulladék is kerülhet a tengerekbe és óceánokba. Ennél nagyobb, de legalább is ugyanekkora baj az, hogy így közvetve az emberi szervezetbe is bekerülnek ezek az anyagok, mivel az óceánban apró darabokra, úgynevezett mikroműanyagokra bomlanak, amiket elfogyasztanak azok a tengeri élőlények, akiket aztán mi megeszünk. 

Bár az Európai Unió végre szigorít, felhasználói szinten azért még akadnak problémák.

Az EU új irányelve értelmében 2021-től tilos lesz az egyszer használatos műanyag tányérok, evőeszközök, szívószálak, lufipálcák és fültisztító pálcikák használata.

A tagállamok megállapodtak abban, hogy 2029-re elérik a műanyag palackok begyűjtésére meghatározott 90 százalékos célértéket, továbbá arról is, hogy a műanyag palackoknak legkésőbb 2025-ig legalább 25 százalékban, 2030-ig pedig 30 százalékban újrahasznosított anyagból kell készülniük majd.

A szilveszteri buli idén nálunk volt, ami annyit takar, hogy néhány barátunk átjön hozzánk társasozni és iszogatni. A barátnőim papírszívószálat hoztak a műanyagok helyett, mondván, hogy én annyira ökoharcos vagyok, hogy biztos örülni fogok neki. Ezen kicsit meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy így néznek rám, de valahol azért örültem, és úgy gondoltam, hogy ha már ökoharcos, akkor próbáljuk meg teljesen végigvinni a januárt, és egyetlen egyszer használatos műanyagot sem használni.

Nagy volt a lelkesedés, de a kihívást tulajdonképpen már január első napján elbuktam: a szilveszteri összejövetelen ugyanis nyilván voltak műanyagpalackok, amiből nemcsak a többiek, hanem én is fogyasztottam. Aztán ott volt az éjféli pezsgő dugója, ami szintén műanyag, meg a virsli zacskója, és arról akkor még nem is beszéltünk, hogy hányan hozták műanyagzacskóban a piát és a nassolnivalót. Az asztalon chipses zacskók tömkelege (bár szigorúan véve ez nem műanyag), és a távozóknak is fóliában adtuk a maradék sütit meg rágcsát.

InkDropCreative/depositphotos.com

Szóval, hiába volt meg az elhatározás, a lényeget már január legelső napján nem sikerült teljesíteni. Bűntudatosan dobtam ki délelőtt az előző este maradványait, és fogadtam meg, hogy na, akkor mostantól tényleg komolyan vesszük a dolgot, és csak semmi eldobható műanyag január végéig.

A következő kihívás az volt, hogy gyakorlatilag minden boltban műanyagba csomagolnak mindent, így ki kellett válogatnom azokat a termékeket, amelyeknek papírcsomagolása van.

Ez többé-kevésbé azért sikerült, de azért van, ahol nem lehet elkerülni, ilyen például a felvágottak (a boltban csomagolt verziónak is van egy műanyagréteg az alján), vagy az üdítő, amit ugyan ritkán veszek, de néha megkívánom, és olyankor választhatok a két rossz közül: alumínium dobozosat, vagy műanyagpalackosat vásárolok.

Nagyon sokáig figyeltem, hogy mindig vigyek mindehova vizet magammal, van néhány palackom, amiket azért szoktam cipelni. Ebből a szempontból az első akadály akkor jött, amikor szokás szerint feledékeny voltam, és nem vittem magammal vizet az edzőterembe, ilyenkor azért nyilván inni kell valamit, és vennem kellett. Az első palack ment a kukába. Aztán egy ferdére sikeredett este után (amikor szigorúan nem kértem műanyag szívószálat) megkívántam a kólát, ez is újabb palack a kukába. Hazafelé a munkából megszomjaztam, vettem egy üveg vizet, még egy palack, az orvosi rendelőben ittam egy pohár vizet, nyilván ezt is műanyag pohárban adták. Sajtóúton, ha kávézni szerettem volna, más választásom nem is volt, mint papírpohárban inni, csakhogy a belső felülete annak is műanyagborítású.

Ennek ellenére úgy érzem, hogy egy kis odafigyeléssel ezeknek a nagy részét meg tudtam volna spórolni, hiszen csak az üdítőről kell lemondani, és vizet cipelni magammal – egy kis gyakorlás kérdése, és máris megvan.

Amit azonban nem lehet kikerülni, az az online rendeléssel érkező elképesztő mennyiségű szemét.

Még decemberben rendeltem magamnak laptopot, ami brutálisan sok pattogtatós fóliával és egyéb műanyag csomagolással jött, és minden egyes, kínai oldalról rendelt apróság is úgy be van csomagolva, mintha nem lenne holnap. Persze érthető, hogy védeni szeretnék az árut, de szerintem túlzásba esnek, ráadásul alternatívát sem kínálnak a rengeteg műanyagra.

Szóval, itt is elbuktam a műanyagmentes januárt, ami már a sokadik front volt, ahol vereséget szenvedtem. Viszont ez is olyan, amit könnyen ki lehet kerülni egy kis odafigyeléssel: egészen egyszerűen nem kell online rendelni, hiszen a legtöbb dolog itthon is kapható, igaz, kicsit drágábban. A messzi szállításnak azonban így is, úgy is nagyon magas a szénlábnyoma, így nem kizárólag a műanyag csomagolásokkal van probléma.

sonyakamoz/depositphotos.com

Azt szintén érdemes hozzátenni az egészhez, hogy én azért nem a nulláról indultam: jó pár környezettudatos lépést már így is követek, és beépítettem a mindennapjaimba, teljesen leszoktam például a zacskókról, és vásárolni is vászontáskával járok, nem nagyon iszom ásványvizet, csak csapvizet, és egyébként sem vagyok nagy üdítős típus. Úgyhogy nekem ezeket már nem kellett különösebben elhagynom, pedig ha valaki tényleg az alapjairól szeretné elsajátítani ezt a műanyagmentes életet (amit nekem sem sikerült), akkor lehet, hogy többet kell majd vele szenvednie, mint nekem.

A tanulság viszont mégis leginkább az, hogy egyszer használatos műanyagok nélkül könnyebb élni, mint gondoltam, és csak egy kis odafigyelés és előre tervezés kell hozzá.

A legnagyobb csapdát mindenképp a boltok jelentik, ahol lehetetlen műanyag nélkül vásárolni, hacsak nem kifejezetten ez alapján rakod össze a bevásárlólistádat és a napi menüt is magadnak, vagy a családnak. De nem is kell mindennek tökéletesnek lennie: már azzal rengeteget segítesz a környezeten, ha drámaian leredukálod az elhasznált műanyag mennyiségét, hiszen az a heti egy-két tejfölös doboz nem fog óriási tragédiát csinálni, ha nem dobsz ki még mellé napi 3 másfél literes palackot, négy zacskót, és két méternyi buborékfóliát. A döntés a te kezedben van – jobb, ha kitartóan csinálod, mintha tökéletesen.