Tátva maradt a szánk! Ezek lettek az év legszebb űrfotói

Írta: ,

Egy üstökös káprázatosan zöld csóvája, a táncoló északi fény és a Hold, ahogyan talán még sosem láttuk, egy olasz hegycsúcs fölött. Csak néhány jelölt az Insight Astronomy Photographer of the Year versenyéből, amik láttán nem hiszel majd a szemednek.

Rekord számú pályázat

Az éves versenyre, amit azért hoztak létre, hogy az égboltról, égitestekről vagy égi jelenségekről készült fotókat díjazzanak, idén 2.700 pályamű érkezett, összesen több mint 60 országból, így a verseny 7 éves története során idén kellett a legtöbb pályaművet elbírálnia a zsűrinek.

Eredményt majd csak szeptember 17-én hirdetnek, ekkor osztják ki a díjakat az „Emberek és űr”, „A mi holdunk” „A mi napunk” és a „Galaxisok” kategóriában, a pályaműveket már most meg lehet tekinteni, így az év legelképesztőbb űrfotóit már most láthatja a nagyközönség.

Történetek a képek mögött

Egészen elképesztő az a felvétel, amit egy fotós közvetlenül egy fekete medvével történő találkozás után tudott megörökíteni a Washington államban található Mount Rainierről. Az eget egy üstökös világítja meg, a Tejút pedig a kép baloldalán szolgál nem mindennapi látnivalóval.

Magán a hegycsúcson, a hóban a világító, fehér foltok hegymászók fejlámpái, így ez a kép valóban megörökíti az ember és természet találkozását, és miközben lélegzetelállítóan szép, egyszerre arra is emlékeztet bennünket, mennyire parányiak vagyunk.

Fotó: Brad Goldpaint

A Lyngen fjord Norvégia egyik leghosszabb fjordja, már önmagában is lenyűgöző természeti jelenség, de amikor a víz fölött ragyogóan zöld északi fény lengedez, az valóban nem mindennapi látvány. Az északi fény egyébként sokféle színű lehet, de a legtöbbször zöld, ami a Nap atmoszférájából kiszabadult részecskék és az oxigén atomok találkozásával magyarázható.

A különös hullámokban rajzolódó északi fény a fjord felett a Föld mágneses terének megfelelően rendeződik, így a ritka fényjelenség valami olyat is láthatóvá tesz, ami mindig körülöttünk van, meghatározza a földi létezésünket, de szabad szemmel szinte sohasem láthatjuk.

Fotó: Jan R Olsen

A hiperóriás csillag, az Eta Carina fénye látható ezen a képen, a háttérben pedig a por és gázok gomolygó felhőjéből álló Carina-köd. Ez az egyik legnagyobb, általunk ismert diffúz köd, ami azt jelenti, hogy nincs jól körülhatárolható területe, de körülbelül a négyszerese az Orion-ködnek.

Fotó: Terry Robison

Ilyen egy késő délután Olaszországban, San Vito de Cadore-ban, ahol a Hold az Antelao hegy fölött süt. A fényképész arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a fotó nem csak lenyűgöző, de játékos is, hiszen olyan, mintha egy óriási hólabda pattogna lefelé a havas hegygerincen.

Fotó: Marcella Giulia

A legfelkészültebb fénytechnikusok sem tudnának olyan fény showt kreálni, mint amit ennek a fényképésznek sikerült elkapnia: a  Kati-Thanda-tó Eyre Nemzeti Park fölött villámok cikáznak alá egy baljós viharfelhőből, ami fölött a Tejútrendszer világít.

A kép elkészítéséhez a fotós speciális kamerát használt, és több mint két órán át figyelte a tó feletti vihart, mielőtt elkapta a tökéletes pillanatot.

Fotó: Julie Fletcher

A nagy mennyiségű oxigén által pirosra színezett északi fény ritka jelenség, fotón pedig kivételes esetekben sikerül megörökíteni, de az egyik pályázónak sikerült. A kép Yellowknife-ban készült, ami Kanada észak-nyugati területének fővárosa.

A sarki fény egy elektromágneses vihar következtében alakult ki, amit egy naptevékenység, az úgynevezett koronakidobódás eredményezett.

Fotó: Chul Kwon

Forrás: theguardian.com