Tényleg olyan világban élünk, amilyet Orwell (rém)álmodott?

Írta: ,

Orwell könyve, az 1984 kapcsán egyetlen kérdésem merült csak fel: miért csak olyan történetek, jóslatok születnek melyek depresszívvé, agresszívvá teszik gondolatainkat? Miért nem születnek, születtek olyan könyvek, melyek a csodás jövőt feltételezik?

Jövőt álmodni felelősség

1/5 Jövőt álmodni felelősség

Ha gondolatainkkal teremtünk, a mondott és írott szónak hatalma van változtatni a jövőt, akkor a siralmas véggel kell majd szembenéznünk.

Az irodalomban szükség van a drámai feszültségre, krízisre, feloldozásra, arra, hogy rámutasson a helyes és helytelen viselkedésre. Ugyanakkor ott van az a kínzó gondolat is, hogy mindig csak egy ember, az etikus, és egyben magányos harcos az, aki szembeszáll saját maga és világ őrületével.

Sokakkal együtt nem akarom, hogy ez legyen a jövő. Miért keltünk gyerekeinkben felesleges rettegést az ilyen könyvek által?

Ilyen művek kapcsán emberi értéket akarunk gyerekinkbe oltani, de csak félelmet keltünk bennük, és mint tudjuk, a félelem rossz tanácsadó. Gátlástalanságot szülhet, depresszív, negatív gondolkodásmódra késztet.


Normális dolog a félelem? Mindenki fél valamitől


 

Orwell „álma” – a megvalósult rémálom Kép forrása: szentimreantikvarium.hu

2/5 Orwell „álma” – a megvalósult rémálom

Nincs is jobb hely megfigyelni a világ változását, mint itt, Magyarországon. Húsz év alatt gyökeresen változott meg az erkölcs, mivel a nézőpont lett más, egyik percről a másikra.

„Rádöbbent, hogy tragédiák csak hajdan történhettek, azokban az időkben, amikor volt még magánélet, szeretet és barátság, s amikor a családtagok összetartoztak anélkül, hogy összetartozásuk okát tudniuk kellett volna.”

A valóságszabályozás fogalma is az 1984-ből lett világos. Kis hazánkban az elmúlt időszakban sokadjára írták át a történelemkönyveket, és sok esetben még mindig nem tudjuk emiatt azt, hogy mi is valójában az igazság.

Az 1984 történetében folyamatosan írták át a történelmet, egymáshoz igazítva a jelen érdekeit és a múlt történéseit.

„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.”

„A múlt nem csak változott, hanem állandóan változott.”

Az ember „eligénytelenítése”, irányítása

3/5 Az ember „eligénytelenítése”, irányítása

Mindennap szembesülünk a televízióban ránk omló szennyel, és szidjuk azt. Mégis elfogadjuk, igényeinket félre dobva. Ékes példája ennek a „Nagy Testvér”, mint műsor, és mint Orwell klasszikus fogalma, 1984-ből.

„Egész sor különleges osztály foglalkozott a proletariátusnak szánt irodalommal, zenével, drámával, vagyis általában a proletariátus szórakoztatásával. Ezek állították elő azokat az értéktelen újságokat, amelyekben sporton, bűnügyeken és horoszkópokon kívül szinte semmi sem volt…”

Orwelltől ismerős az „újbeszél nyelv, melynek lényege a nyelv sivárrá tétele, ezáltal az ember oda lökődik vissza, ahonnan indult – állati sorba.

„Gyönyörű dolog ez a szópusztítás.”

„A prolik és az állatok szabadok.”

(A történetben az újbeszél nyelvet alig használták a prolik.)

Az érzések sivársága

4/5 Az érzések sivársága

Bár nem központi irányításra, nem összeesküvés-elmélet kapcsán, de az emberek szinte kizárják maguk közül azokat, akiket sajátos érzelmi megnyilvánulásaik miatt nem értenek meg.

„Már az büntethető cselekmény volt, ha az ember arcán a helyzethez nem illő kifejezés ült. Erre is volt kifejezés az újbeszélben: arcbűn-nek nevezték.”

Az ének feszültségoldó, boldogságot teremtő tevékenység, amely tevékenységet a régmúltban mindenki űzött, akár munka közben, örömében és bánatában. Ma már csak a gyerekek sajátja a „bárhol-bármikor” ének.

„Lehet, hogy csak valahol az éhhalál szintje körül van énekelnivalójuk az embereknek.”
Miért fontos érezni, megélni az érzéseket? Mert: „Ha az ember érezni tudja, hogy embernek maradni érdemes, diadalmaskodik felettük, még ha nem is lesz semmi következménye diadalának.”

Jó hír: Orwell jövőképe kivitelezhetetlen

5/5 Jó hír: Orwell jövőképe kivitelezhetetlen

Bár nagyon sok minden „bejött” ebből a jövőképből, úgymint általános paranoia és őrület, a depresszív életvitel, az elbutulás és igénytelenség, az ellenőrzött élet, a történelemhamisítás, a folyamatos háborúk, mégis van remény.

Ugyanis minden ember egyedi, nem uniformizált gondolkodású. Kísérletet lehet erre tenni, aki nem adja be a derekát, el lehet pusztítani, de mindenkit nem lehet zsarolni, főleg nem egyszerre.

„A legapróbb részletekig felfedhetnek mindent, amit tettél, mondtál vagy gondoltál; a szíved belseje azonban, amelynek működése még önmagad számára is rejtély, bevehetetlen.”

A drámában a legszomorúbb sorok a következők:

„Semmivel sem gazdagíthatják a világot, mert termelvényeiket háborús célokra használják fel, s egy-egy háború megindításának a célja mindig egy olyan kedvezőbb helyzet megteremtése, amelyben újabb háborút lehet indítani. A rabszolganépek teszik lehetővé munkájukkal az állandó hadviselés tempójának meggyorsítását.”