Véletlenek nincsenek? Szinkronicitás és a világmindenség titokzatos rendje

Írta: ,

A szinkronicitásról nem sokat tudunk, inkább csak feltételezünk. Felfigyelünk dolgokra, aztán már szándékosan figyeljük, értékeljük, és keressük benne a rendszert, hogy megértsük, ezáltal használhassuk, kiaknázhassuk előnyeit. Egyesek úgy gondolják, hogy egy titokzatos „rendezőelv” van a háttérben, mások a nagy számok törvényével magyarázzák a dolgokat... Egy biztos: egyre többen hisznek benne, és egyre többen mondják azt: semmi sincs véletlenül.

Törvényszerűségek és rendszerek

A matematikában, a fizikában, a közgazdaságtanban, a természettudományokban számos olyan törvény van, amik olyan működési elveket mutatnak be, melyek logikailag ugyan azon szabályok szerint működnek, csak a megnevezéseket kell átírni adott tudomány szerint.

A világ szinte minden dolga azonos elv alapján működik. Tehát minden mindennel összefügg, azaz mindenre rendszerként kell tekinteni.

Széljegyzetként említeném meg, hogy mostanában – szerencsére – már az emberi test működését is rendszerként kezelik, aszerint gyógyítanak.

Véletlenek?

Vannak véletlenek – szinte minden az. Fordítsuk meg a dolgot: a „véletlen” kifejezés azokra a történésekre vonatkozik, melyekről nem tudjuk, hogyan, miért, mi okból jönnek létre, de ettől még lehet benne rendszer.

Egyre több ilyen történésről derül ki, hogy van köztük bizonyítható kapcsolat, vagy több ponton logikai összefüggés.

Az sem félresöprendő, hogy ha lenne arra kapacitás, hogy ezeket a véletleneket jegyezzük, és kiértékeljük, hamarabb megtalálnánk a választ.

Fontos megemlíteni, hogy az emberiség azért maradhatott fent, azért tanulhatott – ezáltal fejlődhetett azzá, ami –, mert egy nagyon fontos tulajdonság volt a birtokában: a megfigyelés képessége. Ez a tanulás alapja.